(Ki túl magasra tettél...)

Ki túl magasra tettél ezekkel,
éjszakákkal – nem adtál-e több
érzést nekem, Végtelen-Örök,
mint érezni bírnék? Ah, nehéz hely

innen az ég, – mintha száz oroszlán
járna arra, ember alig bírja ki.
Rejtőzködnek, félnek közelíteni –
félnek tőled félszegségük útján.

1913 őszén, Párizs
(KA 2/65)

Szivárvány

Görnyedten kilépve csepegős eresz
alól a fényben fürdő vidékre:
áttetsző folyadék volt a táj –
minden udvar csendjét dalra cserélte,
ahogy óriás teljesülés tökélye
épp a legkisebb szolgálatra vár.

Megfordultunk, s nézd: kopott sötétek
csillámló esőfátyla előtt
lebegtek fent a megrepedt égnek
megnyíló ívelt, éber tetők.
Lent még fénylett a finnyás vidék:
komolyan sejtette már az estét,
néma ajkát cseppecskék megesték,
s virágokkal feszített a rét.
 
1914. április 16., Chantilly
(KA 2/97)

*

A versek eredeti címe: (Der du mich mit diesen überhöhtest); Regenbogen.