6 perc világhír! A holland Tonke Dragt elhunytáról és a Benjamín Labatut által kiváltott pánikrohamokról hírt adó heti cikkében László Ferenc a jövő fürkészésére is tesz egy kósza kísérletet.
Még július 12-én történt, hogy 93 esztendős korában Hágában elhunyt Tonke Dragt, a világhódító ifjúsági regény, a Levél a királynak (De brieef voor de koning) szerzője. Alkalmasint egészen természetes, hogy a Dragt kiadója által másnap nyilvánosságra hozott hírt mindahány sajtóorgánum e mű címének sietős említésével kísérte, hiszen
az 1962-ben megjelentetett regény révén még az is ismerheti az írónő munkásságát, aki sohasem hallotta a nevét – vagy éppenséggel nem olvasta a 34 nyelvre lefordított és hazájában 2004-ben a megelőző félszázad legszebb gyerekkönyvének választott alkotást.
Merthogy a közvetlenül a lovaggá avatása előtt nehéz és titokteljes küldetésre induló Tiuri története a számos hazai tévécsatornán sugárzott 2008-as megfilmesítés, valamint a Netflix – érdemben átírt és varázslattal is megspékelt – 2020-as sorozata által is meghitten ismerős lehet számunkra.
Az 1930-ban Batáviában, azaz Jakartában született és a második világháború során családjával japán koncentrációs táborba került Antonia (a Tonke ennek becézett formája) Johanna Dragt életművének ez a legsikeresebb darabja, valamint a Tiuri következő, jóval sötétebbre árnyalt kalandját elbeszélő A Nagy Vadon titkai (Geheimen van het Wilde Woud, 1965) néhány éve magyarul is megjelent. Wekerle Szabolcs fordításában 2017-18-ban a Kolibri Kiadó bocsájtotta a magyar kamaszolvasók elé e regényeket, s a bizalom, a rejtély és a veszélyeztetettség vajmi nehezen átlátható terepén kanyargó történeteket a Jelenkor számára recenzálva Balogh Tamás többek közt így méltatta és jellemezte a Levélnél is sikerültebbnek ítélt folytatást:
„A Nagy Vadon titkaiban néhol már csak pókháló vékonyságú a lovagmese köntöse. Megmagyarázhatatlan szorongás tölti be a szereplők lelkét, és ez az érzés azután sem múlik el, hogy kiderül, nincs mitől tartaniuk, vagy legalábbis arca lesz az ellenségnek. A regény ifjú hőse kalandjai során szembesül a világ bonyolultságával és kegyetlenségével. A végén elmarad az igazságosztás – bár nem zárom ki, hogy a megszólított korosztály talán úgy érzi, megnyugtató véget ért a történet. Az utolsó jelenet mégis azt sugallja, hogy a gyerekek hirtelen felnőni kénytelen nemzedékére (a kis lovagra, apródjára, az árva trónörökösre) vár a feladat, hogy megőrizze a világot, de nem tiszta lappal indulnak, a korábbi generáció tévelygéseinek, rossz döntéseinek árnyéka nyomasztóan nehezedik rájuk.”
Dragt ősszel immár egy posztumusz kötettel is bővülő életművének túlnyomó része nem olvasható magyarul, bár Wekerle Szabolcs fáradozásainak hála tavaly végre a – tévésorozat révén már ugyancsak korábbról ismerős – kiskamasz kalandtörténet, A Hetedik Út titka (De zevensprong, 1966) is megjelent itthon.
*
Megkockáztatható a kijelentés, miszerint a hazai irodalmi és könyves nyilvánosság jóval naprakészebb és mondhatni offébb a rotterdami születésű chilei író, Benjamín Labatut vonatkozásában, hiszen az Open Books jóvoltából az elmúlt bő egy esztendő leforgása alatt két könyvét is megismerhettük a 44 esztendős szerzőnek. Idén 2020-as, már műfaji besorolhatatlansága révén is nyugtalanító kötete, az Amikor már nem értjük a világot (Un verdor terrible) jelent meg magyarul, tavaly pedig, rögtön az eredeti, angol nyelvű kiadás évében a MANIAC, mely regény már csak Neumann János főszereplői jelenléte okán is kiérdemelte figyelmünket. Ám korántsem csupán és kizárólag amiatt, amint arról e rovatban, valamint Miklós Laura múlt havi remek kritikájában is szó esett már. Labatutról, aki a Nemzetközi Booker-díj esélyeseinek sorában csakúgy szerepelt már, akárcsak Barack Obama nyári olvasmánylistáján, nemrég a Guardianben jelent meg felette informatív cikk, s ebben az interjúban megannyi érdekességre lelhetünk a magyarul is olvasható két mű, s egyszersmind a sztáríró ön- és világképe kapcsán. Így az író őszintén és rokonszenvesen beszélt többek közt arról is, hogy jóllehet könyvei olyan tudományos témákat feszegetnek, mint amilyen a kvantummechanika – azért még az egyszerűbb matematikai példákat sem tudja megmagyarázni 12 éves lányának. „Semmit sem tudok a matematikáról. De azt hiszem, az író a beleérzésével alkot, és nem a megértésével.” – fogalmazott Labatut, majd többek közt így folytatta e gondolatmenetét: „Nem vagyok komoly gondolkodó. Író vagyok, és ez egészen más. Véleményem szerint az írói intelligenciának elevennek és hiányosnak kell lennie.” S a megannyi más ponton is frappírozó vélekedések között ráadásul még arról is értesülhetünk, hogy a Labatut szívének legkedvesebb olvasói elismerések valahogy így hangzanak: „A könyvétől pánikrohamot kaptam, s annyira rosszul éreztem magam tőle, hogy nem tudtam befejezni.” Mert az író szerint, akiért egyébiránt Obama mellett Stephen Fry és Björk is lelkesül:
„A könyveknek pánikrohamot kell kiváltaniuk – vagy legalábbis ebbe az irányba kell hatniuk.”
*
Habár nyugtalanító talányra Tiuri kalandjaiban csakúgy dúsan lelhetünk, mint Labatut műveiben, azért a – Bacsó Pétertől származó és Kovács Erzsi hangján a fülünkbe csengő – dalszöveg-részlet címként való alkalmazását főként az angolszász könyves világ aktuális izgalma magyarázza. Merthogy még egy hét, és végre kiderül, mely szerzők és művek kerülnek fel a Booker-díj idei longlistjére. A jövő méhében rejlő, vagyis annak inkább már a szülőcsatornájában haladó enigma sokakat foglalkoztat, s a téma ilyesformán megéri a röpke rátekintést, mielőtt még a legközelebbi cikkünk immár a befejezett tények ismeretében tárgyalná a Booker hosszú jelöltlistáját. Nos, az írásos és vlogos esélylatolgatások (például itt, itt és itt) mégoly felszínes áttekintése is valószínűnek mutatja, természetesen a kínos arcra bukás lehetőségének fenntartásával, hogy a longlisten ott szerepelnek majd az alábbi tételek:
- a Huckleberry Finn kalandjait újragondoló James Percival Everett-től,
- az amerikai Claire Messud több generáción átívelő francia-algériai családregénye, a This Strange Eventful History,
- a trinidadi Ingrid Persaud négy rendkívüli nőalakot középpontba állító műve, a The Lost Love Songs of Boysie Singh,
- és éppen nem utolsósorban a költőként már elismert iráni-amerikai Kaveh Akbar első regénye, a sokak által lelkesen ünnepelt Martyr!
