Dante-szájbarágónk ötödik részében a Pokol bugyraiba ereszkedünk alá - na de hol vannak azok? És egyáltalán: mi az a bugyor? Gonosz szatyrok és förtelemzsákok a kiváló dantista, Mátyus Norbert újabb Dante kiskátéjában!
Vannak bugyrok a Pokolban?
Vannak, de csak az egyik részén, a nyolcadik körben, ahol a csalók – képmutatók, jósok, korrupt politikusok stb. – bűnhődnek. Sőt ez a kör maga egy nagy bugyorrendszer, nincs is más itt, csak tíz bugyor. Ugyanakkor másutt, az összes többi körben még csak nem is hallottak bugyrokról.
Mi az a bugyor?
A magyar szó jelentése: batyu. Négyszögletű kendő vagy takaró, aminek a közepére elhelyezik a cipelnivalót, majd a négy sarkát összefogják, így lesz belőle batyu vagy szatyor.
Mi köze ennek a Pokolhoz?
Az említett nyolcadik kör tíz vájatszerű árokra vagy völgyre oszlik. Képzeljünk el egy köralakú atlétikai stadiont, ahol a tíz pályasáv fut körbe. A pályák helyére képzeljünk árkokat, amelyeket gátak választanak el egymástól. Ezekben az árkokban bűnösök szenvednek, és ezeket az árkokat nevezzük bugyroknak.
Miért éppen bugyornak?
Egy mély árok vagy vájat valóban emlékeztet kicsit egy batyura, szatyorra, zsákra. Némi költői képzelet elég hozzá. Dante olasz szövegében is hasonló metaforikus névadást látunk. Nála az árok neve: bolgia [ejtsd: bóldzsa], ami olaszul zsákot, szatyrot, sőt zsebet is jelent. Tehát maga Dante nevezi batyuknak ezeket az árkokat. Ráadásul ő a tízvájatos árokrendszert is elnevezi: ez lesz a Malebolge [ejtsd: málebóldzse]. A male jelentése rossz, gonosz, a kifejezést így lehet magyarra fordítani: rossz batyuk, gonosz szatyrok. Ezzel kell a magyar fordítóknak megküzdeniük.
És hogyan küzdenek meg vele?
Először lássuk a bolgia (batyu), másodszor pedig a Malebolge (gonosz batyuk) szó magyar megfelelőit:
- bolyga – Vészbolygás (Angyal János, 1878)
- bűntömlő – Bűntömlők (Szász Károly, 1885, ugyanígy Cs. Papp József, 1895)
- tömlöc – Tömlöcök (Gárdonyi Géza, 1896)
- bűntarisznya – Bűntarisznya (Zigány Árpád, 1908)
- bugyor – Rondabugyrod (Babits Mihály, 1912)
- bűnodú – Bűnodúk (Radó Antal, 1921)
- zsák – Gonoszság zsákjai (Szabadi Sándor, 2004)
- zsák – Förtelemzsák (Baranyi Ferenc, 2012)
- rovat – Szennyrovatok (Nádasdy Ádám, 2016)
- bugyor – Gonoszbugyrok (Hoffmann Béla, 2019)
Mindebből az derül ki, hogy Babits a névadó: ő ír először magyarul bugyrokról. Persze több ügyes és jó megoldás is van: nekem például kifejezetten tetszik a Vészbolygás is, de az nem vert gyökeret.
A „Pokol bugyrai” kifejezés tehát Babits Mihály szóalkotása?
Igen. Babits meg is mondja, hogy azért választotta, mert „a bugyor szó hangzásban és értelemben közel áll a bolgiához”, ráadásul „az egész kifejezésnek… van bizonyos pokolszaga.”
Ez igaz, olyannyira, hogy a kifejezés mára messze túllépett Dantén és Babitson. Olyanok is használják, akik soha nem olvasták Dantét.
Pedig Babits egyáltalán nem volt biztos a dolgában. A Rondabugyrodról szólva még mentegetőzik is: „lesznek, akik ezt és a hasonlókat kissé ízléstelennek fogják találni; de ezek kétségkívül még több megbotránkozni valót is lelnek Dantéban.” De az olvasók nem botránkoztak meg, hanem használják széltében-hosszában.
Nem baj ez? Aki ma a „Pokol bugyrairól” beszél, az mindenféle szenvedéssel teli helyre gondol, és nem feltétlenül tudja, hogy a Pokolban csak a csalók szenvednek árokszerű bugyrokban. Nem allergiásak erre a Dante-fanok?
Dehogynem! Azonnal észrevesszük a csalást! De a nyelv ellen nem lehet és nem is érdemes küzdeni: ha mára ez a kifejezés némileg módosult jelentéssel ment át a köznyelvbe, akkor ezt el kell fogadni és örülni kell, hogy Dante és Babits közös erővel valami újjal gazdagították a magyar nyelvet.
