John Milton: Elveszett paradicsom ("Maradt a háború")
Fotó: breakermaximus / Shutterstock
John Milton: Elveszett paradicsom ("Maradt a háború")

Az első énekben vagyunk, a szín a Pokol. Lucifer és vazallus angyalai elvesztették a háromnapos mennybéli csatát; a Menny kivetette őket magából, kilenc nap és kilenc éjen át kábulatban hányódtak egy tüzes tóban. Lucifer tér magához elsőként – most már mint a Sátán –, felébreszti és összegyűjti a hozzá hasonlóan összeégett és elváltozott angyalokat, majd beszédet intéz hozzájuk.

A felszínen heroikus karakter szónoklatában a kicsinyes magyarázkodás, felelősségáthárítás, ígérgetés, az ellenség hibáztatása és aránytévesztett tervezés keveredik a józan program, a felsejlő bosszú technikai előkészületeivel.

Ó, halhatatlan, milliónyi szellem,      1, 622
ó, páratlan hatalmak, amelyekhez      622
csupán a Mindenható mérhető;     623
s a harcunk sem volt dicstelen, habár      624
igen súlyos a kimenetele,      624
ahogyan ez a hely is tanúsítja      625
az igen súlyos változást, amelyet      625
még kimondani is gyűlöletes.      626
De hát miféle zseniális elme      626
lett volna képes ettől tartani,      628
jósolva vagy meglátva ezt előre      627
a múlt vagy a jelen tudása mélyén?      628
Hogy az istenek ilyen egyesített      629
hadereje – olyan, amelyik így      630
helytáll –, valaha visszaverhető?      630
Mert – akár a vereségünk után is –,      631
ki hiheti, hogy ezek az elit      632
légiók, melyek száműzése után      632
üres az Ég, nem fognak visszatérni      633
önmaguk által felemelve, és      634
nem lesznek képesek visszaszerezni      634
a székhelyüket, ahol megszülettek?      634
Ami az én részemet illeti:      635
tanúsítsa a mennyei sereg, ha      635
magán terveim miatt vesztek el      637
reményeink, vagy azért, mert kitértem      636
a veszélyek elől. De Ő, aki      637
monarchaként uralkodik a Mennyben,      638
míg egyetlenként biztonságban ült      638
a trónján – amelyet fenntart a hírnév,     639
a közmegegyezés meg a szokásjog,     640
s uralkodói állása totális –,     641
mégis mindig titkolta erejét,     641
s így minket próbálkozásra kísértett,     642
és ezzel kovácsolt nekünk bukást.     642
De most már ismerjük az erejét,     643
s megismertük a magunkét is úgy,     643
hogy ne provokáljunk ki háborút,     644
s ne féljünk, ha Ő provokálna újat.     645
A legfőbb, hogy kidolgozzuk a tervet     645
titokban, ármányra, csalásra bízva,     646
mindazt, amit nem ért el az erő.     647
Most megtanulja tőlünk végre, hogy:     648
erővel győzni csak fél győzelem.     649
Az Űr teremhet új világokat,     650
s a Mennyben elterjedt a híre, hogy     651
Ő nemsokára teremteni fog,     652
s új nemzedéket telepít oda,     652
s rájuk olyan kegyelemmel tekint,     653
amely egyenlő az angyalokéval.     654
Az első kitörésünk – akkor is, ha     655
csak felderítés – talán ez lehetne;     656
arra a helyre (avagy máshova),     656
hisz ez a pokoli gödör soha     657
nem fog rabszolgaságban tartani     658
égi lelkeket, s nem fogja a mélység     658
sötétben tartani őket sokáig.     659
De ezeket a teljes nagytanács     659
érlelje meg! Békére nincs remény;     660
mert ki gondolhat a behódolásra?     661
Maradt a háború. Nyílt háború,     661
vagy rejtett lesz: erről kell döntenünk.     662

*

Tudományos munkatárs: Péti Miklós

A vers szerzőjéről
John Milton (1608-1674)

Angol író, költő, politikus, a barokk irodalom egyik legnagyobb hatású alkotója. 

A fordítóról
Horváth Viktor (1962)

EU-díjas író, műfordító. Legutóbbi kötete: A Júdás-terv (2024).

Kapcsolódó
John Milton: Elveszett paradicsom (A Sátán beszéde)
Joseph Addison az Elveszett Paradicsom IV. énekéről
John Milton: Elveszett Paradicsom (A Sátán nyitóbeszéde)
John Milton: Elveszett Paradicsom ("...teremtés nélkül létező...")