kritika
„Anya azt mondta, minden kihal” (Richard Powers: Rémület)
Mi történik az emberrel, ha gyermeke anyja mellett a klímaváltozással vívott harcot is elveszíti? Benczik Vera nagyívű kritikája a végre magyar horizonton is feltűnő Richard Powers gyászregényéről.
Oaklandért és lányaiért (Leila Mottley: Éjjeli árnyak)
A még mindig csak 21 éves Leila Mottley első regényét rögtön Booker-díjra jelölték, és Oprah Winfrey könyvklubjában is téma volt - pedig ha valami, a könyvből is megismerhető környezete nem erre predesztinálta. De hogyan fordította a javára az elképzelhetetlen gettónyomort ez a kiváló tollú oaklandi lány? Lénárt-Muszka Zsuzsanna kimerítően alapos kritikájából kiderül!
Farkat kiáltani (Bret Easton Ellis: A szilánkok)
Bret Easton Ellis tizenhárom év után jelentkezett újra regénnyel - de hogy sikerült a visszatérés? Mindig szigorú ítészünk, a minimalizmus-monográfus Sári B. László most is kendőzetlenül őszinte kritikája.
Családregény folytatás nélkül (Mikołaj Łoziński: Stramer)
A Magyarországon is ismert Piotr Szewchez hasonlóan a lengyel irodalom csendesen építkező sztárja, Mikołaj Łoziński is a holokauszt előtti zsidó Galíciába viszi olvasóját. Pálfalvi Lajos lebilincselő kritikájából megtudhatjuk, miért jó ez nekünk.
Mézédes szovjet álmok (Andrej Kurkov: Szürke méhek)
A nemzetközi Booker-díjra jelölt ukrán Andrej Kurkov regényének középpontjában egy Szovjetunióban ragadt méhész áll, és a kérdés: mivé lesz a szovjet nosztalgiára épülő életvilág, ha szembejön vele a valóság? Gyürky Katalin kritikája.
Kezdetben volt a tett (Philip K. Dick – Roger Zelazny: A Harag Istene)
"Philip K. Dick 1968 szeptemberében, a Baycon nevű sci-fis (a résztvevők szerint inkább drogos) összejövetelen találkozott életében először Roger Zelazny-val", októberben pedig már A Harag Istenén dolgoztak. De milyen lett a magyarul most megjelenő koprodukció? Farkas Balázs kendőzetlenül őszinte kritikájából kiderül!
A csillagokig és tovább… (Octavia E. Butler: A talentumok példázata)
Több évtizedes csend után lendületes léptekkel folytatódik Octavia E. Butler Példázat-sorozatának magyar kiadása. De mi történik a második részben? Sohár Anikó alapos kritikájából minden kiderül!
A kallódás mint létállapot (Marilynne Robinson: Jack)
Másfél évtizeddel a Gilead után tetralógiává bővült Marilynne Robinson Gilead-ciklusa - de milyen tanulsággal szolgál az előző kötetek "nehezen szerethető gyermekének", Jack Boughtonnak a története? Vöő Gabriella megakritikájából kiderül!
A sötétség és a remény krónikája (Magdalena Grzebałkowska: 1945)
Tabuk, traumák és kisemberek állnak Magdalena Grzebałkowska nagyszerű tényirodalmi kötetének, az 1945-nek a középpontjában: eufóriáról és Times Square-en csókolózó matrózokról szó sincs, remény, veszteség és erőszak összekarolásáról annál inkább. Németh Orsolya értő kritikája.
A Carrington-áramlat (Leonora Carrington: A hallókürt)
A délelőtt megismert Leonora Carringtont és A hallókürtöt ezúttal az avantgárdkutató Balázs Imre József olvassa kifejezetten szürrealista nézőpontból. No de hogy keveredik a posztapokalipszis, a szentéletrajzok és a lovagregények egy kilencvenkét éves néni történetébe?
A kor verőfénye (Leonora Carrington: A hallókürt)
Hogy lesz világsiker egy tíz éve halott, Mexikóba szakadt brit szürrealista festőnő ötven éve megjelent regényéből? Ureczky Eszter 1749-debütje Leonora Carrington igencsak rendhagyó regényéről, A hallókürtről.
Trockij redivivus? (Leonardo Padura: A férfi, aki szerette a kutyákat)
Miért érdeklik még mindig a huszadik század pusztító utópiái a huszonegyedik század emberét? Mi veszi rá a nemzetközileg tán legismertebb kortárs kubai szerzőt, hogy Trockijról írjon nagyregényt? Csuday Csaba alapos kritikájából kiderül!