Év végi körkérdés III. – Pál Ferenc
Fotó: 1749
Év végi körkérdés III. – Pál Ferenc

Itt az év vége, nem hagyhatjuk olvasóinkat körkérdések nélkül! A harmadik részben Pál Ferenc válaszait olvashatjuk.

Melyik magyarra fordított világirodalmi kötetet olvasta idén a legnagyobb örömmel?

A legnagyobb örömmel talán Guillermo Cabrera Infante kubaí író Trükkös Tigristrió című regényét vettem kezembe, amely tavasszal jelent meg a Jelenkor Kiadónál [a regényből mi is közöltünk részletet - a szerk.] Ennek a regénynek a megjelentetése is a magyar könyvkiadás régi adóssága volt, ugyanúgy, mint a már jó tizenkét éve megjelent Sántaiskoláé, amelyre fél évszázadot kellett várnunk. A latin-amerikai boom berobbanása idején, 1967-ben napvilágot látott regény a forradalom előtti Kubába viszi el az olvasóit. Három főhőse bejárja azt a különös-furcsa közeget, amely ott tenyészett az Egyesült Államok tőszomszédságában, de kalandjaiknál sokkal lebilincselőbb a regény nyelvi megvalósítása, hiszen már a címében megjelenő nyelvtörő – amelyen nagyon ügyesen magyarított a fordító, Kutasy Mercédesz [vele készített interjúnk itt olvasható - a szerk.] – is a nyelvi játékosságra utal. A regény hangulatában benne van a szigeten tenyésző színes-nyomorúságos trópusi világ, amit még inkább élvezhet az, aki megjárta Kubát és a magyar szöveg mögött visszazeng fülébe a kubaiak által beszélt spanyol nyelv.

Mi volt a legnagyobb világirodalmi prózaélménye idén, legyen bár magyar vagy idegen nyelven, és melyik közelmúltban született világirodalmi kötetet olvasná a legszívesebben magyarul?

A legnagyobb világirodalmi prózaélményem egy film nyomán született. Bármilyen paradoxnak is tetszik ez a kijelentés, Mel Gibson és Sean Penn filmje,  A professzor és az őrült (Farhad Safinia rendezése) vett rá, hogy azon nyomban e-book formában is letöltsem Simon Winchester regényét, és egy ültömben elolvassam az Oxfordi Angol Szótár megszületésének történetét. Még bölcsészként sem gondoltam volna, hogy a több ezer szócikk összegyűjtésének, rendszerezésének és megírásának monoton folyamatát ilyen érdekesen lehet közreadni. Ebben persze része volt annak is, hogy mintegy tízezer szócikket egy elmegyógyintézetben fogvatartott rab, az amerikai polgárháborúban megőrült egykori orvos írt, és az ő története folyamatosan ott kísért a szorgos szótárírói aprómunkát élvezetesen bemutató regény hátterében, amely ha minden igaz, jövő tavasszal megjelenik magyarul is.

És hogy olvasmányaimmal még az irodalomról, a könyvekről szóló művek világában maradjak: A lassan mögénk kerülő év másik nagy olvasmányélménye egy, a szépirodalom határvidékein mozgó, regényes esszé a spanyol Irene Vallejo El infinito en un junco: la invención de los libros del mundo antiguo, azaz magyarul talán ‘Egy papiruszon a végtelen: a könyvek létrejötte az antik világban‘ című munkája volt, amely megjelenése után rögtön három komoly díjat is elnyert. Az Alexandriai Könyvtárat illetve a Múzsák csarnokát alapító I. Ptolemaiosz fáraó könyvgyűjtő szenvedélyének bemutatásától elindulva a szerzőnő az időben előre-hátra ugrálva megismertet bennünket az írás létrejöttének és lejegyzésének a történetével, a kő- és agyagtábláktól kezdve a papirusztekercseken át olykor egészen a jelen korig, a digitális szövegrögzítésig is elkalandozva.

Megváltoztatta-e a koronavírus-járvány az olvasási szokásait?

Olvasási szokások a karantén alatt? Inkább a könyvvásárlási szokásokról írnék, hiszen – szakmámnál fogva – ugyanannyit olvasok, mint korábban, de mivel nem jutok, juthatok el a könyvesboltokba és könyvtárba, ahol fellapozhatom az érdekesnek tetsző könyveket, s ha nem tetszenek, visszarakhatom őket a polcra, az elmúlt hónapokban magával ragadt a szertelen könyvvásárlás láza. A digitalizált könyvek olcsóbbak, és azonnal az olvasómon vannak, s a technika segítségével, ha a szemem elfárad, akár hallhatom is őket… a végkimerülésig.  

A cikk szerzőjéről
Pál Ferenc (1949)

Műfordító, irodalomtörténész. A magyarországi luzitanisztika és az ELTE Portugál Tanszékének megszervezője. Spanyolból és portugálból fordít, többek között Vargas Llosa, Fernando Pessoa és José Saramago műveit ültette át magyarra. Műfordítói munkásságát Pro Literatura- (2002), Hieronymus- (2007) és Janus Pannonius műfordítói díjjal (2018) ismerték el. 

Kapcsolódó
Guillermo Cabrera Infante: Trükkös tigristrió (részlet)
"A legfőbb nehézség az volt, hogy elhiggyem, végig tudom csinálni" (Interjú Kutasy Mercédesszel)
Báder Petra (1987) | 2020.06.27.
Év végi körkérdés V. – Sipos Balázs
Sipos Balázs (1991) | 2020.12.31.