„Tolsztoj műveiben csak dúskálni lehet” (Beszélgetés Gy. Horváth Lászlóval a Feltámadás újrafordításáról)
Fotó: Molnár Ádám / Népszava
„Tolsztoj műveiben csak dúskálni lehet” (Beszélgetés Gy. Horváth Lászlóval a Feltámadás újrafordításáról)

Fordítói interjúsorozatunk következő részében Gyürky Katalin beszélgetett Gy. Horváth Lászlóval a Feltámadás című Tolsztoj-regény újrafordításáról.

1749: Az Anna Karenyina és a Háború és béke nagysikerű újrafordítása után 2023 végére Tolsztoj utolsó nagyregénye, a Feltámadás is elérhetővé vált a Te magyarításodban. Sőt, úgy érzem  — és erről is szeretnélek az alábbiakban kérdezni —, hogy ez esetben a most is következetes nyelvi fordulataidnak hála a befogadó nemcsak egy minden szempontból friss szöveggel, hanem a történet egyfajta újraértelmezésével is találkozhat. De mielőtt mélyebben beleásnánk magunkat bizonyos kifejezések nyelvi regisztereken túlmutató jelentőségébe, muszáj rákérdezem: miért döntöttél, vagy a kötetet szerkesztő M. Nagy Miklóssal miért döntöttetek úgy, hogy a Háború és béke újrafordításának fontos nóvuma, a francia szövegrészek „likvidálása” itt ne történjen meg? A Feltámadásban ugyanis ismét benne maradtak — vagy az előző regényhez képest visszahelyeződtek — a szövegbe a francia mondatok, és ismét „csak” lábjegyzetben olvashatók magyarul.

Gy. Horváth László: Egyszerű: az Anna Karenyinánál nem merült fel a dolog, ott eleve sokkal kevesebb a francia szöveg, és ugyanez a helyzet a Feltámadással is. A Háború és béke tehát abszolút kivétel, egyedül ott nehezítik meg a zavartalan olvasást az időnként többoldalas francia részek.

1749: Ahogyan az Anna Karenyina és a Háború és béke esetében a Németh László- illetve a Makai Imre-féle fordításba, most sem néztél bele a Feltámadás előző, Szőllősy Klára-féle magyarításába? Ezt azért is kérdezem — s ezzel már közeledünk a szöveg tartalmi újragondolásához is —, mert néhány esetben úgy éreztem, hogy az egyébként elfogadható, helyénvaló, Szőllősy Klára használta kifejezéseket mintha következetesen „utasítottad” volna el. Például az orosz надзиратель, azaz felügyelő, börtönőr, amely Szőllősynél őrként szerepel, nálad végig foglárként van jelen, ami, úgy vélem, a fogvatartottak relációjában, a felvigyázójuk és a közöttük lévő viszony érzékeltetése szempontjából valóban adekvátabb kifejezés. De ugyanígy említhetném például a чайная посуда, Szőllősynél teásedény szóösszetétel teakészségre cserélését is, vagy a самочувствие олимпийское esetében a korábbi megdicsőülten érzi magát helyett a nálad szereplő olümposzi a közérzete szófordulatot.

GYHL: Belenézni belenéztem, leginkább azért, hogy lássam, nem hagytam-e ki egy-egy mondatot, vagy nem értettem-e félre katasztrofálisan valamit. De nagyon fontos, úgyhogy hangsúlyozom: én sohasem valaki ellenében fordítok újra egy könyvet, hanem saját fordítást hozok létre. Így aztán igazából azt sem tudom, tételesen, mondatról mondatra mennyiben különbözik a szövegem az előző fordítóétól. Ami a különféle börtöntisztviselőket illeti, muszáj volt elkülönítenem őket egymástól, különben még nagyobb lett volna a káosz, amiben egyébként Tolsztoj is ludas egy kicsit, de észrevettem, hogy Szőllősy rátesz még egy lapáttal. Így lett nálam a надзиратель, надзирательница foglár, foglárnő, a старший надзиратель főfoglár, a смотритель felügyelő, és így tovább. Az olümposzi közérzetetet azért hagytam meg az eredetihez híven, mert később valaki megjegyzi, hogy az illető ilyen furcsán szokta kifejezni magát.

1749: Ha már teakészség: ez azért is nagyon érdekes kifejezés, mert akár Szőllősynél, akár nálad szerepelhetett volna helyette a teáskészlet is. És erősíts meg, vagy cáfolj rá, kérlek, de véleményem szerint nem véletlenül nem így szerepel. A másik két nagyregény esetén is sokat beszéltünk arról, hogy fordítóként mennyire bele kell tudni helyezkedni a Tolsztojnál jelenlévő szinte minden egyes társadalmi réteg nyelvezetébe. S ha e logika mentén gondolkodom, a teakészség azért sem lehet teáskészlet, mert ahol megjelenik, nem a felsőbb társadalmi körök, hanem a pórnép használja. De ugyanígy egy másik kiváló nyelvi leleményed, a lélekpurgálás is a Szőllősy-féle, egyébként szintén elfogadható, az orosz чистка души-t egy az egyben visszaadó lelki tisztogatás helyett — csak a herceg Nyehljudov sajátja lehet, s nem mondjuk a börtönben senyvedők egyikéé. Jól gondolom, hogy bizonyos kifejezések következetes alkalmazásában most is különös jelentőséggel bírt számodra az adott szereplő társadalmi státusa?

GYHL: Igen, Tolsztoj mindig gondoskodik arról, hogy a társadalmi szerepek a lexikában is tükröződjenek, erre nagyon kell vigyázni. A teáskészlet például alapjáratban inkább прибор vagy сервиз. A készségnek ez a jelentése meg népies, valóban, mint ahogy a посуда is egyszerűbb fogalom, mint az iméntiek.

1749: Tolszojnak ebben a regényében az okozza a „gondot”, amikor a különböző nyelvi regiszterek a különböző társadalmi réteghez tartozó szereplők között keveredni kezdenek egymással. Például nem véletlen, hogy Nyehljudov nem igazán arat sikert a földművesek között a Henry George amerikai közgazdásztól kölcsönvett elméletével, mert a parasztok egyszerűen nem értik ennek a bizonyos Dzsordzsának az elképzeléseit, azaz azzal a tudományos nyelvezettel, amit a herceg közvetít számukra, nem tudnak mit kezdeni. Ez pedig kihat a „feltámadások” lehetőségére is. A regény megjelenése óta folyik a vita arról, hogy a történet Nyehljudov vagy Katyusa Maszlova feltámadás-története-e inkább. Nos, a Te friss fordításod is azt támasztja alá számomra, hogy Nyehljudové biztos nem, mert olyanokon „keresztül”, olyan néprétegek bevonásával akar új, más emberré válni, akikkel nem ért szót. Akikkel nem egy nyelvet beszél. Te mit gondolsz erről? Van-e a műben feltámadás, s ha igen, kire vonatkozik?

GYHL: Azt biztosan nem én fogom eldönteni, kinek a feltámadástörténete ez. Az emberi, erkölcsi újjászületést Katyusa megérdemli, Nyehljudovnak viszont meg kell harcolnia érte. Tehát az tény, hogy Nyehljudov hercegnek nagyobb lépést kell tennie. Katyusa azért bukik el, mert erre predesztinálják a társadalmi konvenciók (egyrészt szerelmes, másrészt a cselédlányt szokás elcsábítani), de tulajdonképpen tiszta marad még a prostituáltlétben is. Nyehljudovnak azonban totálisan meg kell változnia, fel kell ismernie a bűnét, ott kell hagynia társadalmi közegét, és egészen az utolsó pillanatig bele kell nyugodnia abba, hogy Szibériában fog élni egy fegyencnő oldalán. Ezek hatalmas vállalások. Az, hogy Katyusa végül nem fogadja el az áldozatát, nem változtat ezen. De hogy az elvi töprengésekből visszatérjünk a regény világába: Katyusától is nagy áldozat a végkifejlet, hiszen még most is szereti Nyehljudovot, csak éppen nem hiszi, hogy normális életet élhetnének egymás mellett. Erre utal a herceghez intézett utolsó szava is: „bocsásson meg”. Egyébként ha már itt tartunk, kevés megindítóbb jelenetet ismerek a világirodalomban, mint amikor ugyanebben a szituációban Katyusa a türelmetlen, hangoskodó urak (börtönfelügyelő, angol emberbarát) között odasúgja Nyehljudovnak: „Mennem kell, ugye?” Nőies, de realista, beletörődő. A hercegnek nincs adekvát válasza, csak egy kegyes hazugság: „találkozunk még”. Nem találkoznak. Egy szó mint száz: a feltámadás relatív, de mindkettejüké. Külön-külön.

1749: Most, hogy mindhárom Tolsztoj-nagyregény újrafordítását elvégezted, bátorkodom megkérdezni: van-e „rangsorod” a művek között, azaz: melyiket szereted a legjobban?

GYHL: A sorrendemen nem változtatott a fordítás munkája: Háború és béke, Anna Karenyina, Feltámadás. Ez persze nem nagyon hízelgő a mesterre nézve, hiszen történetesen a keletkezési sorrendjük is ez. De nagyon más mind a három. Egyébként meg Tolsztoj műveiben csak dúskálni lehet. Számomra a nagyok közt is ő a legnagyobb.

1749: Mivel az Anna Karenyina és a Háború és béke kapcsán is rákérdeztem, most is nagyon kíváncsi vagyok: van-e a Feltámadásban kedvenc karaktered? S ha igen, ki az?

GYHL: Katyusa. Evidens lenne azt válaszolni, hogy Katyusa és Nyehljudov, de a sorrend akkor is ez maradna.

A cikk szerzőjéről
Gyürky Katalin (1976)

Irodalomtörténész, színikritikus, műfordító. 

Kapcsolódó
"Olyan legyen, amilyennek én akarom és tudom megcsinálni" (beszélgetés Gy. Horváth Lászlóval az Anna Karenyina újrafordításáról)
Gyürky Katalin (1976) | 2021.11.20.
„a mester gyakorlatilag diktál a fordítójának” (Beszélgetés Gy. Horváth Lászlóval a Háború és béke újrafordításáról)
Gyürky Katalin (1976) | 2023.01.20.
Beszédes képzőművészet (Lev Tolsztoj: Anna Karenyina)
Gyürky Katalin (1976) | 2022.02.10.
Kommunikációs hadviselés (Lev Tolsztoj: Háború és béke)
Gyürky Katalin (1976) | 2023.03.28.
Lev Nyikolajevics Tolsztoj: Háború és béke (részlet)
Lev Nyikolajevics Tolsztoj: Anna Karenyina