John Ashbery: Káosz
Fotó: Németh L. Dániel
John Ashbery: Káosz

Ne kérd, hogy visszamenjek oda
Túl fájdalmas a fehér
Jobb elfelejteni
A szunnyadó folyó az éber földhöz beszélt

Mikor először kifeszítették a vezetékeket
a mező fölé
a tavakra lassan
pára ereszkedett
És fény derült a kék tükörre
De voltak, akik féltek a tavaktól
Hogy páncélnak megteszik-e talán nem lesz elég ha csak valaki
le nem rántja az eget
Föltámadt a fény
A hullámzó mozgás

Végül az alkony, mely nem óvja meg a leveleket
Halál, mely nem próbál üvölteni
Fekete partok
Ezért küldtem neked a fekete képeslapot ami soha meg nem süketít 

A föld ezért sürgeti a kutat
A fehér a barázdákban siet
A folyó besiklik álmaink alá
de a föld halkabban csorog

*

A szöveg eredeti megjelenési helye: John Ashbery: Some Trees: Poems. Yale University Press, 1956.

A vers szerzőjéről
John Ashbery (1927-2017)

Pulitzer-díjas amerikai költő. Legismertebb kötete: Self-Portrait in a Convex Mirror (1975).

A fordítóról
Závada Péter (1982)

Költő, drámaíró, zenész.

Kapcsolódó
John Ashbery versei
John Ashbery versei
"Könnyebb egy kéziratot hordozni, mint egy nedves vásznat" (Beszélgetés John Ashberyvel, I.)
"A költők köztudottan szörnyetegek" (Beszélgetés John Ashberyvel, II.)
John Ashbery: Áldás álruhában