kritika
A rejtett többség mítosza (Claudia Durastanti: Ismerős idegenek)
New Yorktól egy olasz faluig ível Claudia Durastanti kettősségekben gazdag regénye, mely megmutatja, milyen két siket szülő gyerekeként felnőni. Kiss György kritikájából ugyanakkor kiderül, hogy egy ilyen életút sem tesz feltétlenül szociálisan érzékeny felnőtté.
Talán most, talán soha (Willem Elsschot: Kenegetés / A láb)
Kevesen vannak, akik a flamand irodalom álneves klasszikusánál, Willem Elsschotnál mélyebben átélték kapitalizmus és művészet kapcsolatát. Kisregény-párosában a két világháború közti zavaros időszak legeredményesebb halászait mutatja meg, Szegő Márton kritikájából pedig kiderül, jó-e ez nekünk.
Tökéletlen idők (Jacobo Bergareche: Tökéletes napok)
Egy feleség, egy szerető és William Faulkner - hát nem tuti sikerrecept? Recenzensünk, Hannos Gábor erősen kétli mindezt. Kritika Jacobo Bergareche könyvéről.
„Engem hívsz japcsinak. A rémálmod vagyok” (Julie Otsuka: Amikor isten volt a császár)
Julie Otsuka a magyar olvasók közt is hatalmas sikert aratott a Buddha a padlásonnal - a Japánból rendelt feleségek után pedig most az Amerikába szakadt japánok történetének legsötétebb lapjait eleveníti fel családja története alapján. Vöő Gabriella kritikája.
Kizökkent idősödés (Yoko Tawada: Tokió utolsó gyermekei)
A Berlinben élő japán ruszista, Yoko Tawada a jegesmedvék után ezúttal meghalni képtelen japánokról, ökológiai krízisről és nyelvi nacionalizmusról ír disztópiát. De összeáll-e ez az egész valamivé? Smid Róbert kritikája.
Kísért a múlt (Sofi Oksanen: Ugyanaz a folyó)
A Sztálin teheneivel és a Tisztogatással berobbanó Sofi Oksanen idei könyvében is sok szó van Sztálinról és tisztogatásról - szokás szerint női szemszögből, ezúttal az ukrajnai háború kapcsán. Gyürky Katalin kritikája.
„Mire lesz jó, hogy emlékezik?” (Jesmyn Ward: Most leszállunk innen)
Mit adhat a magyar olvasónak 2024-ben egy újabb rabszolgaregény? Bülgözdi Imola kritikájából kiderül, nagyon is sokat - főképp, ha a szerzőjét Jesmyn Wardnak hívják.
"Remény nélkül a vágy is szenvedés" (Fernanda Melchor: Ábrándozók)
Fernanda Melchor a Hurrikánok évadával robbant be a világirodalom élvonalába, de vajon puhul-e kíméletlensége a szoftosabb sztorit ígérő Ábrándozókkal? Andok Tamás kritikája.
A realizmus ellenszere (Michel Houellebecq: H. P. Lovecraft: Szemben a világgal, szemben az élettel)
Michel Houellebecq legújabb, szintetizáló nagyregénye, a Megsemmisülni után most a legrégebbi kötetét is a kezünkbe foghatjuk: de vajon róla vagy Lovecraftről mond többet az 1991-es Szemben a világgal, szemben az élettel? Farkas Balázs elképesztően alapos kritikájából kiderül!
Gór-jigénné lenni (Mohamed Mbougar Sarr: Ugyanolyan emberek)
Mohamed Mbougar Sarr a perifériáról robbant be a francia és a világirodalomba Az emberek legtitkosabb emlékezetével - most viszont az Ugyanolyan emberekkel még érzékenyebb témához nyúlt. Földes Györgyi kritikája.
Egy fekete lyuk örvényében (Paolo Giordano: Tasmania)
Paolo Giordanót a legtöbb olvasó A prímszámok magányából ismerheti - legfrissebb regénye, a Tasmania ugyanakkor egyszerre szól az atombombáról, a klímaváltozásról és korunk iránytalan feelingjéről. Kerber Balázs kritikája.
Deathneyland (Mihail Jelizarov: A sírásó)
Hogyan lesz egy wannabe értelmiségiből sírásó? Hogyan lesz az orosz föld a Szovjetunió összeomlásával Deathneyland? Gyürky Kata kritikája Mihail Jelizarov nagyregényéről.