Szerettem önt
Szerettem önt nagyon, s talán szerelmem
Szívemben még nem hunyt ki teljesen,
De kérem önt, hogy könnyeket ne ejtsen,
Ne búsítsa miattam semmi sem.
Szerettem önt szorongva, nem remélve,
Féltés gyötört és néma vallomás;
Szerettem önt, gyengéden, s lánggal égve,
Ahogy szeresse – Isten adja – más.
***hoz
Nem, nem, nem engedem, nincs merszem, nem szabad,
Megint lobogni vad szerelmi őrületben;
Én szentül őrizem békés nyugalmamat,
Nem hagyhatom szivem lobogni önfeledten.
Nem kell szerelmi láz; hanem hát néhanap
Miért ne lepne meg egy percnyi édes ábránd,
Ha úgy hozza a sors, s előttem elhalad
Egy ifjú tiszta szűz, mennybéli, tünde látvány,
Jön és el is tünik?... Ki tiltja meg nekem,
Hogy elkísérje őt – remélve: nem vesz észre -,
Ó, bánat és gyönyör, sovár tekintetem,
S megáldjam őt: legyen sok boldogságban része,
Vidám és gondtalan legyen, mint kismadár,
Kívánok minden jót e mennybe illő lénynek,
S még annak is akár, kit méltónak talál
Magához, és hogy az nevezze hitvesének.
Nem, nem vágyom...
Nem, nem vágyom, nem én, velőt hasító kéjre,
Érzéki, tomboló, viharzó szenvedélyre,
Nem kell nyögés, sikoly sovárgó ajkakon,
Amíg az ifjú test vonaglik izgatón
A karjaim között, és csókjával a vágynak
Percét sietteti a végső rándulásnak!
Ó, drágább vagy nekem, én szende kedvesem!
Boldog vagyok, igen, boldog gyötrelmesen,
Ha hosszú kérlelés után, engedve, tűrve,
Nekem adod magad, szelíden, nem hevülve,
Szemérmes-hűvösen, míg én már lángolok,
Alig-alig felelsz, ha vágyón mozdulok,
De lassacskán kigyúlsz, majd egyre, egyre jobban,
Míg végül osztozol tüzemben akaratlan!
*
A versek eredeti címe: На холмах Грузии лежит ночная мгла; К*** (Я помню чудное мгновенье); К*** (Нет, нет, не должен я, не смею, не могу); Нет, я не дорожу...
