Kérdéslista a Passzázsok kidolgozásához

A plüss először Lajos Fülöp korában jelenik meg? [E’, 45]

Mit jelent a „fiókosszekrény-darab”? (Gutzkow: Levelek Párizsból I, 84) (pièce à tiroirs?) [E’, 46]

Korábban mennyire, milyen léptékben volt forgandó a divat? [E’, 47]

Kideríteni a „bec-de-gaz” argóbéli jelentését és eredetét? [E’, 48]

Utánaolvasni, hogyan gyártják a tükröt [E’, 49]

Mikor alakult ki az a szokás, hogy az utcáknak olyan nevet adnak, amelyik semmilyen viszonyban sincs magával az utcával, hanem egy híres férfira stb. kell, hogy emlékeztessen? [E’, 50]

Mi a különbség a passage és a cité között? [E’, 51]

Korai írások a vasszerkezetekről, a gyárépítés technikájáról stb.? [E’, 52]

Mi az az asztrállámpa? 1809-ben találja fel Bordin‑Marrell[1] [?]  [E’, 53]

Mik azok a Vallance-féle[2] préslégvasutak? [E’, 54]

Mit idéz Crevel Apollinaire-től?[3] [E’, 55]

Honnan veszi Picabia azt a javaslatát, hogy két tükröt egymással szembe fordítsunk, s így egymás felé nézzenek? Szintén Crevel idézi. A tükör-fejezet mottójaként [E’, 56]

Információk a Carcel‑lámpa felépítéséről, amelyben egy óramű hajtja fel az olajat a kanócon, míg az Argand‑lámpában (Quinquet‑től) az olaj fentről egy tárolóból csepeg a kanócra, és ezáltal árnyékot vet. [E’, 57]

Hol írt Charles Nodier[4] a gázvilágítás ellen? [E’, 58]

Mi az „une psyché”?[5] [E’, 59]

Egy piacokból álló város. A folyó túloldaláról az esti fényben raktársornak tűnik Riga városa. Ha színes felhők gyülekeznek a tenger felett, akkor a kínai legenda szerint az istenek ülnek össze piacozni. Hai‑thinek vagy tenger piacának nevezik.  [F’, 1]

A passzázsok összehasonlíthatók a fedett csarnokokkal, ahol kerékpározni tanultak az emberek.[6] Ezekben a csarnokokban az asszony a lehető legcsábosabb alakjában jelent meg: kerékpározónőként. Így szerepel a korabeli plakátokon. Ennek a női szépségnek Chéret[7] a festője. [F’, 2]

Zene a passzázsokban. Úgy tűnik, ezekben a terekben csak a passzázsok letűntével foglalja el helyét, ami annyit tesz: csak a gépi zene korában. (Gramofon. A „teatrofon”[8] bizonyos tekintetben az elődje.) És mégiscsak akadt zene a passzázsok szellemében, egyfajta panorámaszerű zene, amilyet ma már csak ódivatú‑előkelő koncerteken hallani, mint például a monte‑carlói üdülőzenekartól: David[9] panorámaszerű szerzeményeit (Le désert, Herculanum) [F’, 3]

A szürrealizmus kilenc múzsája: Luna, Cleo de Merode, Kate Greenaway, Mors, Friederike Kempner, Baby Cadum, Hedda Gabler, Libido, Angelika Kauffmann, Geschwitz grófnő[10] [F’, 4]

A képsorok csatagőzében olyan gőz lakozik, amelyből (az 1001 éjszaka) kísértetei szállnak fel. [F’, 5]

Létezik a dialektikának egy teljességgel egyedülálló tapasztalata. A kényszerítő, drasztikus tapasztalat, amikor a keletkezés „fokozatossága” cáfolatot nyer, és minden látszólagos „fejlődés” eminens, valamennyi részletében megkomponált dialektikus átcsapásként lepleződik le, az álomból való felébredés. A mágikus folyamat alapját képező dialektikus sematizmust a legradikálisabb módon a kínai mese‑ és novellairodalom fejezte ki. S ezennel bemutatjuk a történetírás új, dialektikus módszerét: egy álom intenzitásával átélni az elmúltakat, hogy a jelent éber világként tapasztalhassuk meg, amelyre az álom vonatkozik! (S persze minden álom vonatkozik egy éber világra. Minden korábbi dolgon történetileg keresztülhatolhatunk.) [F’, 6]

Az ébredés mint lépcsőzetes folyamat, amely ugyanúgy áthatja az egyén életét, mint generációjáét. Az álom ennek az első stádiuma. Egy nemzedék ifjúkor‑tapasztalata sokban hasonlít az álmodás megtapasztalására. Történelmi alakja álombéli alak. Minden korszaknak megvan az álmok felé forduló oldala, a gyermekoldala. Az előző évszázad esetében ezek a passzázsok. Míg azonban a korábbi nemzedékek neveltetése a hagyomány, a vallásos útmutatás alapján értelmezte számukra ezeket az álmokat, a mai nevelés egyszerűen a gyermekek „szórakoztatására” irányul. Amit a következőkben ehelyütt kínálni fogunk, az a felébredés technikájára irányuló kísérlet. Az emlékezés [Eingedenken] (Bloch) dialektikus, kopernikuszi fordulata.[11] [F’, 7]

Unalom és por. Az álom egy kabát, amelyet nem fordítható ki. Kívül a szürke unalom (az alvás unalma). Alvó állapot, tehát a Musée Grevin poros figuráinak hipnotikus állapota. Az alvó ember nem ábrázolható jól a viasszal. Az unalom mindig a tudattalan történés külső oldala. Ezért tűnhetett előkelőnek a híres dandyk számára. Ahogy épp [?] a dandy az, aki megveti az új öltözéket; amit visel, annak némileg elhasználtnak kell tűnnie. Azzal az álomelmélettel, mely szerint „lelkek” jelennek meg előttünk, egy olyan világ áll szemben, ahol elmarad a poén. Milyen is az? [F’, 8]

Passzázsok: házak, járatok, amelyeknek nincs külső oldala. Akár az álom. [F’, 9]

Múzsák katalógusa: Luna, Geschwitz grófnő, Kate Greenaway, Mors, Cleo de Merode, Dulcinea [variáns: Hedda Gabler], Libido, Baby Cadum és Frederike Kempner[12]  [F’, 10]

És az unalom az a rács, amely mögül a kurtizán cukkolja a halált [F’, 11]

Alapjait tekintve két módja van a filozofálásnak és két módja a gondolatok lejegyzésének is: az egyik, hogy hóba vetjük el őket, vagy ha úgy tetszik, a tűzálló agyagba, ahol Szaturnusz az olvasó, ő tűnődik a növekedésükről, ő figyeli, hogy learathassa virágjukat, azaz az értelmüket vagy a gyümölcsüket, a szót. A másik mód az, hogy méltósággal eltemetjük őket, és sírjukra síremlékként állítjuk a képet, a metaforát, hideg és terméketlen márványként.[13] [F’, 12]

A nagyvárosok legrejtettebb aspektusa: az új nagyváros mint történelmi tárgy, egyforma utcáival és beláthatatlan házsoraival a régiek által megálmodott építészetet, a labirintust valósította meg. A tömeg embere. Az ösztön, amely a nagyvárosokat labirintussá változtatja. Beteljesedés a passzázsok fedett járatai révén. [F’, 13]

Perspektíva: plüss a selyem helyett [?]. A plüss Lajos Fülöp korának anyaga [F’, 14]

Az önmagunkról készített fénykép és a megélt élet, ahogyan lepereg a haldokló előtt. Az emlékezés két fajtája (Proust)     Ennek a fajta emlékezetnek a rokonsága az álommal [F’, 15]

Hegel: magánvaló – magáért való – magán‑ és magáért való. A dialektikának ez a szakaszolása a fenomenológiában már: tudat – öntudat – ész.  [F’, 16]

A hanglétrák a ’passzázs’ szóban [F’, 17]

„Les averses ont donné naissance à bien des aventures.”[14] Az eső fogyatkozó varázsereje, imperméable[15] [F’, 18]

Hogyan változtatta meg az újkori nagyváros a labirintus antik fogalmát. Ő emelte fel – az utcanevek révén – a nyelv szférájába, az utcák hálózatából, amely révén [x] elnevezte [x] a nyelven belül [x] [F’, 19]

A város lehetővé tette azt, ami előtte csak a legkevesebb szó osztályrésze volt – a szavak egyik privilegizált kasztjáé: a neveké –: minden szó vagy legalábbis nagyobb tömegük a név nemesi rangjára emelkedett. És ezt a hatalmas nyelvi forradalmat a lehető legközönségesebb: az utca hajtotta végre. S egy roppant nagy rend mutatkozik meg azáltal, hogy a városokban bármely név összetalálkozhat egy másikkal, anélkül, hogy egymásra hatást [?] gyakorolnának. Sőt még a nagy emberek igazán elhasznált, félig már fogalommá vált neve is még egyszer keresztülmegy egy szűrőn, visszanyerve az abszolútat, a város az utcaneveken keresztül a nyelvi kozmoszt képezi le. [F’, 20]

Csak két különböző utcanév találkozásából születik meg a „sarok” varázsa. [F’, 21]

A falra függőlegesen felírt utcanevek (hol? [x] könyv? mindenesetre német volt). A betűk inváziójához. [F’, 22]

A „La grande ville”,[16] „Le diable à Paris”,[17] „Les Français peint par eux‑mêmes”[18] típusú könyvek szerkezete olyan irodalmi megjelenési forma, amelyik megfelel a sztereoszkópoknak és a panorámáknak. [F’, 23]

Az igazságnak nincsen ablaka. Az igazság sehol sem pillant ki az univerzumra. És az az érdekes a panorámákban, hogy bennük az igazi város válik láthatóvá. „A város a palackban” – a város a házban. Ami az ablaktalan házban van, az maga az igaz. Ilyen ablaktalan ház a színház. Innen ered a benne lelt örök gyönyörűség; s innen származik az örömünk az ablaktalan rotundákban, a panorámákban. A színházban az előadás kezdetétől az ajtók zárva maradnak. Egy passzázs járókelői bizonyos értelemben egy panoráma lakói. E ház ablakai rájuk nyílnak. Az ablakból nézhetik őket, ők maguk azonban nem nézhetnek be az ablakokon. [F’, 24]

A Bibliothèque Nationale lombfestményei. Ez a munka …. keletkezett. [F’, 25]

A magasins de nouveautés dramatizált tábláival „a művészet a kereskedő szolgálatába” áll. [F’, 26]

A perzsa divat a magazinmániában lép színre. [F’, 27]

A városnevek sorsa a metró boltívei alatt. [F’, 28]

Az utcák elnevezésének sajátságos gyönyöréről. Jean Brunet: Le Messianisme, organisation générale Paris. Sa constitution générale. Première Partie, Paris (1858)              „rue de Sénégal” „place d’Afrique”  ebből az alkalomból néhány dolgot a place d[u] Marocról. Ebben a könyvben megtalálhatók még egyes emlékművek tervei is. [F’, 29]

Piros lámpások lógnak a nevek Hádészának bejáratán. A név és a labirintus kapcsolata a metróban [F’, 30]

A caissière[19] mint Danaé [F’, 31]

Az utcanevek valódi kifejező jellegét akkor ismeri fel az ember, ha összehasonlítja őket a szabványosításukra tett reformjavaslatokkal. [F’, 32]

Proust kijelentése a rue de Parme-ról és a rue de Bacról [F’, 33]

A Matière et Mémorie[20] végén Bergson kifejti, hogy az érzékelés az idő egyik funkciója. Ha mondjuk könnyedebben, egy másik ritmus szerint élnénk, akkor semmi sem volna „maradandó” számunkra; hanem minden a szemünk előtt zajlana, minden csak úgy megtörténne velünk. Épp ez a helyzet, amikor álmodunk. Hogy a lehető legalaposabban megértsük a passzázsokat, az álmok legmélyebb rétegébe süllyesztjük le őket, s úgy beszélünk róluk, mintha csak úgy megtörténnének. Ez egészen hasonló ahhoz, ahogyan a gyűjtő szemléli a dolgokat. A nagy gyűjtőnek a dolgok csak úgy a keze ügyébe akadnak. Az, ahogy kutat utánuk, és rájuk bukkan, ahogy változásokat okoz minden új darab, amely a gyűjteményt bővíti, a többi darabban, azzal jár, hogy számára a dolgok feloldódnak az állandó áramlásban, mint a valóság az álomban. [F’, 34]

Nagyjából 1870‑ig a kocsi uralkodik. A gyalogos kószálás elsősorban a passzázsokra korlátozódott. [F’, 35]

Az érzékelés ritmusa az álomban: mese a három trollról [F’, 36]

*

Jegyzetek:

A szöveg eredeti megjelenési helye: Walter Benjamin: Gesammelte Schriften 5.2. k. Szerk. Rolf Tiedemann. Frankfurt am Main, Suhrkamp 1982, 993–1000.

A fordítást az eredetivel egybevetette Kerekes Amália.

[1] Helyesen: Isaac-Ami Bordier‑Marcet (1768–1835), svájci mérnök, feltaláló; asztrállámpáját 1809‑1810‑ben szabadalmaztatta. A világítás történetében azért jelentett mérföldkövet, mert megszüntette az oldalsó olajtartály vetette árnyékot.

[2] A préslégvasút vagy sűrített levegő meghajtású vasút egyik szabadalmát Vallance nyújtotta be 1824‑ben.

[3] René Crevel a Surréalisme 1924 októberi számában együtt szerepel Apollinaire-rel.

[4] Jean Charles Emmanuel Nodier (1780–1844), francia író, színpadi író; a rémtörténetek, gótikus regények, fantasztikus mesék műfajának képviselője és terjesztője Franciaországban. Álomról szóló írásait 1996‑ban kiadták De Quelques Phénomènes Du Sommeil (Az álom némely jelenségéről) címmel. Amédée Pichot‑val közösen írt egy pamfletet a gázvilágítás ellen: Essai critique sur le gaz hydrogène et les divers modes d’éclarage artificiel (1823) [Kritikai esszé a hidrogéngázról és más mesterséges világítási módokról]

[5] egy lélek

[6] A kerékpártanulásnak szentelt zárt terekről Benjamin részletesen ír a Berlini krónikában is. Ld. Walter Benjamin: A belső világ krónikája. Önéletrajzi írások. Budapest, Kijárat 2020, 189.

[7] Jules Chéret (1836–1932), francia festő, a plakátfestészet megteremtője.

[8] Az opera- és színházi előadások telefonos közvetítésére szolgáló korai eszközrendszer.

[9] Félicien David (1810–1876) zeneszerző legnagyobb sikere a Le désert című szimfonikus óda volt, 1844‑ben.

[10] Luna, Mors (a halál nőnemű alakja a római mitológiában), Libidó, Hedda Gabler (Ibsen drámaszereplője) és Geschwitz grófnő (Alban Berg Lulu, operaszereplő) nem valós személyek. A többiek korukban híres nőművészek voltak. Baby Cadum a szappanmárka nevéből elszármaztatott kifejezés: a tökéletes bébi megtestesítője.

[11] Az utópia szelleme című művében, magyarul lásd: https://reszeghajo.eoldal.hu/cikkek/baloldal/marxizmus/ernst-bloch/ernst-bloch---az-utopia-szelleme/

[12] [az F’, 4 variációja]

[13] Az eredetiben a teljes lejegyzés franciául.

[14] A záporok sok kalandra adtak már alkalmat.

[15] esőköpeny

[16] Charles Paul de Kock: La Grande Ville. Tableau de Paris; Comique, Critique et Philosophique IV. k., 1842–1844.

[17] George Sand et al.: Le diable à Paris: Paris et les Parisiens. Paris, J. Hetzel 1845–1846.

[18] Les Français peint par eux mêmes. Encyclopédie morale du XIX^e siècle. Szerk. Léon Curmer 1840–1842. Négy kötetben, revüszerűen tárgyalja a francia emberek típusait, a kor számos híres újságírója és írója, valamint illusztrátorai közreműködésével.

[19] a kasszásnő

[20] Henri Bergson Anyag és emlékezet (1896) című könyve magyar fordításban csak részben jelent meg, mégpedig a 4. fejezete a Tér, fenomén, mű című kötetben (Szerk. Bacsó Béla, Budapest, Kijárat 2011).