 
        
                
        
        Fél szememmel mindig a dombot nézem (Derek Mahon: Tavasz Belfastban)
                
     
    
 
     
    
        
                
             
        
                
        
        Hátha megérzem, milyen volt testük valósága (Ewa Lipska: Emberek, kezdőknek)
                
     
    
 
     
    
        
                
             
        
                
        
        Csak élni akar (Elizabeth Bishop: A gyom)
                
     
    
 
     
    
        
                
             
        
                
        
        Aki önfeledten ír (Louis Aragon: Elza a tükör előtt)
                
     
    
 
     
    
        
                
             
        
                
        
        Keats, jöjj velem! (John Keats: Utolsó szonett)
                
     
    
 
     
    
        
                
             
        
                
        
        Diadalmas képzetek és a kislányok nyári elheverései (Ana Rossetti: Martyrum omnium)