Függő
Byron és az oroszok
Soproni András esszéje arról a hatásról, amit az angol költő gyakorolt a romantikus orosz költészetre - magyarul még meg nem jelent versekkel.
Egy sosemvolt háború (Kamel Daoud Goncourt-díjas regényéről)
Friss Goncourt-díja után elolvastuk Kamel Daoud komoly botrányt kiváltó, Algériában egyenesen betiltott regényét, az Hourist. Mindent a könyvről Sárdi Krisztinától!
Virginia Woolf: Horgászat
A klasszikus angol szerző újabb esszéjét is Klein Mari fordításában közöljük.
Miért ne utazzunk soha luxusvonaton? (Benjamin Stevenson: Ezen a vonaton mindenki gyanús)
Benjamin Stevenson megírta a Gyilkosság az Orient expresszen modern ausztrál verzióját - mi pedig nemcsak azt tudjuk meg Katona Ágnestől, hogy sikerült mindez, hanem azt is, milyen volt gyerekként végigkövetni az eredetiül szolgáló Agatha Christie-klasszikus magyar fordítását. Kihagyhatatlan nosztalgiajárat a múltba és az ötödik kontinensre!
Jenny Erpenbeck: Kairosz (Párhuzamosok a végtelenben 2.)
Márton László ezúttal a keletnémet születésű kortárs szerző regényét vesézi ki alaposan esszésorozatában.
Hatalmas és sötét (Mariana Enríquez: Részünk az éjszakából)
Mariana Enríquez több novelláskötetben bizonyította már, hogy a gótikus horror Stephen Kinggel versengő mestere, de vajon beszakad-e az asztal 648 oldalas nagyregényétől? Farkas Balázs kritikája a Sötétség ellenére is mindenre fényt derít!
A rejtett többség mítosza (Claudia Durastanti: Ismerős idegenek)
New Yorktól egy olasz faluig ível Claudia Durastanti kettősségekben gazdag regénye, mely megmutatja, milyen két siket szülő gyerekeként felnőni. Kiss György kritikájából ugyanakkor kiderül, hogy egy ilyen életút sem tesz feltétlenül szociálisan érzékeny felnőtté.
Talán most, talán soha (Willem Elsschot: Kenegetés / A láb)
Kevesen vannak, akik a flamand irodalom álneves klasszikusánál, Willem Elsschotnál mélyebben átélték kapitalizmus és művészet kapcsolatát. Kisregény-párosában a két világháború közti zavaros időszak legeredményesebb halászait mutatja meg, Szegő Márton kritikájából pedig kiderül, jó-e ez nekünk.
A kiállhatatlan lábjegyzet (Hogyan térítenek el a megjegyzések a szövegtől, de terelnek rá az igaz útra)
Mi köze van a reformáció hitvitáinak Nabokovhoz? Lehet-e regényt írni főszöveg nélkül? És legfőképp: mi az, ami olyan, mintha csengetésre lemennénk ajtót nyitni szerelmeskedés közben? Dmitry Mazalevsky esszéjének középpontjában: a lábjegyzet!
Kazuo Ishiguro: Egy estém a huszadik században – és más apró vívmányok
A japán születésű brit szerző 2017-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat. Az erre az alkalomra írott és az átadási ceremónián elhangzott beszédét Widder Zsuzsa fordításában közöljük.
Norvég alap 2. – A nemzet (Johan Nordahl Brun)
Vajna Ádám a norvég irodalom fundamentumait mutatja be olvasóinknak. Második rész.
Tökéletlen idők (Jacobo Bergareche: Tökéletes napok)
Egy feleség, egy szerető és William Faulkner - hát nem tuti sikerrecept? Recenzensünk, Hannos Gábor erősen kétli mindezt. Kritika Jacobo Bergareche könyvéről.