Ez a fény, ez a tűz, a megemésztő.
Ez a szürke, ez a táj körülöttem.
Egy eszméért ennyire meggyötörten.
Ez a kín, világból, órákból, égből.
E vérsirám megannyi díszes ékkő
síkos fáklyán, a lant helyére tört be.
Testem a tenger súlya veri össze.
Mellemre skorpió lép hazatérőn.
Szerelemcsokor, betegágy mind együtt,
miben álmatlan álmodom, hogy itt vagy,
hogy megsüllyedt mellem a mi romkertünk.
S tűnődhetek, milyen csúcs a tapintat -
ahol bürök vár s tudásunk: keservünk,
szíved kiterült völgye rám kacsintgat.
*
A vers eredeti címe: Llagas de amor.
(A sötét szerelem szonettjei című ciklusból. A fordító előszava itt olvasható.)