Percy Bysshe Shelley: Ozymandias
Fotó: The Museum of the World
Percy Bysshe Shelley: Ozymandias

Ezt hallottam egy ősi földről érkezett
vándortól: „A sivatagban két óriás   
láb áll, törzs nélkül. Mellette a kőfejet  
homok lepi; de a vésett zsarnoki-más 
hűvös parancsú, gúnyos ajka a tanú,  
hogy jól olvasta szobrásza a szenvedélyt, 
mely a holt anyagba vésve is eleven – 
a kéz, mely gúnyolta, s a szív, mely által élt.  
Ezek a szavak állnak a talapzaton: 
Királyok Királya, én, Ozymandias: 
Lássátok művem, nagyságok, s áldozzatok! 
Több nem maradt itt. Kolosszális pusztulás, 
kőroncs, és rajta túl a végtelen, a tar, 
a messzeségbe nyúló homokpusztaság.” 

A vers szerzőjéről
Percy Bysshe Shelley (1792-1822)

Angol romantikus költő.

A fordítóról
Lanczkor Gábor (1981)

József Attila-díjas költő, író, műfordító, az 1749 főszerkesztője. Legutóbbi kötete: Monolit. Válogatott és új versek (Jelenkor, 2018). 

Kapcsolódó
Shelley Ozymandias című verse a populáris kultúrában
H. Nagy Péter (1967) | 2021.02.24.
Percy Bysshe Shelley: Óda a Nyugati Szélhez