Farm III

Apró hullámok ostromolják
A sötét köveket. A feleség elolvassa
A levelet. Semmi se visszafordíthatatlan,
Ami a behódolt marhahús végső sziszegése
És a kalikóvászon felé mutat.

Az olaj elég gyorsan
Átvette körülötted a sötétség
Helyét. Úgy volt minden,
Ahogy mondták, amúgy sose sikerült jól:
Törtrész, selypítés, lényegtelen.
Ezt már egy végső hasadékon át
Kell megmutatni: körtefák és virágok
Egy legutolsó fenyőgyantás fal
Sütteti magát identitásod mérsékeltövi
Klímájában. Ügyelni e baljós
Termékenységre.

Farm

Elhalasztott várakozás, mely éj is egyben.
Vicces, ahogy a fehér kerítésoszlopok
Mennek, mennek, csöndes szemrehányás,
Ami alábbhagy napszálltával,
Bár a geometria ottmarad,
Mint a meztelenség elnyújtott
Erőlködés után. „Ez így nagy különbség.”
Oké. Így nézzük a „nem is ugyanazt a dolgot”
A távcső rossz végéről,
A magasba tartva vezércikkünk címét.

Együtt élni azzal a lánnyal
Maga lett a szarság,
Izgága júniusvége volt,
Jövés-menés
A téma végső ejtése előtt.
Mégis: marad, mint rosszallásának
Bizonytalansága, vagy mint a rebarbara
És a mályva csöpögő levele, 
Veresége is csak futólagos.
Az utolsó kacaj senkié.

(John Ashbery magyar nyelvű verseskötetének megjelenése idén ősszel várható a 21. Század Kiadónál.)

*

A szöveg eredeti megjelenési helye: John Ashbery: Self-Portrait in a Convex Mirror. New York: Penguin, 2009.