Az Anima és az oroszok - Fjodor Mihajlovics

Az új Anima Sound System-album egyik vezető száma, a francia filozófusnőről szóló Sweet Simone Weil után az 1749-en debütál a Dosztojevszkij előtt tisztelgő Fjodor Mihajlovics című dal, amely a táncos, spirituális track után meditációt és elmerülést ígér. Az új lemez összes dalát előadja a zenekar szombaton, március 23-án a Magyar Zene Házában rendezendő lemezbemutató koncertjén, ahol olyan “agyonremixelt” dalokat is eljátszanak majd, mint a ’68 vagy a Tedd a napfényt be a számba. Mutatjuk a szintén tegnap megjelent, hidegháborús berlini stílusban készült Bowie-feldolgozásukat is, amely szintén a hétvégén debütáló DERKOVITS című lemezen kap helyet.

Az Anima-koncerteken idén a DERKOVITS című albummal, fantasztikus zenészek (Kézdy Luca hegedűs, Benkő Dávid billentyűs, Varga Nóra fuvolista-harsonás) csatlakozásával egyszerre elektronikus, másrészt jazz-funk-felállás várja a közönséget. Az Anima Sound System a kezdetektől fogva tényleg "sound system”, hangzások és alkotók találkozóhelye, komoly irodalmi kitekintéssel. Az új lemezen ezen kívül lesz egy Hugo Ball-versrészleteket tartalmazó daluk is.

Dosztojevszkij gyerekkora óta alapélménye Prieger Zsolt zenekarvezetőnek, aki civilben irodalomtanár, s aki számtalan zenés-irodalmi estet hozott már össze Pilinszky, Térey, Mészöly, Hamvas és mások előtt tisztelegve. S ha már orosz a téma, idén Borbély László zongoraművésszel orosz irodalmi és zenés estet terveznek, Dosztojevszkij, Tolsztoj, Csehov, Gogol és Rachmaninov műveiből.

A Fjodor Mihajlovics című dalban közreműködik Tóth Kinga költő, akivel 2 dalt is rögzítettek Priegerék az új albumra. A visualiser képi világát az orosz Olya Tereschuk orosz művész képei ihlették. Olya művészetének fókuszát és kutatásának alapját saját élete és háttere adja. Oroszországban, a szibériai Novoszibirszkben született és nőtt fel, ezután máig kétszer költözött el másik országba és ezzel másik kultúrába, távolra a családjától. A bevándorlók traumája, a kapcsolatok elvesztése, lezárt határok, az anyaország és az elmúlt gyermekkor eltűnő emlékei, a kötődés traumája a költözések és az aktuálpolitika kontextusában: mind-mind művészetének inspirációja és kutatásainak témája.

A „The forest of unrooted trees” sorozatban az embereket fákkal azonosítja. Ezt használja az Anima-visualiser.

*

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij levele Apollon Nyikolajevics Majkovnak 1869. május 15-én, Firenzéből

Mennyi, de mennyi ideje nem válaszoltam önnek és nem reagáltam az ön jószándékú és őszinte észrevételeire, drága, egyetlen barátom! Pedig önnek igaza van; azért, mert ön, csak és kizárólag ön kedves számomra mindazok közül, akikkel volt alkalmam találkozni és az életemet élni ez alatt a már csaknem negyvennyolc évem alatt. Akikkel ezalatt a negyvennnyolc év alatt találkoztam, aligha volt számomra egy is olyan (nem mondanám, ha lett volna), mint Ön (az elhunyt bátyámról nem beszélek). 

Bár most egymástól távol élünk, de a szívünk szerint, és a meggyőződéseink alapján szinte kenyerespajtások vagyunk. Bármily furcsa is, de még az észjárásunk és mindaz, amit az életünk során megéltünk, az utóbbi időben hasonlóvá vált, és úgy vélem, hogy a szívünk diktálta lelkesedésünk is ugyanolyan. Erre, barátom, például ebből a tényből is következtethet: emlékszik rá, hogy a múlt évben, nyáron, éppen egy éve (a nyaralási időszak előtt, ha jól emlékszem), írtam önnek egy levelet (amire három vagy négy hónapig nem érkezett öntől válasz; megszakadt a levelezésünk, és most, amikor ismét beköszöntött az ősz, már egészen másról kezdtünk el írni, és elfelejtettük, hol is hagytuk abba a nyáron). Ám éppen ennek a levélnek a végén nagyon komolyan és óriási lelkesedéssel írtam önnek egy épp akkor az eszembe ötlött új tervről, igazság szerint az ön számára, az ön tevékenysége számára (azaz, ha úgy tetszik, a terv magától jött, mint valami önálló és számomra teljes egész, de mivel ezt a tervet én semmiféleképp sem tartom lehetségesnek megvalósítani, természetesen minden vágyam, hogy az ön rendelkezésére bocsássam. Így az is lehet, hogy éppen az ön számára született meg bennem, ahogy azt már mondtam, jobban mondva, elválaszthatatlanul öntől mint költőtől. Hogyha akkor nyáron azonnal válaszolt volna nekem, már akkor elküldtem volna a tervemet, kifejtve, részletesen ― hisz már akkor az utolsó sorig átgondoltam, hogy mit is írok önnek. De, úgy látszik, még jobb is, hogy akkor nem válaszolt. Képzelje el: a tervem akkor az volt (most csak néhány szót szólok róla), hogy lebilincselő, magával ragadó versekben tudna testet ölteni – olyan versekben, amelyeket önmagukban, mindenféle erőfeszítés nélkül tanulnak meg kívülről, ahogyan az általában a mély és gyönyörű versekkel történni szokott.

(A teljes levél ide kattintva olvasható Gyürky Katalin fordításában.)