Hervé Le Tellier Anomáliája nyerte a Goncourt-díjat
Fotó: MTI / EPA / Sebastien Nogier
Hervé Le Tellier Anomáliája nyerte a Goncourt-díjat

Az OuLiPo-csoport elnöke, a nyelvész Hervé Le Tellier kapta idén a rendkívüli körülmények közt kihirdetett Goncourt-díjat.

Amint azt a francia könyvpiacot áttekintő cikkünkben előre jeleztük, a második karantén bevezetésekor a Goncourt Akadémia a könyvesboltokkal való szolidaritásból eredeti időpontjáról november 30-ra halasztotta a két legrangosabb francia irodalmi elismerés, a Goncourt- és a Renaudot-díj bejelentését. Ez azért is volt fontos, mert a Goncourt-ral, noha „eszmei értéke” óriási, csak jelképes pénzjutalom: tíz euró jár – a kézzelfogható nyereséget az eladott példányszám jelenti.

És mivel a könyvesboltok múlt hétvégén kinyithattak, a Goncourt-zsűri tartotta szavát, és tegnap délben kihirdette a győztes nevét – igaz, rendkívüli körülmények közt, hiszen évszázados hagyománnyal szakítva, nem Párizs belvárosában, a Drouant étteremben adták át az elismerést. Didier Decoin, az Akadémia elnöke online konferencia-beszélgetésen jelentette be, hogy 2020-ban Hervé Le Tellier matematikus-nyelvész, az OuLiPo-csoport elnöke kapja a Goncourt-díjat a Gallimard-nál megjelent L’anomalie (Anomália) című regényéért. Decoin Le Tellier írásművészetét dicsérve alapos, átlátható és remekül strukturált stílusról beszélt. Tahar Ben Jelloun zsűritag azt emelte ki, hogy a regény igazán felvidító olvasmány egy olyan időben, amikor nagy szükségünk van az örömre. Ahogy szokta, a zsűri elnöke azt is elárulta, hogy Le Tellier nyolc-kettő arányban nyert Maël Renouard huszadik századi Marokkóba, az Ezeregyéjszaka világába röpítő kötetével, a L’historiographe du royaume-mal (A királyság krónikása) szemben.

A bejelentést követően a díjazott a Gallimard kiadóból jelentkezett be a zsűritagok mellé a Zoom-hívásba, akik felváltva kérdezgették. Az egyébként matematikus végzettségű, nyelvész író elmondta, egyáltalán nem számított az elismerésre: „egy olyan díjra, mint a Goncourt, soha nem számít az ember. Nem azért ír, hogy díjakat nyerjen, és nem is lehet elképzelni, milyen az, amikor tényleg megkap egyet”. Később a hivatalos sajtótájékoztatón még hozzáfűzte, nagyon meglepődött, az elismerés pedig nagy örömmel és büszkeséggel tölti el. Azt is hangsúlyozta, nem tudja, meg tudott-e volna birkózni élőben a mikrofonok hadával. „Nehéz egy szerzőnek a saját könyvéről hivatalosan beszélni. Az íróknak az a dolguk, hogy írjanak. Azok, akik a leginkább alkalmasak arra, hogy egy könyvről beszéljenek, az olvasók”.

A L’anomalie augusztusban jelent meg a Gallimard gondozásában (amely kiadó így már harminckilencszeres díjazott), és azóta is elég nagy olvasottságnak örvend. A Livres Hebdo könyvpiaci szaklap statisztikái azt mutatják, szeptember 14-én „lépett be” az eladási toplistára, amelyen szépen jön felfele, a bejelentés előtti héten már a második helyen volt a fikciós kategóriában. A GFK adatai szerint mostanig közel harmincezer példányt adtak el belőle – ez fog most megugrani –, illetve már fordítják hat nyelvre, sőt televíziós adaptációja is készül.

A kritikusok és a sajtó által egy ideje „ezerarcúnak” hívott regény 2021 tavaszán játszódik, amikor egy váratlan és megmagyarázhatatlan időjárási anomáliának köszönhetően keletkezik egy kvázi negyedik dimenzió, Le Tellier kötetének szereplői (egy repülőjárat utasai, akiknek mind van valami titkolnivalója) pedig szembetalálják magukat saját másukkal ebben az új dimenzióban. A sci-fit a krimivel, a kémtörténettel, a pszichológiai vagy a szentimentális regénnyel keverő könyv különlegessége, hogy minden szereplőnek saját, a karakterhez illeszkedő műfajú fejezetet szentelt a szerző. Az sem véletlen, hogy máris képernyőre vagy vetítővászonra akarják adaptálni, ugyanis az egész műnek van egy tagadhatatlanul filmes dimenziója. Le Tellier újságírói kérdésre elmondta, hogy ez a filmes beütés nem véletlen, az átfogó narratív ívet meghatározó, a sorozatok világát idéző szókincs felel érte.

Ez a kísérletezés egyébként nem idegen az 1957-es születésű szerzőtől, aki 1992 óta tagja, tavaly óta pedig elnöke a nálunk is ismert, nyelvi játékokra, stílusgyakorlatokra és kísérleti irodalomra szakosodott OuLiPo (Ouvroir de la Littérature Potentielle) irodalmi csoportnak, amelyet még Raymond Queneau alapított (de mások mellett tagja volt Georges Perec és Italo Calvino is). A France Culture rádióban sugárzott Les Papous dans la tête című szórakoztató műsornak, illetve a Francia Nemzeti Könyvtárban minden hónap harmadik csütörtökén tartott esteknek köszönhetően a társaság tevékenysége és tagjai elég jól ismertek az irodalomkedvelő franciák körében, így nem csoda, hogy Le Tellier könyvének már komoly sikere van.

A L’anomalie elismerése mellett a hagyományos menetrendnek megfelelően, nem sokkal a Goncourt kihirdetése után tegnap azt is megtudtuk, a Renaudot-díjat idén Marie-Hélène Lafon írónő nyerte el, Histoire du fils (A fiú története) című kötetével.

A cikk szerzőjéről
Sárdi Krisztina (1989)

Újságíró, a Magyar Hírlap Kultúra rovatának vezetője, a PPKE-BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájának doktorandusza. Kutatási témája Párizs, mint irodalmi mítosz kialakulása a húszas-harmincas években, amerikai-magyar tükörben. Emellett a Magyar Tolkien Társaság önkénteseként irodalmi ismeretterjesztő és tudományos önkéntes munkát végez.

Kapcsolódó
Felbolydult a francia könyvszakma
Sárdi Krisztina (1989) | 2020.11.12.
Péterfy-Novák Éva: Ajar 40