"különböző történetek megírásának története" (beszélgetés Bakucz Dórával Irene Solàról)
Fotó: Bakucz Dóra
"különböző történetek megírásának története" (beszélgetés Bakucz Dórával Irene Solàról)

Mi a katalán írónő, Irene Solà fergeteges sikerének titka? Milyen most magyarul is megjelent debütregénye? És milyen a következő, ami még csak katalánul olvasható? Kontrollszerkesztőjével, Bakucz Dórával beszélgettünk.

1749: Irene Solà első magyarul megjelent regénye, az Énekelek, s táncot jár a hegy váratlanul lett óriási siker nálunk: a Könyves Magazinnál az Év Könyve volt, és hamar újra is nyomták. Mi lehetett szerinted a váratlan siker oka?

Bakucz Dóra: Ha nagyon egyszerűen és köznyelvien akarnék válaszolni, akkor azt mondanám, talán a furcsasága és a vitalitása lehet a két fő ok. Már a regény indulása is meglepő, kicsit olyan, mint amikor az ember belenéz a fényképezőgépbe, minden homályos és keresi a fókuszt, hogy mi is az tulajdonképpen, amit lát. Az Énekelek, s táncot jár a hegy esetében az derül ki, hogy a felhők perspektívájából nézzük a világot, az ő hangjukat halljuk és az ő szemükkel látjuk, mi történik odalent az emberekkel. Ez a perspektíva aztán fejezetről fejezetre változik, amitől az olvasó, ha nyitott erre a játékra, folyamatosan rácsodálkozhat a világra, különböző természeti és természetfeletti lények és képződmények szemszögéből. A regény tulajdonképpen egy tragédiát mesél el, mégsem tragikus, épp ellenkezőleg, az élet elfogadása és igenlése dominál.

1749: A magyarul másodikként megjelent regény, a Gátak eredetileg az első, sőt, ezt még megelőzte egy verseskötet is. Aki olvasta az Énekelek…-et, az nem csodálkozik azon, hogy azt egy költő írta, de milyen Solà két regényének viszonya? Mit hagy el, miben dúsul?

BD: Mind olvasóként, mind kontrollszerkesztőként az Énekelek… után találkoztam a Gátak című szöveggel, és így az a néhány momentum, amely követi/megelőlegezi az Énelelek afféle animista megközelítését, ismerős érzéssel töltött el. A Gátak ugyanakkor teljesen más jellegű szöveg: mondhatnánk, hogy széttartóbb (vagy másfelől közelítve azt is, hogy változatosabb), de ez a koncepcióból következik, hiszen itt különböző történetek megírásának a történetét olvashatjuk. Ada, a narrátor, aki néhány évet Angliában töltött, hazatér a szülőfalujába és történeteket kezd írni a családjáról, barátairól, szomszédairól, a szerelméről, saját magáról. Rögtön az első oldalon szembesülünk ezzel az eltávolítással, amikor a következőt olvassuk: „Ezek itt Ada ujjai, amint a billentyűket verik.” Ezután pedig egy idézet következik, ami egyben az első valódi fejezet szövegének a kezdete. Ha a regények születésének időrendjében szemlélnénk a két szöveg viszonyát, akkor pedig azt mondhatnánk, a szerző a Gátakban még csak elvétve megjelenő nem-emberi perspektíva megjelenését fedezi fel, bontja ki az Énekelekben.

1749: Idén hosszabb szünet után Solà új könyvvel jelentkezett. Mit lehet tudni az Et vaig donar ulls i vas mirar les tenebresről?

BD: Első ránézésre is látszik, hogy az Énekelek címadása sikeresnek bizonyult, hiszen a harmadik regény hasonló nyelvi struktúrát követ, nagyon szó szerinti fordításban Szemet adtam neked és te a sötétségbe néztél. Katalóniában idén májusban jelent meg, és bár mindenki azt gondolta, hogy az Énekelek sikere után a fiatal szerzőnek borzasztóan nehéz dolga lesz, a kritika igen pozitívan nyilatkozik és a legtöbb elemzésben az olvasható, hogy a várakozásokkal ellentétben Irene Solànak sikerült túlszárnyalnia önmagát, vagyis az első nagy sikerregényét. A fragmentált szerkesztés és a mágia maradt, de a részek sokkal szorosabban összefüggenek, és bár itt is játszik a különböző elbeszélői hangokkal és idősíkokkal, sokkal behatároltságba keretek között mozog és sokkal mélyebbre ás a helyi tradícióban. Az új könyvben egyébként a nőké a főszerep, egy család öt generációjának női mesélnek, onnantól kezdve, hogy a legidősebb lepaktált az ördöggel. De nem csak az ördöggel találkozhatunk a fantasztikummal kokettáló szövegben, hanem boszorkányokkal, szellemekkel, kísértetekkel is. Ha minden igaz, a magyar olvasóknak sem kell túl sokat várnia az új (ez alkalommal valóban új) regényre. Ennél többet egyelőre nem merek mondani, de azt még igen, hogy én nagyon kíváncsi vagyok mind az eredeti szövegre, mint a fordításra, és bízom benne, hogy hamarosan a kezemben is lesz. A két megjelent regény kontrollszerkesztőjeként mindenképpen el kell mondanom, hogy Nemes Krisztina kreatív, ugyanakkor tűpontos fordítása egész biztosan hozzájárult ahhoz, hogy az Énekelek nálunk is ekkora siker lett, és remélhetőleg a Gátakkal sem lesz ez másképp.

Névjegy
Bakucz Dóra (1977)

Irodalmár, műfordító, egyetemi docens. Legutóbbi fordítása:  Jordi Puntí: Messi mint fogalom, stílusgyakorlatok (Helikon-Szenzár, 2021).

A cikk szerzőjéről
Zelei Dávid (1985)

Bodor Béla-díjas kritikus, történész, a kettő metszetében pedig hispanista. Az 1749 szerkesztője.

Kapcsolódó
Irene Solà: Gátak (részlet)
„A következő kezdet. A sokadik vég” (Irene Solà: Énekelek, s táncot jár a hegy)
Varju Kata (1983) | 2022.05.03.
„A természet kegyetlenül optimista” (Beszélgetés Irene Solàval)
Irene Solà: Énekelek, s táncot jár a hegy (részlet)
Irene Solà: Öt vers
Irene Solà: Szemet adtam neked, s te a sötétségbe néztél (részlet)
„gondolkodni, kutatni, de örvendezni is” (beszélgetés Irene Solàval)
Nemes Krisztina (1967) | 2024.11.23.