Függő
"A játékosság tudománya" (Huizinga Homo ludenséről)
Balogh Tamás Huizinga-esszéje a Homo ludens kiadástörténetéről - az 1944-es magyar fordítás újbóli megjelenésének apropóján.
Elolvasni Larisszát (Daniel Majling: Oroz klazzika)
Az orosz klasszikusokat Csehov és Dosztojevszkij írták - ennek olcsó, vécén olvasásra szánt utánzatait, az oroz klazzikát ellenben Tsehov és Dostojevzski, akik mögött bukott, alkoholista szlovák professzorok állnak. Szilágyi Zsófia ered Daniel Majling könyvének nyomába.
Javier Cercas: A tiszta kéz
Írhat-e egy gazember nagy műveket? Javier Cercas rendhagyó válasza Ernst Jünger kapcsán Boda Benjamin fordításában.
A megalázott emlékezet (Annie Ernaux: A hely; Egy asszony)
Lehet-e apa- és egy anyakönyvet írni a szégyen érzetéből kiindulva? A Nobel-díjas Annie Ernaux erősen önéletrajzi családregényei két nézőpontból mesélik el ugyanazt - és mégis egészen mást. Radvánszky Anikó kritikája.
"És megy saját talányos útján szabadon" (Fordítói előszó Antonia Pozzi költészetéről)
Képes Júlia esszéje a tragikusan fiatalon elhunyt olasz költőnőről.
Nőalakok a tolkieni mitológiában (Tolkien-sorozat 6.)
Sárdi Krisztina Tolkien-sorozatának következő részében a tolkieni korpusz nőalakjaival foglalkozik.
A Southern Gothic mesterei 4. (Eudora Welty: Kitaposott ösvény)
Folyatjuk Greff András sorozatát, amelyben az amerikai Dél irodalmának remekműveit mutatja be.
A halál főpróbája (Susan Taubes: Elválás)
A tragikus sorsú Susan Taubes könyvét a hatvanas években szinte megsemmisítette egy New York Times-kritika, hogy aztán a New York Review of Books új kiadása emelje vissza a köztudatba 2020-ban. Pedig ha nem is hibátlan, nem is lehetne aktuálisabb. Andok Tamás kritikája.
Walter Pater és A reneszánsz
Százötven évvel ezelőtt egy reneszánszról szóló esszékötet tartotta az egekben a közerkölcs őreinek vérnyomását: Walter Pater modernista alapszövege. De mi volt vele a baja George Eliotnak? Sarbu Aladár szokás szerint pazar esszéjéből kiderül.
Csípőre tett kézzel megülni a zebrát (Ginsberg & Co. 7.)
Folytatjuk Gyukics Gábor beszámolóját amerikai éveiről.
A választásainkról (Alice Munro: Valamit el akartam mondani)
Szégyenérzet, bűntudat, magány: lehet-e ilyen kulcsszavakkal nem depresszióirodalmat írni? Alice Munro komplex válasza nyilvánvalóvá teszi, hogy a kanadai szerző nem véletlenül kapott Nobel-díjat: 1974-es novelláskötete épp oly frissnek hat, mintha most írta volna. Szabó F. Andrea kritikája.
