Guzel Jahina orosz írónő levele külföldi barátaihoz - az ukrajnai háború kapcsán
Fotó: Wikipedia / Prasan Shrestha
Guzel Jahina orosz írónő levele külföldi barátaihoz - az ukrajnai háború kapcsán

Guzel Jahina írónő külföldi barátaihoz, fordítóihoz, kiadóihoz fordult - tiltakozván az ukrajnai háború ellen. Kiváló magyar fordítójától, lapunk állandó szerzőjétől, Soproni Andrástól kaptuk tegnap este ezt a megrázó szöveget.

Ezt a levelet külföldi barátaim, kiadóim, fordítóim és olvasóim számára írom. Írni nehéz – ehhez világos gondolkodásra és lehiggadt érzésekre van szükség, az én érzelmeim azonban most lángolnak. Még nehezebb világosan megérteni bármit is abból, ami Oroszországban és Ukrajnában folyik. De hallgatni most – megengedhetetlen. Ezért megpróbálok szólni legalább valamit.

Életem első tizennégy éve – egész gyerek- és ifjúkorom – a Szovjetunióban játszódott le. Addigra a kommunista ideológia már a végét járta. Mi, pionírok, hittünk benne, de valahogy félerővel, nem komolyan. Amiben igazán hittünk, az a béke volt. A szovjeti idők kezdetén beindított propagandagépezet buzgón működött, de már nem annyira kommunista, inkább pacifista retorikát termelt. „A Szovjetunió a béke támasza”, „Békét a világnak!” – ezek a jelszavak ott virítottak minden óvoda, minden iskola falán. Minden tanévben minden osztály első foglalkozása a béketanóra volt. A békéről szóló dalok és versek ott voltak a programjában minden pionírfoglalkozásnak (márpedig ezekből bőven jutott nekünk). Békegalambok díszítettek minden osztálytermet, minden faliújságot, minden iskolai füzetet. Mi pedig hittünk ezekben a galambokban, olyan őszintén, ahogy a gyerekek tudnak hinni. A békébe vetett hit a mi szovjet gyermekkorunk – és következésképpen mindegyikünk személyiségének – elszakíthatatlan része volt. Ez a hit megingathatatlannak tűnt – amíg a világ világ.

Ezen kívül tudtam: a háború olyan borzalmas, hogy aki megtapasztalta – hallgat róla. A nagyapám négy évet töltött a második világháborúban, de soha nem beszélt a frontról egyetlen szót sem: hallgatással óvta a gyermekeit és unokáit.

Ma orosz tankok vonulnak idegen földön. Ezt alig vagyok képes elhinni. A belső tiltakozás olyan erős bennem, hogy üvölteni tudnék. Nehéz szavakat találni, a szavak nem elég erősek. Keserűség, harag, félelem, tehetetlenség – a végtelenedik hatványon. 2022. február 24. hírei összezúztak. A világom nem hogy megrendült, hanem egyszerűen szét van dúlva. Nem értem, hogy lehet, hogy a pacifizmus védőoltása miért nem hatott.

A magam nevében írok, de minden ismerősöm és barátom ugyanígy érez. Közeli és távoli környezetemben nincs senki, aki támogatná ezt a háborút. A szociális hálók tele vannak haraggal, kérésekkel, felszólításokkal és követelésekkel, hogy állítsák le a hadműveleteket.

Eljött az egyszerű igazságok és véget nem érő ismétlésük ideje. „Nemet a háborúra”. „Békét a világnak”. „Az emberélet a legnagyobb érték”. Addig fogjuk mindezt hajtogatni, amíg a sötétség szét nem oszlik. A jó banális szavait fogjuk hajtogatni, hogy utóbb ne ütközzünk bele a gonosz banalitásába.

Ez nem az én háborúm. Nem vagyok hajlandó a magaménak tartani.

Az esszé szerzőjéről
Guzel Jahina (1977)

Tatár származású orosz író. Legutóbbi kötete magyarul: A Volga gyermekei (Helikon, 2020)

A fordítóról
Soproni András (1942)

Műfordító. Oroszból és angolból fordít, főleg prózát, de kedvtelésből verseket is - kötetben: Joszif Brodszkij Karácsonyi versek (2021) és Puskin Szabadság árva magvetője (2022).

Kapcsolódó
„Az oltás nem bizonyult elegendőnek” (Beszélgetés Guzel Jahinával)
M. Nagy Miklós (1963) | 2021.06.04.
Jahina második gyermeke (Guzel Jahina: A Volga gyermekei)
Vass Annamária (1988) | 2021.06.04.
„Ellenállni nem bús képpel kell” (Orosz zenészek a háború ellen)
M. Nagy Miklós (1963) | 2022.02.28.
Borisz Ponomarjev: Jelentés a kalinyingrádi orosz exklávéból
Megy a vonat… (Fordítói jegyzet Guzel Jahina legújabb regénye elé)
Soproni András (1942) | 2022.03.26.
Guzel Jahina: Szerelvény Szamarkand felé (részlet)
Húsdaráló (Guzel Jahina: Szerelvény Szamarkand felé)
Gyürky Katalin (1976) | 2022.06.11.
„Mi másról lehet beszélni?” (Orosz költők a háborúról)
M. Nagy Miklós (1963) | 2023.03.08.
Guzel Jahina: Krumpliültetés