John Ashbery versei
Fotó: StockSnap
John Ashbery versei

Hamarosan magyarul is megjelenik a Pulitzer-díjas John Ashbery Önarckép konvex tükörben című verseskötete. Két verset közlünk belőle Lanczkor Gábor fordításában.

Negyvenes fricska

A sötétítő árnya a festett falon,
Szobai tigrislevél és kaktuszok, gipszállatok árnyai,
A fényes bámészkodás tragikus mélabúját fókuszáld
Sehova, egy lyukba, mely mint az űr fekete lyukai.
Melltartóban, bugyiban oldalog a nő az ablakhoz:
Cakk, fölszalad a reluxa. Törékeny utcai jelenet kínálja magát:
Ostyavékony gyalogosok, akik tudják, merre tartanak.
A sötétítő lassan visszaereszkedik, lassan billennek egymásra keskeny lemezei.

Miért kell állandóan így végződnie?
Emelvény olvasó nővel, haja ricsajával
És mindazzal, ami kimondatlan: miként húz vissza minket magához, magával
A csöndbe, amelyet az éj önmagában nem magyaráz.
A könyvtár csöndje, lefojtott telefoné,
De nem kell ezeket se föltalálnunk újra:
Eliszkoltak egy történet tervezetébe,
A „művészi” részhez – tudván, mely fontos részek elhagyandók,
És miként fejlődhet a jellem. A túl valós dolgok mindig
Túlságos aggódás tárgyai, ekként mesterségesek, túllapoztunk rajtuk,
A benti a kintivel válik részeddé,
Mikor rájössz, hogy soha nem hagytad abba a halálon való nevetést;
Háttér a sötét szőlőtő a tornác szélénél.

 

Folyó

 

Ez a dolog túlságosan jónak gondolja magát az
Efféle általánosításokhoz, amik
Mozgatják. A szemközti oldal
Homályba merül, emez
Önérzetbe. De a közép egyre
Csak omlik és újraformálja magát.
A folyó tudatlan tudása
Átcselleng a piknikasztalnál ülő páron (de hát
Ebben a szezonban még korai piknikezni!),
Tudás a maga munkálkodásáról,
Üveg mögé helyezni a teljes jelenetet,
Csak hogy a lehetséges unalmat és a túlságos intuíció
Foltját elkerülhesse. „Még korai”,
Mondja a nő, „ebben a szezonban.” Sólyom húz el.
„Küldj mindenkit vissza a városba.”

(John Ashbery magyar nyelvű verseskötetének megjelenése idén ősszel várható a 21. Század Kiadónál.)

*

A szöveg eredeti megjelenési helye: John Ashbery: Self-Portrait in a Convex Mirror. New York: Penguin, 2009.

A vers szerzőjéről
John Ashbery (1927-2017)

Pulitzer-díjas amerikai költő. Legismertebb kötete: Self-Portrait in a Convex Mirror (1975).

A fordítóról
Lanczkor Gábor (1981)

József Attila-díjas költő, író, műfordító, az 1749 főszerkesztője. Legutóbbi kötete: Monolit. Válogatott és új versek (Jelenkor, 2018). 

Kapcsolódó
"Könnyebb egy kéziratot hordozni, mint egy nedves vásznat" (interjú John Ashberyvel, I. rész)
"A költők köztudottan szörnyetegek" (Interjú John Ashberyvel, II. rész)
John Ashbery: Káosz