Így tavasz táján, rendszerint valahol félúton a Nemzetközi Booker-díj shortlistje és a győztes kihirdetése között az irodalmi elismerések búvárlói újra és újra ráeszmélnek arra, hogy azért a Pulitzer-díjakat sem szabad ám feledni. Mert egyébkor

a makói születésű Joseph Pulitzer nevét viselő és a Columbia Egyetemen odaítélt díjakra csak egy dinamikusan halódó mesterség, az újságírás kapcsán szokás gondolni,

jóllehet Pulitzert akár még operával vagy épp balettzenével is lehet nyerni. Hát még literátori teljesítmények révén, hiszen múlt hétfőn egy sor olyan kategóriában is megnevezték a győzteseket (valamint szokásszerűleg a további két-két finalistát), amelyek a legszorosabban vett szépirodalom körébe tartoznak. Így nyert most díjat Night Watch című regényével Jayne Anne Philips: műve kevéssel az amerikai polgárháború után, a határhelyzetű Nyugat-Virginia egyik tébolydájában játszódik, főszereplőinek gyógyulási erőfeszítéseit taglalva. Amíg e 71 esztendős írónőt, aztán a költői díjat elnyerő Brandon Somot, vagy épp a dráma kategóriájában győztesként megnevezett szerzőt és színésznőt, Eboni Booth-t nemigen ismerheti a hazai olvasóközönség, addig a memoárszerzőként diadalmaskodó mexikói Cristina Rivera Garza nem csupán szóba került az 1749 felületén, de egyenesen a most Pulitzerrel jutalmazott műve, a Liliana legyőzhetetlen nyara részlete jutott itt az olvasók elé néhány hete Eőry Zsófia remek fordításában. (A címben nevesített húg meggyilkolásának tragédiájára választ kereső kötet egésze hamarosan a Sonora gondozásában kerül majd a hazai könyvesboltokba.)

*

Ugyancsak május 6-án történt, hogy egyetlen nappal 89. születésnapja után elhunyt Bernard Pivot, aki olyan kivételes helyet foglalt el a francia kulturális életben, akárha ő lett volna egy személyben Hegedűs Géza, Szegvári Katalin és Lévai Balázs (továbbá egy-két, minálunk nem is fellelhető típus) párizsi megfelelője. Merthogy 1973-tól fogva Pivot nagy sikerű és szintúgy nagy hatású televíziós műsorsorozatokban népszerűsítette a szépirodalmat – és egyáltalán: a magaskultúrát. Ouvrez les guillemets, Apostrophes, Bouillon de culture, Double je – e műsorok révén – mint most nekrológjában a Libération írja – Pivot valósággal az irodalom megtestesítője volt a képernyőn. Nála mesélt Alekszandr Szolzsenyicin a gulágról, és az ő műsora forgatásán tántorgott a részeg Charles Bukowski, s megannyi francia irodalmi felemelkedéshez, bukáshoz és vitához ő teremtette meg a televíziós közeget. Persze Pivot nemcsak teret és kellően visszhangos akusztikát kínált az említett fel- és leértékelések, valamint nézetütköztetések számára, de nagyon is aktívan alakította a francia irodalmi élet közhangulatát, trendjeit – már jóval azelőtt, hogy 2014 és 2020 között ő tölthette be az Académie Goncourt elnöki tisztét. Mi tagadás, olykor alighanem túl is dimenzionálta a saját szerepét, s nem egy nézetével és gyakorlatával (így kiváltképp a pedofil vonatkozású témák és művek irodalmi elfogadtatásának kérdésében tartósan képviselt álláspontjával) időről időre maga is heves viták kereszttüzébe került.

Ám hogy Pivot jelentékeny, mi több

korszakos hőse és zsonglőrje volt az irodalom körül francia földön még ma is imponáló mértékű közönségfigyelem fenntartásának, sőt gerjesztésének,

azt egyetlen nekrológ sem vitatja. La joie de livre (a könyv öröme) – most több helyütt is e találó fordulattal búcsúztatják a legendás tévés újságírót, s a szójátékosan az életörömre (joie de vivre) rímelő megfogalmazás nekünk akár Hegedűs Géza hajdani irodalom-népszerűsítő rádiós sorozatának címét, Az olvasás gyönyörűségét is az eszünkbe juttathatja. (Pivot a műsoraiban rendszeresen nekiszegezett egy kérdéssorozatot az interjúalanyainak, mely kérdéssor – többé-kevésbé – a Proust által egykoron írásban megválaszolt kérdésekből vette az eredetét. Az itt megtekinthető videóban A kulturális húsleves számos nevezetes vendége válaszol Umberto Ecótól a bájosan vonakodó Woody Allenig e gyorsan pergő 10 kérdésre.)

*

Végezetül következzen az olvasás népszerűsítésének egy másfajta módszeréről hírt adó cikk, amelyet a Guardian hasábjain, azazhogy internetes felületén olvashattunk még a múlt héten. A „másfajta” jelző helyett eredetileg a „korszerűbb” szerepelt volna, hiszen a brit kezdeményezés egyik főszereplője – az olvasást, illetve egyáltalán az érdemi alfabetizációt előmozdító National Literacy Trust mellett – a TikTok, illetve annak mind népszerűbb könyves szeglete, a BookTok. Csakhogy a nevezett videómegosztó gigacég most valójában egy, a virtuális téren kívül megvalósítandó tervet karolt fel: 20 BookTok-könyvespolcot finanszírozva, amelyek Nagy-Britannia különböző pontjain, döntően ifjúsági klubokban és közösségi központokban kerülnek elhelyezésre. A polcokon elhelyezett és így szabadon elérhető könyvek összeválogatása pedig önkéntesek lehetősége és feladata lesz, mindenütt igazodva a megcélozni vágyott helyi ifjú olvasóközönség igényeihez. Így például a Nottinghamben időközben már közkézre is bocsájtott könyvespolci válogatás szerzői között ott lelhetjük Neil Gaimant csakúgy, mint a Heartstopper-képregények alkotóját, Alice Osemant.