Guillermo Cabrera Infante: Trükkös tigristrió (részlet)
Guillermo Cabrera Infante: Trükkös tigristrió (részlet)

Délelőtt interjúnkban a fordító Kutasy Mercédesz beszélt a 2005-ben, londoni emigrációban elhunyt Guillermo Cabrera Infante főművének fordításáról, most részletet mutatunk a hamarosan a boltokba kerülő kötetről.

A járdán mentem, amikor megláttam őt. Boccato di castrati. Mondtam is Cuénak.
– Ki az? – tudakolta. – Alma Mahler Gropius Werfel?
– Spermaceti. Sperm-whale. Spermabálna. Csak spermát zabálna.
– Whale? I mean, where?
– Ahoy! Ahoy! On starboard, sir. Ott jó a hajó jobb felén.
Bátorsenio Cuépitány már nézett is.
– Csodás. Tökrészeg vagyok. Nem is egyet látok, hanem mindjárt kettőt.
– Ketten vannak. Bocsásd meg az infranyelvet, de csak a külsőt ismerem. Códac barátnője.
– Barátnőcskéje.
– A külső, öregem. Metanyelv, csak neked. Nyelvöltő.
– Azta, micsoda látvány.
– Akarod mondani, micsoda szemüveg.
– Köszönd csak meg Ben Franklyn Delanónak. Minden fókuszban egy kókusz. Bifokálist hordasz az ellentétes nem miatt. Contraria contrariis curantur.
– Biszexkális. Micsoda mulatt bula.
– Tényleg ismered?
– Persze, öregem, hogyne. Códac mutatta be.
– Az ilyen csajokat nem bemutatják: ajándékozzák.
A saroknál jártak. Tényleg ő volt, de hogy is hívják? Biztos egy barátnőjével. Le amiche. The tits of lovelyness. Bixfokális. Úgy mondják, tetralógia, trilógia, sőt pentalógia, ha valaki ötig is elmerészkedik. Ha hatig, az a szexológia? A kettő? Biológia? Freud azt mondja, hogy a primitív nőket, ahogy a gyerekeket is, bármiféle szexuális tapasztalatba be lehet vezetni. Nem mondom, hogy az alulfejlett nőket. Nem ismertem őket. De ez itt, ez rendesen kifejlődött! Vajon saját magát fejlesztette, vagy ez mind a Madre Natura műve? Nincs természet. Minden história. Hisztéria. A hisztéria koncentrikus káosz. Pardon, a história. Freud azt is mondta, hogy az ember képes a legextrémebb orális gyöngédségekre, de tétovázna, ha a kedvese fogkeféjét kellene használnia. Júlia? Na mizu, Romy Darling? Megint az én Pro-phi-lacticomat használtad? Ön téved, Segismundo. Készen állok rá, hogy odaférkőzzek, ahová a fogkefe nem jut el. Where brushes fear to sweep. Basszameg, befordulnak a 15.-be. A 15. utcán, pardon Bertrand. Where Russells fear to think. Elmennek. Fordulj meg, Cué, fordujjámámeg, bazmeg. A cuécsába.
– Elmentek.
Ez a rádió-pedáns jólhallottam?-képpel meredt rám, de aztán még mindig Ahab Cuépitányt és Morbid Dycket megszemélyesítve csavart egy teljes kört a kormányon, és a kabrió megfordult, teljes beltartalmával barloventált, beleértve ezt a tájolót vagy logot, Góg és Magóg logja, magloglog, s azzal beevezett az utca keskeny csatornájába. Cué Magellán. Cuégellán. Magellán. Magalena! Pontosan így! Technika. Mnemotechnika. Memoria Technika. Arsenio Sebastián Cuébot lassított, szélcsendbe állt, és horgonyt vetett a túlsó sarkon, jobbra. Mélység, öt öl, három öl, mark twin! Most a mentőcsónakokat, szigonyt készíts!
– Úgy hívják, Maguelena. Magalena.
– Hagyd, majd én.
Picsába, a fedélzeten kell maradnom. Nevezzenek Ismaelnek. Felnyitotta a hajóhidat, és a jelzőfény derengésénél megnézte magát a visszapillantó tükörben. Lesimította a haját. Micsoda kényszeresség ez a hajával. Semmit se tanult ez a fiú Yul Brynnertől. Elment. Egyedül. A Bátor Herceg. Mámorherceg. Kardja dalol. Előre, vár a dzsungel!
– Élve hozd el őket, Frank Buckué.
Belenéztem az oldalamon lévő visszapillantó tükörbe, és láttam, ahogy távolodik a bal oldali járdán, ahonnan a lányok a tükörbeli utcáról nézve épp közeledtek. Közeledik. Kilenc nyolc hét hat öt négy három kettő egy bang! Nemek összecsapása. Koalíció. When works collide. When words collide. Beszél hozzájuk. Mi a faszt magyarázhat? Cuésimodo és Esmeralda történetét. Nevezz csak Esmeraldának. Cuésimodo szeretné letapizni – egyebek közt – Esmeraldát. Hát ez van. Hogytemilyenrusnyavagyöcsém. Így születtem. Bocsika. De te randább vagy, mint Odüsszeusznak aza házigazdája, hogyishívják? Poliförtelem, ha megbocsát. Cuésimodo aki csak töpreng és töpreng és tépelődik, tépelődik és bandukol, miközben azon tűnődik, hogyan fektethetné meg Esmeraldát. Gondol, gondol, gondol. Villanykörte! Megvan! Vízköpőket, képeslapokat, és más ostoba szuveníreket árul a Notre Mom katedrálisban. Előfutár. Aztán meggazdagszik, mint szinte minden úttörő, ez köztudott. Elhagyja keselyűfészkét a gótikus tetők magasában, és elmegy a Pigalba. Felbéreli a legszebb nőt, és elviszi ebédelni a Tour de Nesle-be, amely a kor legjobb étterme (a XIII. század, pocsék egy időszak: akik akkor születtek, mára mind halottak), és festet egy vagy két miniatúrát a fondantbleu-i iskola festőivel, akik, mint tudjuk, a legeslegjobbak. Aztán másnapra minden lapban és hirdetésben, amelyet a Rive Gauche-on árulnak, jól látható az egyik elkurvult mellbimbó remegése. Kiadja Teofrasto Renaudot. Cuésimodóról kezdenek beszélni az emberek. Le Tout Paris tegezi őt. Úgy hívják, Cuési. Páran, amerikaiasan Modynak nevezik. Ezek azok, akik azt mondják, The Bastill, miután eltöltenek egy éjszakát a kóterben (újabb anglicizmus) vagy azt is, hogy drink of hydrohoney és korukat megelőzve country-dancest táncolnak. Quel horreur le Franglais. Ez mind a Plantagenet hibája, amiért folyton jöttek-mentek. Les anglais a la lantern! We shall take care of thee lateh, Joan of Arc. Cuésimodo megismétli az utat meg a választást. Ma az Equus Insanus taverne-be tart. Quel horreur le Franlatin. Quod scripsi scripsi, Rabelaisus. Vae vatis. Carmen et error. A fakszimilék egyre szaporodnak a pergameneken. Esmeralda, aki analfabéta, mint szinte mindenki (így aztán a lapok teljesen feleslegesek, és minden visszhang nélkül mennek csődbe, hogy aztán ötszáz évet kelljen várni, ameddig napisajtót adnak ki Párizsban), elkezdi látni, mint mindenki, a kis alakokat. Cuésimodo Carmennel és nemkülönben Errorral. Cuésimodo egy szépséggel meg egy adag jó szerencsével. Mi van ebben a Cuésimodóban, kezdi latolgatni (éppen egy időben azzal, hogy látni kezdi a kis alakokat). Sokasodnak az utazások aux Champs, az avenue de la Grande Armée-ra, a Saint Germain des Pretres-re, és egyre sokasodik a mendemonda a szennylapokba. Vagy a szennylapok a… híroszlopra. Esmeralda több mint kíváncsi, és elhatározza, hogy megnézi magának közelről Cuésimodót. Iszonyat. Még közelebbről. Még iszonyatosabb. Még annál is közelebbről. Esmeraldának van ez a szokása, hogy miközben beszél egy férfival, idegességében ki- meg begombolgatja az ingét. Cuésimodo óriás a való életben és a versben is. Esmeralda közelebb van. Játszani kezd a gombokkal. Cuésimodót azonban nem érdekli többé ez a kis mulatt nő, aki cigánynak akarja kiadni magát. Minek? Ott az összes többi lány, ráadásul sokkal jobban öltözöttek, és quel metier! Középkoriasan fogalmazva, visszagombolja a sliccét. Mi a faszt mondjon nekik? Lehetetlen, hogy felismerjék ebben a sötétben. Ja de, a hangját. „Életem, tudod, hogy szívem minden szerelmével szeretlek.” Az a kurva sugárzó hang. Herkulesi szív. Beszélnek. Beszélnek és mászkálnak. Micsoda technika. Tapasztalat. Jönnek és beszélnek. Harsognak a trombiták, szólnak a harsonák. Már itt a kerubok sora. Ott vannak. Kinyitom az ajtót, kiszállok. Tiszta szerencse, hogy nincs túl világos. Kicsit Quasimodónak érzem magam. Most bekapcsolom az erogén hangomat. Színtiszta mimézis. Mimézismázos. Én vagyok a szerelem művésze, a legnagyobb artista a porondon. Lepedőakrobata.
– Szépjóestét.
Arsenio bemutatott bennünket. Régi barátok. Mi mind barátok vagyunk. Igaz barátok, akiket összeköt az idő, az ügy, a közös ügy, kubainak lenni egyet jelent a barátsággal, és a madár akkor is dalol, ha az ág recseg, kubai eső hull, barátaim, a nők kezében a gyeplő. Silvestre, Beba és Magalena. Magalena és Beba, Silvestre Csaksimán. Örvendek. Naggyon örülök. Részemről a szerencse. Üdvlövöldözöm. Vihogás. Bejövök nekik. Vajon ezt én mondtam? Igen, mert Carreño Cué udvariasan kinyitja kabriója hangzó ajtaját, hogy megossza veletek, hölgyek, egy új affaire izgalmát és románcát/ ahol a szépsegg uralkodik, ahol a közös ülés a küszöbön áll, ahol a szűzi szemérem szemlesütve pillog, ott diadalog Kamakué a kóbor kettyintő/ a dzsungel mélyéről, a szűzi, fekete Afrika szívéből boccato di missioneri sikoly hangzik fel, mely meggyalázza Tanmangakuét, nem más, mint Zartan, aki nem más, mint Tarzan édestestvére csak épp poligám és nyilvánvaló zoodomita. Ez a fiú. Ki beszél? Ugyenemhiszedaszt, szivecském, hogy így beszállunk tető nélkül. Nem Magalena. Nemszállokbe. Szétfújja a szél. Hát te nem látod, hogy épp most jöttünk a fodrásztól? Ez a másik. Hogy a picsába hívják? Ne siettessenek. Ne hajkurásszanak, uraim. Pocsék a memóriám. Beba. Beba Materva, Igyon ön is Matervát, a híres Coca-Cola Tepsikóla terméket, ami mindig frisssít. Kisasszony, ugye, tudja, hogy minden babba kolbász kell. Mmm, de finom. Ne verje ki, ne rázza ki. Pornográfia avagy a hatékony reklámfogás. Hurka, kolbász, töltelék, mind jóllakik a vendég. Asszonyom, négy, legyen négy óra alatt Havannából New Yorkban a Nésanel Erlájsszal. Tiszta a keze, kisasszony? Fesse Revlonnal a körmét, meglátja, milyen szépséges. A legjobb kézimunka a szigeten: Casa Pérez méretes szabóság. Ebből csináltuk gimiben azt a paródiát, hogy: Szépasszony, ha magát nagyon unja / gondolja meg, mire van az ujja / Becsúsztattam, volt bennem egy óhaj / elhagyta az ajkamat egy sóhaj. Tementél fodrászhoz, nem én, éncsakelkísértelek! Ez, aki most beszél, Magalena, Magalena, aki megkerüli a Jóreménység-fokomat, és Dante InCuérnóját is megjárva beül a hátsó ülésre. Csodás. Pompás. Személyes díszsortűz. Áthajózom a Magellena-szoroson, és súrolom az egyik mellét, azt hiszem. Vagy mindkettőt? A női divat hajlamos arra, hogy homo… Rossz az, aki rosszra gondol. Hogy homogeneizálja, kis híján belegabalyodik a nyelvem, amit a természet megkettőzött. Két mell, két comb, és minden divat arra törekszik, hogy elhitesse, ez mind egy és ugyanaz. Cué megnyomott egy gombot. Most a Verdún moziban ülünk, és még a háttérzene is hallatszik. Még Daniel Amfitheatrowot is bekapcsolta. Vagy inkább Bakuélejnyikov? Nem lehet, hogy Erich Wolfgang Korngold? Ez az aljas bekapcsolta a rádiót. „A technika nem más, mint sűrített tapasztalat.” Sűrített tej. Háttérzene, ami előkészít a szerelemre. „Gépjárművezető úr (ez már-már Cué hangja, ami bagzómacska-mormogásával félbeszakítja a zenét), kérem, szenteljen nekünk egy gombot az autórádióján. A szél elfújja a szavakat, csak a zene örök. És most Cuba Venegas romantikus hangján, a Casino zokni jóvoltából Piloto&Vera bolerója, a Vágyott találkozás szól a Puchito Records felvételén.” Vágyott találkozás. Vágyott légyott. Fasza. Hogy lehet így beszélni! Cuba Venegas. A bolero királynőjének romantikus hangja. Nemzeti Lotyónk inkább. Basszameg. Vágyott találkozás Verától és segédpilótájától, Piloto és Segédverájától, Ploto és Viera, Plotov és Beria, a boleró sztahanovistái. Arslongo Cuébrevis felhúzza a tetőt, és elindul mindannyiunkkal a szerelmes, őrült, halálos éjszakába. Szeretnék hallani Tripper és Izolda szomorú történetét? Mindenképpen kapcsolódjanak ránk a következő fejezetben is.

(A kötet várhatóan július 1-jén jelenik meg a Jelenkor Kiadónál Kutasy Mercédesz fordításában.)

A cikk szerzőjéről
Guillermo Cabrera Infante (1929-2005)

Cervantes-díjas kubai író, forgatókönyvíró. Legutóbbi kötete magyarul: Trükkös tigristrió (2020, Jelenkor)

A fordítóról
Kutasy Mercédesz (1978)

Művészettörténész, az ELTE Spanyol Tanszékének oktatója, műfordító. Legutóbbi kötete, a Párduc márványlapon (Jelenkor, 2019) elnyerte az MTA Irodalomtudományi Intézetének Erdődy Edit-díját. Fotó: Tillai Tamás/Jelenkor Kiadó

Kapcsolódó
Határon innen, határon túl (Kutasy Mercédesz: Párduc márványlapon)
Zombory Gabriella (1988) | 2020.07.02.
"A legfőbb nehézség az volt, hogy elhiggyem, végig tudom csinálni" (Interjú Kutasy Mercédesszel)
Báder Petra (1987) | 2020.07.02.