Alekszandr Szergejevics Puskin szerelmes versei
Fotó: Pixabay
Alekszandr Szergejevics Puskin szerelmes versei

A grúz hegyek fölé derengő éj borul…

A grúz hegyek fölé derengő éj borul;
A vad Aragva zúg előttem.
A könnyű bánat is lasacskán elcsitul;
Te töltöd be borongós lelkem.
Csak te, te egyedül… A csüggedésemet
Fel nem kavarja, dúlja semmi.
De bárhogy is, szívem mégiscsak ég s szeret –
Mert képtelen már nem szeretni.

***hoz

Emlékezem a szent csodára,
Amint megpillantottalak:
Mint álom illó látomása,
Mint földöntúli vágyalak.

Míg csüggedés és bú nyomasztott,
S hiú világi forgatag,                              
Fülembe csengett drága hangod,
S álmodtam édes arcodat.

Szállt évre év, orkán viharzott,
Szétdúlta régi álmomat,
S én elfeledtem drága hangod
És mennybe illő arcodat.

Majd rab magányt hozott a végzet,
És csöndben tengett életem:
Se istenség, se hit, se ihlet,
Se könny, se lét, se szerelem.

De eljött lelkem újulása,
S megint megpillantottalak:
Mint álom illó látomása,
Mint földöntúli vágyalak.

És szívem mámorosan éled,
És újra itt van már velem
Az istenség, a hit s az ihlet,
A lét, a könny, a szerelem.

Szerettem önt

Szerettem önt nagyon, s talán szerelmem
Szívemben még nem hunyt ki teljesen,
De kérem önt, hogy könnyeket ne ejtsen,
Ne búsítsa miattam semmi sem.
Szerettem önt szorongva, nem remélve,
Féltés gyötört és néma vallomás;
Szerettem önt, gyengéden, s lánggal égve,  
Ahogy szeresse – Isten adja – más.

***hoz

Nem, nem, nem engedem, nincs merszem, nem szabad,
Megint lobogni vad szerelmi őrületben;
Én szentül őrizem békés nyugalmamat,
Nem hagyhatom szivem lobogni önfeledten.

Nem kell szerelmi láz; hanem hát néhanap
Miért ne lepne meg egy percnyi édes ábránd,
Ha úgy hozza a sors, s előttem elhalad
Egy ifjú tiszta szűz, mennybéli, tünde látvány,

Jön és el is tünik?...  Ki tiltja meg nekem,
Hogy elkísérje őt – remélve: nem vesz észre -,
Ó, bánat és gyönyör, sovár tekintetem,
S megáldjam őt: legyen sok boldogságban része,

Vidám és gondtalan legyen, mint kismadár,
Kívánok minden jót e mennybe illő lénynek,
S még annak is akár, kit méltónak talál
Magához, és hogy az nevezze hitvesének.

Nem, nem vágyom...

Nem, nem vágyom, nem én, velőt hasító kéjre,
Érzéki, tomboló, viharzó szenvedélyre,
Nem kell nyögés, sikoly sovárgó ajkakon,
Amíg az ifjú test vonaglik izgatón
A karjaim között, és csókjával a vágynak
Percét sietteti a végső rándulásnak!

Ó, drágább vagy nekem, én szende kedvesem!
Boldog vagyok, igen, boldog gyötrelmesen,
Ha hosszú kérlelés után, engedve, tűrve,
Nekem adod magad, szelíden, nem hevülve,
Szemérmes-hűvösen, míg én már lángolok,
Alig-alig felelsz, ha vágyón mozdulok,
De lassacskán kigyúlsz, majd egyre, egyre jobban,
Míg végül osztozol tüzemben akaratlan!

*

A versek eredeti címe: На холмах Грузии лежит ночная мгла; К*** (Я помню чудное мгновенье); К*** (Нет, нет, не должен я, не смею, не могу); Нет, я не дорожу...

A vers szerzőjéről
Alekszandr Szergejevics Puskin (1799-1837)

Orosz költő, író, drámaíró.

A fordítóról
Soproni András (1942)

Műfordító. Oroszból és angolból fordít, főleg prózát, jelenleg azonban Puskin költeményeivel birkózik. Fordított kötetei száma meghaladja a százhúszat.  Legjelentősebb munkái: Alekszandr Szolzsenyicin: A GULAG szigetvilág, Vaszilij Akszjonov: Moszkvai történet, Vaszilij Grosszman: Élet és sors, Michael Chabon: Kavalier és Clay bámulatos kalandjai.

Kapcsolódó
Alekszandr Szergejevics Puskin versei
Puskin és a puskapor szaga
Soproni András (1942) | 2021.03.15.
Alekszandr Szergejevics Puskin: Háború
Alekszandr Szergejevics Puskin: Oroszország rágalmazóihoz
Kinek mit mond a Kreml és Praga? (Egy Puskin-versről)
Soproni András (1942) | 2021.01.04.
Alekszandr Szergejevics Puskin: Téli út
Színe és visszája (Puskin szerelmes verseihez)
Soproni András (1942) | 2021.08.15.
Alekszandr Szergejevics Puskin: Az emlékművemet nem kézzel állítottam