Ahogy hazaérek az elpusztult madárral a kezemben,
egy sír vár bennünket a kertben, amit én fogok kiásni.
              A madár lemosott tollán nincsen vér, a szárnyai kiterjesztve,
egy csöpp harmat a csőrén, talán a lélek párlata. Mintha napokat
repült volna azután, hogy elpusztult már.
             Hullását az úr rendelte, és az én szemem előtt zuhant le
átlósan, súlyosan.
             Előttem, aki egy országot hagytam hátra, hogy ebben a
rengeteg erdőben járjak, és egy elpusztult madár testét vigyem,
aminek a hiányát a többiek észre sem veszik.
             Hazaérve ünnepélyes temetést kell tartani, bár most rajtam
csak sportcipő van.