A győztes személye nem volt meglepetés abból a szempontból, hogy a shortlist alkotói közül Stuart kötete fogyott a legjobban (augusztusi megjelenése óta csaknem 17 ezer példányt kapkodtak el belőle), annyiban azonban mindenképp, hogy debütkötet legutóbb 2008-ban vitte el a díjat, amikor az indiai születésű ausztrál Aravind Adiga The White Tiger című regénye nyert – ez azóta magyarul is olvasható A Fehér Tigris címen, Greskovits Endre fordításában.

A mostani shortlist kihirdetése után ugyanakkor 66% esély volt rá, hogy debütáns író nyeri a díjat – Stuarton kívül ugyanis Avni Doshi, Diane Cook, Brandon Taylor is elsőkönyvesként került fel az ezúttal példás módon négy nőt és két férfit tartalmazó listára. 2020-ban annak is kiemelkedően nagy esélye volt, hogy amerikai győztest avatnak: a jelöltek közül egyedül Stuart volt brit (Cook, Doshi és Taylor amerikai, Maaza Mengiste etióp-amerikai, Tsitsi Dangarembga pedig zimbabwei), de 24 éves kora óta ő is New Yorkban él (ahol divattervezőként dolgozik!), és amerikai állampolgársága is van.

Mégis, ennél britebb, skótabb, sőt, glasgowibb kötet nem nyerhette volna a díjat. Stuart klasszikus iparvárosi munkásgyerek, aki egy interjúban úgy fogalmazott: „a Shuggie Bain szereplői sehol máshol nem élhetnének: Glasgow épp úgy a vérükben van, mint nekem”. A Thatcher-éra Skóciájának reménytelenségében játszódó regény, ahogy Justine Jordan fogalmaz, „rendkívül magával ragadó, szívszorító, de sosem giccses”, és a téma a jelek szerint nem merült ki: Stuart már csaknem befejezte a következő regényét, a Loch Awe-et, mely ezúttal egy évtizeddel később játszódik, ugyancsak Glasgowban, és egy kibontakozó fiúszerelmet örökít meg – a toxikus maszkulinitás és a munkásosztály fojtogató légkörében.