Te, aki összehasonlíthatatlan 32
ragyogással koronázva lenézel 32
birodalmadból, mint az új világ 33
istene, kinek látványa előtt 34
az összes csillag lehajtja fejét, 35
hozzád beszélek, s nem baráti hangon, 36
és kimondom, ó Nap, a nevedet, 36
hogy elmondjam, mennyire gyűlölöm 37
a sugaraidat, mert felidézik 37
a helyzetet, melyből lebuktam, és 38
azt, hogy dicsőségesen álltam egyszer 39
szférád fölött, mígnem a büszkeség, 40
és ami még rosszabb, a törtetés 40
lehajított – a Mennyekben a Menny 41
páratlan Királyával háborúzva. 41
Ó, mért! Nem ezt a hálát érdemelte, 42
tőlem, kit annak alkotott, ki voltam, 43
abban a tiszta felsőrendűségben. 44
A jóságával senkit nem zsarolt, 45
és a szolgálata sem volt nehéz. 45
Mi lenne könnyebb, mint dicsérni őt? 46
Mi lenne egyszerűbb? És megköszönni. 47
Ez jár. Mégis, minden jósága bennem 48
gonoszra fordult, és csakis beteg 49
indulatot formált. Ott a magasban 49
már megvetettem a behódolást; 50
gondoltam, még egy lépés felfelé 50
a legmagasabbra emel, és akkor 51
a végeérhetetlen köszönet 52
mérhetetlen adóssághalmazát 52
egy pillanat alatt lerendezem. 51
Milyen teher: folyton fizetni, mégis 53
tartozni folyton! Feledtem, amit 54
folyton tőle kaptam, nem értve, hogy 55
a hálás tartozva nem tartozik, 56
mert folyton törleszt: lekötelezett, 56
de egyszersmind folyton felszabadul. 57
Akkor mi ebben a megterhelő? 57
Ó, bárcsak a hatalmas végzete 58
kisebb angyallá rendelt volna engem! 59
Boldogan álltam volna, és nem ébreszt 60
törtetést a határtalan remény. 60
Vagy mégis? Ha egy éppilyen erős 61
másik Hatalom lázad fel, és engem 62
magához állít, bár gyenge vagyok? 63
De éppilyen erős másik Hatalmak 63
nem buktak el, hanem szilárdan álltak, 64
akár belső, akár külső kísértés 65
ellen felfegyverezve. És neked 65
megvolt ez a szabad akaratod 66
és erőd ahhoz, hogy megállj? Naná! 66
Akkor mit vagy kit vádolhatsz? Csakis 67
a Menny ingyen szeretetét, amely 68
egyformán jut mindenkinek. Tehát 68
legyen átkozott a szeretete. 69
Szeretet vagy gyűlölet egyre megy 70
nekem, mindegyik örök szenvedés. 70
Sőt! Te magad legyél az Átkozott, 71
mert Ellene szabad akaratodnak 71
az kellett, amit így kiérdemeltél, 72
és most bánhatsz. Én nyomorult. Hova 73
meneküljek a végtelen harag, 73
végtelen kétségbeesés elől? 74
Akármerre futok, az a Pokol, 75
én saját magam vagyok a Pokol, 75
és a legmélyebb mélység fenekén 76
újabb tátongó mélység fenyeget 77
elnyeléssel, melyhez képest mennyország 78
ez a Pokol, melyben most szenvedek. 78
Sehol egy hely? – Ó, végre enyhülést! – 79
Sehol nincs megbánás, és nincs bocsánat? 80
Sehol sincs, csakis a behódolásban, 81
de ezt a szót nem engedi a dac; 82
s a félelem a szégyentől a lenti 82
szellemek előtt, kiket hitegettem, 83
de nem olyan ígéretekkel, és nem 84
azzal nagyzolva, hogy behódolok, 84
hanem hogy majd a Korlátlan Hatalmút 85
legyőzöm. Jaj nekem! Mit tudnak ők 86
arról, hogy ez az olcsó hencegés 87
nekem mibe kerül? És hogy belül 87
milyen kínok alatt nyögök, amíg 88
ők a Pokol trónján imádnak engem. 89
Minél nagyobb vagyok a diadémmal, 90
jogarral, annál mélyebbre bukok. 91
Csakis nyomorúságban tűnhetek ki: 92
ilyen gyönyört szerez a nagyravágyás. 92
De mondjuk, képes vagyok arra, hogy 93
megbánjam, s a kegyelem aktusával 94
visszaszerzem a korábbi helyem. 94
Milyen hamar hívná elő a gőgöt 95
az a magasság, és milyen hamar 95
tagadnám meg a színlelt hódolat 96
fogadalmát? A könnyű helyzetem 96
miatt már semmisnek tekinteném 96
– mint kényszer alatt tett érvénytelent – 97
a kínok közt kimondott esküket. 97
Mert igaz megbékélés sose nőhet 98
ott, ahol a halálos gyűlölet 99
ilyen mélységes sebeket döfött. 99
Ez csakis még rosszabb visszaeséshez, 100
még durvább bukáshoz vezetne. Drágán 101
fizetnék meg a dupla fájdalommal 102
vásárolt rövid felvonásközért. 102
És ezt tudja, aki büntet, ezért 103
nem küld békét. Ettől oly távol áll, 104
mint én attól, hogy könyörögjek érte. 104
Minden remény kizárt, lássuk tehát 105
helyettünk, a száműzöttek helyett 106
az Ő újonnan kreált örömét, 106
az embert, és a számára teremtett 107
Világot.
Hát istenhozzád, remény, 108
és vele istenhozzád, félelem, 108
és istenhozzád, lelkifurdalás; 108
számomra minden jóság elveszett. 109
Gonoszság, te legyél a Jó nekem; 110
legalább veled kettéoszthatom 110
az Ég Királyának a birodalmát, 111
és veled talán több, mint a felén 112
én lehetek majd a király – ahogy 112
hamarosan megtudja azt az Ember, 113
s hamar megtudja ez az új Világ. 113
*
A mű eredeti címe: Paradise Lost. A fordító tudományos munkatársa Péti Miklós.
