Borul, nem borul
Fotó: Shutterstock
Borul, nem borul

6 perc világhír! Jó néhány longlist az Egyesült Államokból, gyorsjelentés a Booker döntős köteteiről, valamint a francia könyves világ új, netes mérvadói László Ferenc e heti összefoglalójában.

Így kora ősz táján mintha folyton ugyanazt a hetet élnénk meg, s ilyesformán erre a keddre is csakúgy jutnak díjesélyes könyvek, akár a legutóbbi hetek majd’ mindegyikén. A napokban éppenséggel New York és egyszersmind a The New Yorker felől vehettük hírét annak, hogy a National Book Foundation gyors egymásutánban nyilvánosságra hozta a National Book Awards longlistjeit mind az öt kategóriában. A nagy tekintélyű és múltú, habár az utóbbi években a közéleti viharoktól sem kímélt díjcsalád költői, szépirodalmi, nonfiction, ifjúsági irodalmi, illetve a más nyelvről angolra fordított művek (és fordítóik) elismeréséül szolgáló kategóriájában összesen kereken ötven kötetcím és szerző került a múlt héten megnevezésre, és ez a kvantum mondhatni felmentést kínál a teljes áttekintés kötelme alól.

Ehelyett marad a röpke rátekintés az ismerős nevek és címek, no és persze a körvonalazó trendek után kutatva.

Kezdve mindjárt Salman Rushdie múlt héten hasonló apropóból emlegetett memoárjával-elmélkedésével, vagyis a Késsel, amely itt is a tényirodalmi díjra esélyes könyvek közé soroltatott. Ami a fikciós mezőnyt illeti, ott – megint csak visszautalva a múlt heti cikkünkre – szintúgy versenyben van Rachel Kushner Creation Lake-je, ahogyan Percival Everett már annyiszor hírlelt Jamese és Hisham Matar ugyancsak Booker-longlistes emigránsregénye, a My Friends is. Amiként e longlisten ott szerepel a Booker idei válogatásából sokak által élénken hiányolt Martyr!, vagyis a költőként már elismert iráni-amerikai Kaveh Akbar első regénye is. A költői listáról emeljük ki a visszatérően a Nobel-esélyesek között felsorolt kanadai poétanő, Anne Carson, valamint a két palesztin kötődésű alkotó, Fady Joudah és Lena Khalaf Tuffaha nevét. S ehhez kapcsolódva említhető meg az is, hogy a Translated Literature osztályában a spanyol mellett az arab nyelvről angolra fordított műveké a legjelentősebb hányad: egyaránt 3-3 tétellel. A korántsem kimerített témára jó eséllyel már az október 1-i shortlistek nyilvánosságra hozását követően, egészen bizonyosan pedig a november 20-án kihirdetendő győzelmi névsor ismeretében visszatérünk még.

*

Mindeközben a (piac)vezető és mértékadó francia katolikus orgánum, a La Croix heti magazinja címlapon hozta és vezető anyag módjára tárgyalta az irodalomkritika új csillagainak témáját. Az Instagram, a YouTube és a TikTok felületein könyveket értékelő, elemző és népszerűsítő hölgyek és urak (többnyire hölgyek) ők, akiket a cikk címe szelíd iróniával a közösségi háló Bernard Pivot-i gyanánt említ. (Az idén májusban elhunyt legendás kulturális showmanről, a kortárs francia és világirodalom nagy hatású és korszakos televíziós propagátoráról itt írtunk.) Ám ha némi irónia rejlik is e címbeli megfogalmazásban, túlzás már csupán alig-alig, ugyanis a témát alaposan feldolgozó Capucine Taconet írásából érzékletesen kiviláglik, hogy az irodalom ügyének e lelkes és fiatal zászlóvivői immár francia földön is igencsak jelentékeny befolyást gyakorolnak a kiadói gyakorlatra, de olykor már arra az élet-halál harcra is, amelynek során az új megjelenések legszerencsésebbjei a rangos díjak közelébe jutnak.

Olyan fejlemény ez, amely üdvös ellenhatást jelent vagy legalább jelenthet a fiatalok, a kis- és nagykamaszok olvasási kedvének szembeötlő apadásával szemben.

A Centre national du livre idei, több szempontból aggasztó felméréséből ugyanis most az is kitetszik, hogy a 7 és 19 év közötti korcsoport tagjai jelentős részben (13%) a könyves influenszerek hatására választanak olvasmányokat maguknak, s hogy ez az évek óta erősödő tendencia 2024-re meghatározóbbnak jelzi a netes könyvnépszerűsítők hatását a könyvesboltok (8 %), sőt immár a könyvtárosok (12 %) befolyásánál is. A reményt keltő esély mellett ugyanakkor az is félreismerhetetlen, hogy eme új szereplők – status quót megbillentő-felborító – megjelenése érthető módon nyugtalanságot ébreszt, de itt-ott még visszatetszést is kelt a kiadók és az egyéb tradicionális kapuőrök köreiben.

*

Végezetül pedig következzék a valóban még szinte langymelegen friss hír, vagyis a Booker Prize hétfő esti bejelentése a longlist megrostálásáról, azaz a 6 döntős kötetről. Nos, a meglepően akadozó menetű, rendre le-lefagyó internetes közvetítés révén kiderült, hogy egy-két erős pályázó (például a fentebb is említett Hisham Matar-regény, a My Friends vagy Richard Powers Playgroundja) ezúttal is lemaradt a shortlistről, ám azért a legtöbbet emlegetett favoritok (mint kiválólag a James) váltig ott szerepelnek a hat között. A november 12-i londoni eredményhirdetésig ilyesformán a következő hat szerző-és-kötet esélyeit latolgathatjuk:  

Yael van der Wouden: The Safekeep

Samantha Harvey: Orbital

Rachel Kushner: Creation Lake

Charlotte Wood: Stone Yard Devotional

Percival Everett: James

Anne Michaels: Held

Szűk két hónap múlva tehát kiderül majd, hogy melyik literátor nyeri el a díjat és az azzal járó 50 ezer fontot, valamint a bizonnyal annál is értékesebb hír- és presztízsgyarapodást.

A cikk szerzőjéről
László Ferenc

Kritikus, történész, szenvedelmes ismeretterjesztő. Legutóbbi kötete: Operettország (Jaffa, 2023).

Kapcsolódó
A Booker-díj
Friedrich Judit (1962) | 2020.11.18.
„Az indiai kultúra enciklopédiája” (Beszélgetés Pankhuri Sinhával a friss Booker-díjas Geetanjali Shree-ről)
Méhes Károly (1965) | 2022.06.01.
A szivárványnemzet ígérete (Damon Galgut Booker-díjáról)
Gyuris Kata (1989) | 2021.11.08.
A Booker-díj helyi értéke: a Shuggie Bain és a glasgow-i irodalom
Bényei Tamás (1966) | 2020.12.20.
Douglas Stuart nyerte a Booker-díjat
Zelei Dávid (1985) | 2020.11.20.