kritika
A reveláció villanásai (Benjamín Labatut: Amikor nem értjük többé a világot)
A Hollandiában született chilei Sebald, Benjamín Labatut második magyarul megjelenő könyve sem szűkölködik világtörténelmet formáló zsenikben - ahogy az őrület legkülönbözőbb formáiban sem. Miklós Laura kritikája.
Mozgókép? Csak vetítés (Daniel Kehlmann: Mozgókép)
Daniel Kehlmann a 17. századi vásári mutatványosok után a huszadik századi kollaboránsok világa felé fordul - de vajon sikerrel teszi-e? Zsellér Anna minden részletre kiterjedő, szigorú kritikájából kiderül!
Alkonyi részegség (Cormac McCarthy: Az utas/Stella Maris)
Cormac McCarthy halálával kivételesen gazdag életmű zárult le - ami előtt a 1749 egy kivételesen gazdag megakritikával tiszteleg. Keresztes Balázs TLDR-írását muszáj elolvasni!
A legutolsó eset (Michael Chabon: A végső megoldás)
Milyen az, amikor Michael Chabon Sherlock Holmes-krimit ír, és hogy kerül a képbe egy németül beszélő papagáj és a holokauszt? Kisantal Tamás kritikájából kiderül!
A túlélés esztétikája (Salman Rushdie: Kés)
Salman Rushdie megírta memoárját az ellene elkövetett 2022-es merényletről - de hogyan lehet ehhez kritikailag viszonyulni? Györke Ágnes írásából kiderül!
Alakulástörténet a végtelennek (Donatella Di Pietrantonio: Anyám, a folyó)
A mainstream világirodalomba A visszaadott lánnyal berobbanó olasz gyerekfogorvos, Donatella Di Pietrantonio regényének középpontjában a demencia, az énvesztés és egy anya-lánya kapcsolat áll. De nem olvasuk már ezt Szűcs Terinél? Hannos Gábor kritikája.
Dante, zongoraszó és a nagy kérdés (J. M. Coetzee: A lengyel)
"Vajon a maga szerénységében és visszafogottságában is zseniális Coetzee-darabbal van-e dolgunk, vagy egy zavarba ejtően fakó, késői próbálkozással?" Gyuris Kata kritikája A lengyelről.
Járjon utána (Leo Perutz: Leonardo Júdása)
Leo Perutz sorsa Kafkához hasonlóan indul, kivándorlása után Borges segíti ki, majd olyanok csodálják, mint Italo Calvino vagy Graham Greene - mégsem ismerjük igazán. Eddig. Száz Pál kritikája a Leonardo Júdásáról.
Hatás, hiány, iszonyat (Joyce Carol Oates: Vad éjszakák)
Joyce Carol Oates a Vad éjszakákban Edgar Allan Poe, Emily Dickinson, Mark Twain, Henry James és Ernest Hemingway bőrébe bújva igyekszik életük utolsó heteit, hónapjait megmutatni. Sári B. László viszont inkább irodalmi hullagyalázást detektál a könyv helyén. Miért?
Számos fúga (Paul Auster: Sunset Park)
Paul Auster pályája idén lezárult, magyar nyelvű életműve ugyanakkor még most is folyamatosan bővül. De mit mond majd" tizenöt év távlatából a 2008-9-es világválság egyik emblematikus regénye, a Sunset Park a ma olvasójának? Házi austerológusunk, Hegyi Pál kritikája.
Egy szabad nő megalkotása (Alasdair Gray: Szegény párák)
A minden jelentős filmes díjat (köztük négy Oscart) besöprő Szegény párákról már sok mindent megírtak - magyarul azonban ezekben a napokban jelenik meg könyv-eredetije, Alasdair Gray regénye. Friedrich Judit előolvasata a boltokba kerülés napjaiban!
Pfuj-pfuj (Noah Hawley: Himnusz)
Ropogó fegyverek és erdőtüzek, gátlástalan multimilliárdosok és pattanásos incelek - egy gyanúsan Trumpra hasonlító elnök bukása után Amerikát elborítják a polgárháború lángjai. Noah Hawley regénye ismerős látlelet korunk Amerikájáról - de vajon mennyire jó? Bárány Tibor hallatlanul alapos kritikájából kiderül!