Tetszett a város, amit cseppről cseppre
vájt ki kőből a víz fenyőországban?
Álmokat, arcokat, utakat - láttad
falait, amilyenre a szél verte?

A Júcar most is dallal permetezte
szilánkjait? Holdkék még vízmosása?
A messzi kő szerelmes koronája:
galagonyás –  adott csókot kezedre?

Gondoltál rám az úton fel a dombra,
aminek a neve csend, s ahol szenved
a kígyó: tücskök, árnyas vackok foglya?

Az átlátszó levegőben feletted
láttál dáliát? Ott állt mosolyogva,
búsan - forró szívem hozzád címezte!

*

A vers eredeti címe: El poeta pregunta a su amor por la Ciudad Encantada de Cuenca

(A sötét szerelem szonettjei című ciklusból. A fordító előszava itt olvasható.)