Federico García Lorca: Az édes panasz szonettje
Fotó: Lukas Hartmann / Pexels
Federico García Lorca: Az édes panasz szonettje

Hogy szoborszemeid többé nem látom,
és vele az ékezetnek is vége,
amit magányos rózsa: szuszogásod
tesz ki arcomra éjszakára – félek.

Fáj, hogy fatörzs legyek vízparti tájon,
ágak nélkül; s az már szinte merénylet:
mit virág, rost – egy sárgolyó ne járjon
vánszorgó hernyómnak: a szenvedésnek.

Ha előlem elásott kincsesláda:
ha keresztem vagy és nedves fájdalmam,
ha én vagyok uradalmad kutyája,

ne vedd vissza, amit már megragadtam,
folyód frissen hullott levéllel várja
őszöm, most, hogy magamból kitagadtam.

*

A vers eredeti címe: Soneto de la dulce queja

(A sötét szerelem szonettjei című ciklusból. A fordító előszava itt olvasható.)

A vers szerzőjéről
Federico García Lorca (1898 - 1936)

Spanyol költő, drámaíró, író. A spanyol '27-es generáció tagja.

A fordítóról
Szolcsányi Ákos (1984)

Költő, bölcsész, műfordító. Legutóbbi kötete: Dávid családjai (Kalligram, 2023)

Kapcsolódó
Federico García Lorca: Álmatlan szerelem éjszakája
Federico García Lorca: A költő igazat mond
Federico García Lorca: A rózsakoszorúról
Federico García Lorca: Szerelem sebei
Federico García Lorca: Jaj, sötét szerelem, jaj, suttogásod!
Federico García Lorca: A költő telefonon beszél szerelmével
Federico García Lorca: A kedves a költő mellén alszik
Federico García Lorca: A levél szonettje