Havi Benjamin! Walter Benjamin töredékben maradt művének további jegyzeteivel folytatódik a sorozat.
A szürrealizmus – vague de rêves[1] – a kószálás új művészete A XIX. század új múltja – Párizs a klasszikus színtere. A divat itt nyitott teret az asszony és az áru közti dialektikus átcsapás számára. Langaléta, neveletlen boltossegédje, a halál méregeti rőfjével az évszázadot, és takarékossági okokból maga lép fel manökenként, majd személyesen vezeti le a „kiárusítást”, amit franciául „forradalomnak” hívnak. És mindezekről csak tegnap óta tudunk. Az üres pultokra meredünk, és hol [?] tegnap ez volt [?] … szoba. [D’, 1]
A divat mindig is ezt jelentette: a nő provokálja a halált. Itt a halál győzelmével zárult. A passzázsokat aszfaltfolyamként átszelő új Léthé partjára szegezte a szajhák fegyverzetét, mintha elhalványuló trófeák lennének. [D’, 2]
Mindabból pedig, amit itt elmondunk, semmi sem volt valóságos. Ez az egész sosem volt eleven: ahogyan egyetlen csontváz sem élt egy pillanatig sem, kizárólag az ember. Ahogy bizony [megszakad] [D’, 3]
A dolgokban szenvedélyesen dolgozik az elmúlás, a már‑nem‑lét. A történész saját ügyével kapcsolatban erre alapozhat. Erre az erőre hagyatkozik, és a dolgokat a már-nem-lét pillanatában ismeri meg. A passzázsok nem mások, mint a már‑nem-lét emlékművei. A bennük dolgozó erő pedig a dialektika. A dialektika átjárja, forradalmasítja őket, a legfelsőt legalulra görgeti, és mivel már egyáltalán nem azok, amik valaha voltak, a luxus színtereiből [x]-é változtatja őket. S a nevükön kívül semmi sem maradandó belőlük: passzázsok, vagy: Passage du Panorama. E nevek belsejében dolgozik a felforgató erő, ezért rejt egy egész világot a régi utcák neve, és felér egy eltévedéssel, amikor az éjszaka során kibetűzünk egyet. [D’, 4]
A [A1] divat mint a (tiritarka) hulla paródiája Szürrealizmus
A fogyasztás őstájai / színek
Lakosok
Köztes terek
Dialektikus átcsapás / Párizsi babák
Lakbelső / Szalon
A divat párbeszéd az élő testtel, sőt, az enyészettel. Tükör / perspektíva
Színház / diorámák
Magasins de Nouveautés /
Párizsi útikönyv
Öntőforma, a modernitásé Divat / idő
Léthé (modern)
Utca mint lakbelső / a szalon / a dialektikus átcsapás
Az áru utolsó szálláshelye [D’, 5]
A mi szemünkben mindez együtt jelenti magát a passzázst. Régebben egyáltalán nem volt ez így. Amíg a gáz-, sőt olajlámpák égtek bennük, tündérpalotának számítottak. Ám ha varázslatuk csúcsán kívánjuk elképzelni őket, akkor az 1870-es [?] Passage des Panoramas-t kell magunk elé idézni: az egyik oldalon gázlámpa függött, a másikon viszont még olajlámpák lángja lobogott. A hanyatlás kezdete az elektromos megvilágítás. Ám alapvetően nem hanyatlásról, hanem szigorúan véve inkább átcsapásról volt szó. Ahogy a zendülők egy naphosszat tartó tanácskozás után kisajátítanak maguknak egy biztos helyet, úgy ragadta magához puccsszerűen az áru a passzázsok feletti uralmat. Csak ezután jött a cégek és számjegyek korszaka. A passzázsok belső ragyogása kihunyt az elektromos fények felvillanásával, s már csak a nevükben maradt meg. Ám ekkor nevük valamiféle szűrővé vált, amely az elmúltaknak csak legbenső, keserű esszenciáját ereszti át. (Ez a csodálatos erő, amely képes a jelent a múlt legbelső esszenciájaként lepárolni, biztosítja a valódi utazók számára [?] izgató, titokzatos hatalommal ruházza fel a nevet.) [D’, 6)
Az építészet mint a látens „mitológia” koronatanúja. S a 19. század legfontosabb építészeti emléke a passzázs. – Az álomból való felébredésre tett kísérlet a dialektikus átcsapás legjobb példája. E dialektikus technika nehézsége. [D’,7]
Marchand de lorgnettes[2] [E’, 1]
1893‑ban megtiltják a kokottoknak, hogy belépjenek a passzázsokba. [E’, 2]
Zene a passzázsokban „Laterne magique! Pièce curieuse!”[3] – ezzel a kiáltással vonult végig egy camelot[4] az utcákon, és ha intettek neki, akkor lakásra ment, ahol lámpásával bemutatót tartott. Az első plakátkiállítást hirdető plakát jellemzően egy laterna magicát ábrázolt. [E’, 3]
Teknősbékadivat 1839-ben. A kószálás tempója a passzázsokban. [E’, 4]
A magasins de nouveautés[5] elnevezései (leginkább sikeres vaudeville-ek után): La fille d’honneur / la Vestale / le page inconstant / le masque de fer / le coin de la rue / la lampe merveilleuse / le petit chaperon rouge / la petite Nanette / Chaumière allemande / Mamelouk [E’, 5]
Egy confiseur[6] cégére „aux armes de Werther”. Gantier au ci‑devant jeune homme[7] [E’, 6]
Olympia – az utca folytatása. Rokonságban áll a passzázzsal. [E’, 7]
Musée Grevin: cabinet des Mirages.[8] A templom, a pályaudvar, a passzázsok, a vásárcsarnokok kapcsolódásának ábrázolása, ahol rothadó (foszforeszkáló) húst árusítanak. Az opera a passzázsban. Katakombák a passzázsban. [E’, 8]
1857, az első utcai villanyvilágítás Párizsban (a Louvre‑nál) [E’, 9]
Impasse Maubert naguère d’Amboise 4. és 6. szám alatt lakott 1756 körül egy méregkeverőnő a két segédjével. Egy reggelen mindhármukat holtan találták: mérges gázokat lélegeztek be. [E’, 10]
A passage de la réunionban annak idején egy udvar volt, a tizenhatodik században a gaztevők találkahelye. A 19. század elején vagy a 18. század végén egy (nagybani) muszlinkereskedő telepedik meg a passzázsban. [E’, 11]
Két mulató 1799‑ben: Coblentz (a hazatérő emigránsoknak) és a Temple [E’,12]
A Charivari[9] 1836‑os számában egy kép, rajta egy plakát, amely befedi egy fél ház homlokzatát. Az ablakokat kihagyták, egyet kivéve, láthatólag, mert onnan épp kihajol egy férfi, hogy levágja az őt zavaró papírdarabot. [E’, 13]
A gázt kezdetben a napi szükségletnek megfelelő tartályokban vitték a világi létesítményekbe. [E’, 14]
Thurn [?] georámaként[10] a Colbert galériában [E’, 15]
Félicien David: Le désert (arabok előtt [által?] játszva) Christophe Colomb (panoramatikus zene) [E’, 16]
Passage du Pont‑Neuf: Zola Thérèse Raquin‑jában, a legelején, írja le (azonos a korábbi Henri IV. passzázzsal [?]) [E’, 17]
Elie Nachmeron [?] / Passzázsok: Bois de Boulogne (ma: ) Caire, Commerce, Grosse Tête, Réunion [E’, 18]
»L’hiver, à la fameuse chaleur des lampes…«[11] Paul de Kock:[12] La grande ville IV[13] [E’, 19]
Paul de Kock: »numéros du feu«[14] a kaszinók előtt [E’, 20]
Passage Vivienne – a kereskedés allegóriáit ábrázoló szobrok a kapubejárón. Az egyik belső udvarban egy talapzaton az antik Merkúr másolata [E’, 21]
Gründerjahre[15] XVIII. Lajos idején [E’, 22]
Lajos Fülöp száműzi a prostitúciót a királyi palotából, bezáratja a kaszinókat [E’, 23]
A panorámák berendezése: egy emelvényről és egy balusztrád által körülvett platformról nyíló kilátás a vele szemközt és az alatta fekvő területekre: a festmény egy cilinderszerű falon fut végig, közel 100 m hosszú és 20 m magas. Prévost[16] (a nagy panorámafestő) legfontosabb panorámái: Párizs, Toulon, Róma, Nápoly, Amszterdam, Tilsit, Wagram, Calais, Antwerpen, London, Firenze, Jeruzsálem, Athén. Tanítványai közt találjuk Daguerre-t) [E’, 24]
A passage du Caire elhelyezkedése a rosszhírű „Cour des Miracles”-ban (ld. Hugo: A párizsi Notre-Dame) Azért nevezték cour des miracles-nak,[17] mert a koldusok, hazaérkezvén saját céhükhöz, levetkőzték szimulált betegségeiket. [E’, 25]
- február 12. Favras márkijának kivégzése (az ellenforradalmi konspiráció vádolta be). A place des Grèves-t[18] és a Gelfek terét lampionokkal díszítették fel. [E’, 26]
Egy Schmidt nevű strassburgi zongorakészítő építette az első guillotine-t [E’, 27]
Georáma a XIV. kerületben. Franciaország természetének utánzata [E’, 28]
A Passage Vivienne a „szolid” a Passage des panoramas-hoz képest. Előbbiben egyáltalán nincsenek luxusüzletek. A Passage des panoramas üzletei: Véron étterem, Marquis, cabinet de lecture, marchand de musique, caricaturiste, Théatre des Variétés (tailleurs, bottiers, merciers, marchands de vin, bonnetiers)[19] [E’, 29]
A Musée Grevin‑ben látható operaperspektíva (a passage de l’Opérához hasonlít az Operaház fantomjában). [E’, 30]
A (karikaturista ?) Aubert a passage Véro-Dodat‑ban. Márványpadló! [E’, 31]
Roi-Macon[20] – Lajos Fülöp király ragadványneve [E’, 32]
Jacques Fabien 1863‑ban adja közre Paris en songe[21] című könyvét. Kifejti benne, hogy az elektromosság miképpen vezet számos esetben vaksághoz a fény túlbősége révén, és hogyan okoz őrületet a híradás gyorsasága. [E’, 33]
A bolt felett az ékszerészek hamis drágakövekből kirakott neve [E’, 34]
Átmenet a boutique és a magasin között. A kereskedő egy hétre való tartalékot vásárol fel, és a félemeletre költözik. [E’, 35]
1820 körül nagy divat: a kasmírfélék [E’, 36]
A laterna magica eredete. Feltalálója Athanasius Kircher[22] [E’, 37]
1757‑ben csak három kávéház volt Párizsban [E’, 38]
Elgondolkodni újra a Hermite de la Chaussée d’Antin[23] (Párizs, 1813) borítóképén [E’, 39]
„Dieu soit loué et mes boutiques aussi”[24] – Lajos Fülöpnek tulajdonított mondás. [E’, 40]
Rachel[25] a passage Véro‑Dodat lakója volt [E’, 41]
Rue Franciade 84 „Passage du désir” menant jadis à un lieu galant”[26] [E’, 42]
A Passage des Panoramas panorámáit 1831‑ben bezárták [E’, 43]
Gutzkow[27] arról számol be, hogy a kiállítószalonok keleti jelenetekkel voltak tele, s így akarták felkelteni a lelkesedést Algéria iránt. [E’, 44]
*
Jegyzetek:
A szöveg eredeti megjelenési helye: Walter Benjamin: Gesammelte Schriften 5.2. k. Szerk. Rolf Tiedemann. Frankfurt am Main, Suhrkamp 1982, 993–1000.
A fordítást az eredetivel egybevetette Kerekes Amália.
[1] az álmok hulláma
[2] lornyettkereskedő
[3] „Bűvös lámpások! Figyelemreméltó dolgok!”
[4] rikkancs
[5] áruház
[6] cukrász
[7] Egy kesztyűkészítő Ön előtt, fiatalember.
[8] Eugène Hénard‑nak az 1900-as világkiállításra készített látványossága volt a Palais des Mirages, amit aztán a Grévin Múzeum felvásárolt: egy hatalmas kaleidoszkópról van szó, amely a látogatót távoli helyek illúziójával ajándékozza meg, egy hindu templomot, egy dzsungelrészletet és egy arab palotát jelenít meg.
[9] Francia újság, a világ első szatirikus, illusztrált napilapja.
[10] A georáma a panoráma egyik változata, amely a teljes Föld gömbjét képezi le. Lehet nagy, üreges glóbusz is, amelynek belső felülete ábrázolja a kontinenseket és földrajzukat.
[11] „Tél, a lámpások kedvelt melegénél…”
[12] Charles Paul de Kock (1793–1871), francia író. Az 1830‑as években Európa egyik legsikeresebb írója volt, nagyobb példányszámban keltek el könyvei, mint Balzacnak vagy Georges Sandnak. Neve az alacsony stílben íródott irodalom védjegye volt.
[13] Charles Paul de Kock: La Grande Ville. Tableau de Paris; Comique, Critique et Philosophique IV. k., 1842–1844.
[14] tüzes mutatvány
[15] alapító évek
[16] Eugène Prévost-Messemin (1880–1944), francia díszlettervező, festő, illusztrátor.
[17] csodák udvara
[18] Ezen a téren akasztották fel Favras márkiját 1790‑ben, a nép különös tetszésétől övezve, mert ő volt az első olyan arisztokrata, akinek kivégzési módja nem jelentett privilégiumot.
[19] Márki, kölcsönkönyvtár, kotta-árus, karikaturista, kabaré (szabók, csizmadiák, borkereskedők, kötöttáru-kereskedők)
[20] kőműves király
[21] Az álmodó Párizs, azaz Jacques Fabien: Paris en songe. Essai. Paris, E. Dentu 1865.
[22] 1671‑es Ars Magna Lucis et Umbrae című művében Athanasius Kricher beszámol a laterna magicáról, ám valószínűleg egy már létező dolgot ír le.
[23] Étienne de Jouy: L’Hermite de la Chaussée-d’Antin, ou Observations sur les mœurs et les usages parisiens au commencement du XIXe siècle. Pillet, Paris 1813. (A Chaussée‑d’Antin remetéje avagy vizsgálódások a 19. század elejének párizsi erkölcseiről és szokásairól)
[24] „Áldassék az Isten – és az üzleteim szintén.”
[25] A színésznő Rachel Félix 1838 és 1842 között folytatott szabados életmódot a Véro‑Dodat passzázs lakójaként; az egyik első nemzetközi hírű sztár volt.
[26] A Passage du désir valaha egy szerelmi fészekbe vezetett.
[27] Karl Ferdinand Gutzkow (1811–1878), német író, aki figyelemmel kísérte a párizsi politikai és társadalmi eseményeket.
