Hozzád eresztem a Turia partjáról
e fiókát, szeme méz, fehér a tolla,
szerelme tüzét hellén babér fojtja
halk égésre, ímhol: e fényben állok.

Nyaka omlós, nyitott erénye jámbor;
akár a dér, a gyöngy, a köd, borzongva
kandi sár habjai fölé rajzolja
mindazt, amit nem láthatok a szádból.

Csak bátran, cirógasd meg fehérségét,
s meglátod, milyen behavazott dallam
terül szét pompás arcodon pihénként.

Szívemnek így megy egyre éjjel, nappal,
a szerelem sötét börtöne mélyén
hogy nem láthat, elsírja, sírogatja.

*

A vers eredeti címe: Soneto gongorino en que el poeta manda a su amor una paloma

(A sötét szerelem szonettjei című ciklusból. A fordító előszava itt olvasható.)