kritika
Talán most, talán soha (Willem Elsschot: Kenegetés / A láb)
Kevesen vannak, akik a flamand irodalom álneves klasszikusánál, Willem Elsschotnál mélyebben átélték kapitalizmus és művészet kapcsolatát. Kisregény-párosában a két világháború közti zavaros időszak legeredményesebb halászait mutatja meg, Szegő Márton kritikájából pedig kiderül, jó-e ez nekünk.
Tökéletlen idők (Jacobo Bergareche: Tökéletes napok)
Egy feleség, egy szerető és William Faulkner - hát nem tuti sikerrecept? Recenzensünk, Hannos Gábor erősen kétli mindezt. Kritika Jacobo Bergareche könyvéről.
„Engem hívsz japcsinak. A rémálmod vagyok” (Julie Otsuka: Amikor isten volt a császár)
Julie Otsuka a magyar olvasók közt is hatalmas sikert aratott a Buddha a padlásonnal - a Japánból rendelt feleségek után pedig most az Amerikába szakadt japánok történetének legsötétebb lapjait eleveníti fel családja története alapján. Vöő Gabriella kritikája.
Kizökkent idősödés (Yoko Tawada: Tokió utolsó gyermekei)
A Berlinben élő japán ruszista, Yoko Tawada a jegesmedvék után ezúttal meghalni képtelen japánokról, ökológiai krízisről és nyelvi nacionalizmusról ír disztópiát. De összeáll-e ez az egész valamivé? Smid Róbert kritikája.
Kísért a múlt (Sofi Oksanen: Ugyanaz a folyó)
A Sztálin teheneivel és a Tisztogatással berobbanó Sofi Oksanen idei könyvében is sok szó van Sztálinról és tisztogatásról - szokás szerint női szemszögből, ezúttal az ukrajnai háború kapcsán. Gyürky Katalin kritikája.
„Mire lesz jó, hogy emlékezik?” (Jesmyn Ward: Most leszállunk innen)
Mit adhat a magyar olvasónak 2024-ben egy újabb rabszolgaregény? Bülgözdi Imola kritikájából kiderül, nagyon is sokat - főképp, ha a szerzőjét Jesmyn Wardnak hívják.
"Remény nélkül a vágy is szenvedés" (Fernanda Melchor: Ábrándozók)
Fernanda Melchor a Hurrikánok évadával robbant be a világirodalom élvonalába, de vajon puhul-e kíméletlensége a szoftosabb sztorit ígérő Ábrándozókkal? Andok Tamás kritikája.
A realizmus ellenszere (Michel Houellebecq: H. P. Lovecraft: Szemben a világgal, szemben az élettel)
Michel Houellebecq legújabb, szintetizáló nagyregénye, a Megsemmisülni után most a legrégebbi kötetét is a kezünkbe foghatjuk: de vajon róla vagy Lovecraftről mond többet az 1991-es Szemben a világgal, szemben az élettel? Farkas Balázs elképesztően alapos kritikájából kiderül!
Gór-jigénné lenni (Mohamed Mbougar Sarr: Ugyanolyan emberek)
Mohamed Mbougar Sarr a perifériáról robbant be a francia és a világirodalomba Az emberek legtitkosabb emlékezetével - most viszont az Ugyanolyan emberekkel még érzékenyebb témához nyúlt. Földes Györgyi kritikája.
Egy fekete lyuk örvényében (Paolo Giordano: Tasmania)
Paolo Giordanót a legtöbb olvasó A prímszámok magányából ismerheti - legfrissebb regénye, a Tasmania ugyanakkor egyszerre szól az atombombáról, a klímaváltozásról és korunk iránytalan feelingjéről. Kerber Balázs kritikája.
Deathneyland (Mihail Jelizarov: A sírásó)
Hogyan lesz egy wannabe értelmiségiből sírásó? Hogyan lesz az orosz föld a Szovjetunió összeomlásával Deathneyland? Gyürky Kata kritikája Mihail Jelizarov nagyregényéről.
Párizs, hajók, vörösbor és pár repülő szőnyeg (William Wharton: Lakóhajó a Szajnán)
Egy filmből ismerős, íróként ismert festő esete a nemrég befejeződött párizsi olimpia egyik negatív főszereplőjével, a Szajnával - avagy végre magyarul is elérhető William Wharton önéletrajzi regénye. Kovács Ágnes Zsófia olvasta el nekünk.