Fél szememmel mindig a dombot nézem (Derek Mahon: Tavasz Belfastban)
Hátha megérzem, milyen volt testük valósága (Ewa Lipska: Emberek, kezdőknek)
Csak élni akar (Elizabeth Bishop: A gyom)
Aki önfeledten ír (Louis Aragon: Elza a tükör előtt)
Keats, jöjj velem! (John Keats: Utolsó szonett)
Diadalmas képzetek és a kislányok nyári elheverései (Ana Rossetti: Martyrum omnium)