kritika
Járulékos szörnyeteg a tükörben (Mary Shelley: Frankenstein)
Mi köze egymáshoz a sorrentói idillnek és Frankensteinnek? És hogyan lesz a traumatikus anyaságélményekből kegyetlen, káini szörnyeteg? Teplán Ágnes olvasata Mary Shelley újrafordított klasszikusáról.
Zárójelbe tett emberiség (Horváth Márk, Lovász Ádám, Nemes Z. Márió: H. P. Lovecraft – Poszthumanista olvasatok)
Az utóbbi években mind a poszthumanista megközelítés, mind pedig H. P. Lovecraft csillaga magasan ragyog - de mi történik, ha a kettő összeér? Farkas Balázs kritikája egy egészen rendhagyó, gondolatébresztő monográfiáról.
Elolvasni Larisszát (Daniel Majling: Oroz klazzika)
Az orosz klasszikusokat Csehov és Dosztojevszkij írták - ennek olcsó, vécén olvasásra szánt utánzatait, az oroz klazzikát ellenben Tsehov és Dostojevzski, akik mögött bukott, alkoholista szlovák professzorok állnak. Szilágyi Zsófia ered Daniel Majling könyvének nyomába.
A megalázott emlékezet (Annie Ernaux: A hely; Egy asszony)
Lehet-e apa- és egy anyakönyvet írni a szégyen érzetéből kiindulva? A Nobel-díjas Annie Ernaux erősen önéletrajzi családregényei két nézőpontból mesélik el ugyanazt - és mégis egészen mást. Radvánszky Anikó kritikája.
A halál főpróbája (Susan Taubes: Elválás)
A tragikus sorsú Susan Taubes könyvét a hatvanas években szinte megsemmisítette egy New York Times-kritika, hogy aztán a New York Review of Books új kiadása emelje vissza a köztudatba 2020-ban. Pedig ha nem is hibátlan, nem is lehetne aktuálisabb. Andok Tamás kritikája.
A választásainkról (Alice Munro: Valamit el akartam mondani)
Szégyenérzet, bűntudat, magány: lehet-e ilyen kulcsszavakkal nem depresszióirodalmat írni? Alice Munro komplex válasza nyilvánvalóvá teszi, hogy a kanadai szerző nem véletlenül kapott Nobel-díjat: 1974-es novelláskötete épp oly frissnek hat, mintha most írta volna. Szabó F. Andrea kritikája.
Ambient (Jon McGregor: A 13-as tározó)
Lehet-e formát adni a víznek? Megtörheti-e egy elnéptelenedő brit falu életét egy gyermek rejtélyes eltűnése? És mi köze van mindennek a hangszőnyeghez és a drone ambienthez? Bényei Tamás szokás szerint szuperalapos kritikája Jon McGregor magyarországi debütjéről.
Kémsztori világirodalmi tükörben, az európai terrorizmus mottójára (Javier Marías: Tomás Nevinson)
Cormac McCarthyhoz hasonlóan Javier Marías is egy párregénnyel búcsúzott az irodalomtól, a Tomás Nevinson pedig egyszerre nagyon maríasi és nagyon specifikus. Kritikusunk, Nemes Krisztina mondja el, miért.
Túl az identitásokon (Frédéric Gros: A gyaloglás filozófiája)
Miért jó gyalogolni? Lehet-e annak filozófiája? Frédéric Gros esszékötete a csavargó görög cinikusoktól Gandhi nagy gyaloglásáig feszül. Isztray Simon kritikája.
A menekülés örök kényszere (Lilja Sigurðardóttir: Csapda)
H van a világon időjárásilag ideális hely a noirnak, akkor az Izland: Lilja Sigurðardóttir ennek keretében a reykjavíki alvilágba vezeti olvasóit a 2008-as bankválság utáni katyvaszban. Andok Tamás kritikájából kiderül, jól járunk-e ezzel.
„Ez most családtörténet vagy tanyaregény?” (Damon Galgut: Az ígéret)
Hogyan buknak el a nagy remények az apartheid után? A dél-afrikai Damon Galgut Booker-díjas regényét afrikanistánk, Gyuris Kata elemzi.
Isten irgalmazzon nekik (Julia May Jonas: Vladimir)
Bár a Fenegyerekekből vagy a Pnyin professzorból úgy tanultuk, hogy a kampuszregény a tanszéki intrikák, a konferenciaturizmus és a professzorparódiák terepe, a zsánerbe elvileg passzoló Vladimir nagyon messze van ettől. De miért, és jó-e ez nekünk?