most azt mondjuk, macskás nő, öreg macskás nő, magányos öreg macskás nő,
míg a tüdőnk, megfáradva a sopánkodástól, be nem roskad
a súly alatt, amit az jelent, hogy nőkön rágódunk, akik férj és gyerek nélkül élnek –
kedvesek, mi az, ami ennyire zavar benneteket ebben?

te házas vagy, milyen szép; apa vagy, áldás; jó neked;
élvezd ki; menj haza, szeretkezz a feleségeddel, egyél egy kis sajtot;
sakkozz a gyerekeiddel; indulj az alelnökválasztáson
egy Mexikóhoz közeli országban; tedd, amit akarsz;

miért is foglalkoztat annyira – az otthona, a méhe,
olyan meleg és érintetlen, mint a napon, amikor egy másik nőből világra jött;
és mi bajod van éppen a macskákkal? van egyáltalán háziállatod?
kissé zavaros ez az egész – a szíved ver, az arcod vörös a dühtől,

szitkozódva valaki felett, akinek az élete nem a tiéd, miközben újra és újra kijelented,
mintha a jövőjébe látnál, hogy ezek a nők biztosan
egyedül fognak meghalni – tetszik a gondolat? hogy
macskáik majd felfalják a szemgolyóikat, miközben te diadalmasan kiáltod: hah! megmondtam! megmondtam!

ó, te dühös macska nélküli férfi, ó, te, aki nem bánod,
ha egy férfinak van macskája, vagy ha egy férfi egyedül él,
vagy ha egy férfinak nincs gyereke, vagy ha egy férfi kétszer elvált,
vagy ha egy férfi szexuális erőszakért ült börtönben –

minden rendben a házasságodban? belefáradtál,
hogy a gyönyörű gyerekeidnek folyton mondanod kell, írják meg a leckéjüket,
miközben próbálod egyensúlyozni az apát, a szeretőt, a seggfejt és az életet?
értem én, nekem is nehéz; talán egy kicsit –
csak egy egészen kicsit – irigy vagy arra a macskára,

ahogy egy szeretett személy meleg ölében összegömbölyödik –
magányos vagy? vagy csak dühít, hogy ő nem az? vagy talán mégis,
de akárhogy is, ennyit rágódni rajta nem tesz jót az egészségednek;
nyugodj meg, drágám, gyere ide egy simogatásra, semmi baj, minden rendben lesz.

*

A szöveg eredeti címe: we used to say witch