1749: A kínai költészetnek évszázadokon keresztül kitüntetett kulturális és társadalmi szerepe volt. Milyen helyet foglal el a mai kínai társadalomban? 

Salát Gergely: A kép vegyes. A klasszikus költészet presztízse ma is óriási, minden kínai gyerek fejből fúj tucatnyi Tang-kori verset, a tévében milliós nézettségű verses vetélkedők – egyfajta költészeti valóságshow-k – futnak. Xi Jinping is előszeretettel fűszerezi versidézetekkel a beszédeit. A költészet tehát a kulturális identitás szerves része. A kortárs költészet azonban, ahogy Európában is, szűkebb réteghez szól. Időnként azonban látványosan kitör a buborékból, és egy-egy vers vagy szerző virálissá válik. Így futott be például Yu Xiuhua (Az ő verseiből mi is közöltünk néhányat korában Kiss Marcell és Izsó Zita fordításában - a szerk.), egy agyi bénulással élő falusi asszony, vagy Wang Jibing, az ételfutár-költő, akik egyik napról a másikra országszerte ismertté váltak – az ilyesmi Európában nemigen történik meg egy költővel. Persze Magyarországon is volt szerző, aki a Covid alatt Wolt-futárként dolgozott, de ezt nem tudta ekkora irodalmi sikerré konvertálni.

1749: Melyek ma azok a legfontosabb online felületek, ahol ezek a művek megjelennek? Mennyire születnek ezeken a platformokon szakmailag is komolyan vehető, maradandó szövegek?

SG: Az online irodalom önálló – és igen termelékeny – iparág Kínában, de itt a szórakoztató próza dominál, s a fejezetenként fizetős modell jellemző. A költészet ezért kevésbé él meg itt, bár természetesen vannak verses oldalak. A legjelentősebb költészeti fórum a Kínai Költészeti Hálózat (Zhongguo Shige Wang) nevű oldal, amely egy hivatalos kiadóhoz és folyóirathoz kötődik, s egyfajta szűrést végez: innen be lehet kerülni a főáramba. De a vers természetes közege inkább a WeChat nevű közösségi platform, itt a jelentősebb versmegosztó csatornáknak milliós követőtáboruk van, de más oldalakon is vannak költészeti csoportok és mikroblogok, illetve mostanában a TikTok kínai változatán is hasítanak a verses videók. Nyilván az interneten is születhet maradandó alkotás, de az online tér elsősorban egyfajta keltető-felfedező-terjesztő közeg, innen emelnek ki szerzőket a nyomtatott folyóiratok, a kiadók, illetve az irodalmi díjak odaítéléséért felelős irodalmár-bürokraták. Az biztos, hogy a netet a hivatalos irodalmi élet nem tudja megkerülni, az Írószövetség ma már webes szerzőket is felvesz tagjai közé, ami tíz-tizenöt éve elképzelhetetlen lett volna.

1749: Kívülről hajlamosak vagyunk egységes jelenségként beszélni „kortárs kínai költészetről”, miközben egy hatalmas, kulturálisan és nyelvileg is sokszínű közegről van szó. Melyek ma a legfontosabb költészeti irányok és költői közegek Kínában?

SG: A kortárs kínai költészet legalább annyira sokszínű, mint maga az ország. Több módon is felosztható a szcéna. Van például egy törésvonal az „intellektuális” és a „népi” vonal között: az előbbire a nyugati modernizmusból táplálkozó, sűrű, filozofikus versek jellemzők, az utóbbi a beszélt nyelvi, hétköznapi, gyakran provokatív líra. Megkülönböztethető az intézményes és a független, a városi és a peremvidéki, a mandarin és a kétnyelvű (kisebbségi), formailag a kötött és a kísérletező vonulat, emellett külön közeg a női, a nemzetiségi, a queer költészet, a munkás- és migránsköltészet, és vannak regionális színterek is. Plusz ott van még a hongkongi, a tajvani és a tengerentúli kínai líra, ezek egészen más nyelvi és politikai közegben mozognak.

1749: Az elmúlt évtizedek kínai költészetében társadalmi tapasztalatok is erőteljes hangot kaptak (ilyen például a munkás költészet.) Mennyire tekinthető ez ma is eleven költészeti jelenségnek, illetve ma milyen társadalmi tapasztalatok jelennek meg a kínai költők verseiben?

SG: A vendégmunkás-költészet a 2010-es évek közepén vált világszerte ismertté, elsősorban Xu Lizhi tragédiája révén – neki egy Foxconn-gyár munkásaként elkövetett öngyilkossága után kiadták a verseit, amelyek sokkolták a futószalagok melletti körülményekről keveset tudó olvasókat. Egyébként Komáromban is van Foxconn-gyár, de ott tudomásom szerint nem írnak verset, ez is egy nagy különbség. Zheng Xiaoqiong a másik nagy név, ő az üzemcsarnokok női tapasztalatait írta meg. A jelenség ma is eleven, csak átalakulóban van a kínai gazdasággal együtt, mára kialakult a platformgazdaság-költészet, ami a futárok, sofőrök, egyéb szolgáltatók világáról szól. A versekben megjelenik a vidék kiürülése, az elöregedés, a nagyvárosi hajsza, a kimerültség tapasztalata, a nők helyzete, a betegség, a testi problémák meg minden, amit a társadalmi lírától elvárhatunk.

*

"az időűzőnek nincs négy évszakja
csak egy címe, ...

naponta összefutok
egyenként rohanó ételfutárokkal
lábukkal a földet kalapálják
edződnek ebben a világban szüntelen"

(Wang Jibing: Ételfutár-versek, Időűző (részlet), Salát Gergely fordítása)

Salát Gergely megjegyzése: a vándormunkások első nemzedékéhez tartozó Wang Jibing, az alsó középiskolából kihullva Kína különböző tartományaiban végzett alkalmi munkákat. A 2000-es évek óta Kunshan városában vegyesboltot működtet a feleségével, emellett ételfutárként dolgozik. Munka mellett eleinte elbeszéléseket írt, majd költészettel kezdett foglalkozni. Amikor egy költő barátja megosztotta oldalán Időűző című rövid versét – amelyet egy megrendelővel való vitája után írt –, az húszmilliós nézettséget ért el, és Wang egy csapása híres lett. Ezután több verseskötete is megjelent, szerepelt az állami tévé sok százmilliós nézettségű holdújévi gálaműsorában, tisztségeket kapott a helyi irodalmi szervezetekben. Versei több idegen nyelven is megjelentek, a Délután 3 óra című verseolaszországi fogadtatásáról nemrég dokumentumfilmet forgattak. 2026-ban elnyerte Kína egyik legnagyobb presztízsű irodalmi kitüntetését, a Lu Xun-díjat.

Wang Jibing (1969–)

Lu Xun-díjas kínai költő és ételfutár.

Forrás: BaiduWiki