Irodalmi ősz a portugál világban
Fotó: Flickr.com / Rosino
Irodalmi ősz a portugál világban

Könypiaci minisorozatunk második részében a portugál nyelvű világ őszi megjelenéseit vesszük górcső alá. Saramago- és Pessoa-rajongóknak kötelező!

2020-as év első felének portugál irodalmi életét beárnyékolta a brazil klasszikus, Rubem Fonseca és a portugál kísérleti költészet prófétájának tekinthető E. M. de Melo Castro halála, valamint a Covid-19 miatti karantén nyomán kialakult könyvpiaci válság. Az augusztus végén közzétett adatok szerint 25 százalékkal esett vissza a könyvforgalom, amely március-áprilisban volt a legnagyobb, elérve a 80 százalékot.

Ezen az egyre inkább cégcsoportokba tömörülő portugál kiadókat sújtó helyzeten valamelyest segített, hogy három hónapos késéssel ugyan, de augusztus és szeptember fordulóján mind Lisszabonban, mint Porto-ban megrendezésre került a könyvhét, amelyen a kiadók sok új könyvvel jelentkeztek. Az őszi újdonságok közül az egyik a portugál irodalom nagyasszonyának, a nálunk sajnálatosan kevéssé ismert Agustina Bessa-Luísnak az elbeszéléskötete volt, amelyben az elsősorban regényeivel híressé vált írónőnek 17 novellája jelent meg (15 közülük először), amelyek még a portugál neorealizmus egysíkúságát megtörő, új utakat kereső A Sibila (’A Szibilla’, 1954) című regény előtti időszakból származnak.  Nagyjából a könyvhétre időzítve jelent meg az angolai irodalom, a nálunk már ismert José Eduardo Agualusa melletti másik jelentős írójának, Ondjakinak új regénye, az O livro do deslembramento, amely az író korábbi műveihez hasonlóan egy kisfiú nézőpontjából, lazán összefüggő rövid történetek segítségével  láttatja az 1992-ben újabb fordulatot vett angolai polgárháború eseményeit, és így a korábbi művekkel, a  hasonló tematikájú Avó dezanove e o segredo do soviético-hoz (’A tizenkilenc ujjú nagyi és a szovjet elvtárs titka’), az Os da minha rua-hoz (’Az utcámbeliek’) és a Saramago által alapított irodalmi díjat kiérdemlő Os transparenteshez (’Az áttetszőek’) csatlakozva tetralógiát alkot. Ondjaki hosszú brazíliai tartózkodás után idén tért vissza hazájába, ahol rögtön könyvkiadót is alapított, új regénye lefordíthatatlan címével kapcsolatban megjegyezte, hogy megtetszett neki a valahol hallott ’deslembramento’ (talán: ’emléktelenítés’) szó, ezért is választotta könyvének címéül.

Bár nem kapcsolódik szorosan a könyvkiadáshoz, de mindenképpen említésre méltó a Salazar-Caetano rendszer bukását követő irodalmi felívelés egyik  jelentős alakjának, Lídia Jorge-nak mexikói elismerése. A korábban Juan Rulfo nevét viselő Guadalajarai Nemzetközi Könyvvásár Nagydíját korábban már egy másik portugál író, António Lobo Antunes is megkapta, aki az írónővel együtt a portugál irodalmat az 1970-es évek második felében megújító írónemzedékhez tartozik. Lídia Jorge az 1980-ban megjelent O Dia dos Prodígios (’A csodák napja’) című regényével robbant be a köztudatba, amelyben egy Mozambikban történt  tömegmészárlás eseményeit idézi fel évekkel később a regény női narrátora. A pályája elején ugyancsak a portugál gyarmati háború tematikáját feldolgozó António Lobo Antunes, aki Saramago riválisa volt a Nobel-díjra esélyes portugál írók között, ugyancsak ezekben a napokban jelentkezett új regényével, a Diccionário da Linguagem das Flores (’A virágok nyelvének szótára’), amely címével egy, a regényben többször is említett, 1863-ban kiadott műre utal vissza, és recenzenseiben Eco Hat séta a fikció erdejében  című könyvét és Borges Elágazó ösvények kertjét idézi fel körkörös, önmagába újra meg újra visszatérő szerkezetével, amelynek középpontjában egy 19. századi baloldali figura, Julio Fogaça áll, aki személyében nem, csak a kortársai és ismerősei reflexióiban jelenik meg a regény lapjain.

Ez az ősz sem múlhat el a 20. századi portugál irodalom emblematikus figurája, Fernando Pessoa (és természetesen Saramago) nélkül. Október elején mutatták be a portugál Nobel-díjas Ricardo Reis halálának éve című regénye alapján forgatott filmet, amelynek rendezője, João Botelho már több portugál irodalmi alkotást is megfilmesített, köztük Eça de Queirós A Maia-család, és Pessoa A kétségek könyve című regényét. Úgy látszik, a műveinek filmre vitelétől egykor határozottan ódzkodó Saramago sem kerülheti el a sorsát, hiszen mióta Bíró Yvette filmre írta a Kőtutajt, egymás után születnek meg az adaptációk, így a Vakság és az Embermás is áldozatul esett a filmipar mohóságának. És ha már Saramago „vizualizálása” szóba került: most jelent meg a Galíciában élő Tomás Gerrero O neto do homem mais sábio (’A legbölcsebb ember unokája’) című képregénye, amelyben a Nobel-díjas író nagyapja, Jerônimo, Pessoa heteronimjével, Ricardo Reis-zsel beszélgetve vezeti végig az olvasót Saramago életének eseményein. 

A koronavírus terjedése megrázta a brazil könyvpiacot is. Az év elején még megrendezésre került a Rio de Janeiro-i Könyves Biennálé, de a járványhelyzet súlyosbodásával a könyvkiadók egyre határozottabban fordultak az e-könyvkiadás és online könyvterjesztés felé, így a dél-amerikai ország egyik jelentős őszi eseménye, a Porto Alegre-i könyvvásár is online kerül megrendezésre, november első két hetében. A könyvvásár már most is elérhető portálján minden, a 66. könyvvásárhoz kapcsolódó információ szerepel, és a hivatalos megnyitó után valamennyi eseményhez kapcsolódni lehet majd. A két hétig tartó eseménysorozatot Isabel Allende chilei írónő nyitja meg, és ő lesz a könyvfesztivál díszvendége is.  Az idei ősz egyik érdekes újdonságaként említik a kritikusok Eduardo Bueno újságíró Dicionário de Independência (‘Függetlenség szótára‘) című könyvét, amelyben az író már Brazília függetlenségének 2022-ben megünneplendő 200. évfordulójára készülve, 200 szócikkben meséli el a Brazília és Portugália szétválásának és a dél-amerikai ország  önállósulásának történetét.

A cikk szerzőjéről
Pál Ferenc (1949)

Műfordító, irodalomtörténész. A magyarországi luzitanisztika és az ELTE Portugál Tanszékének megszervezője. Spanyolból és portugálból fordít, többek között Vargas Llosa, Fernando Pessoa és José Saramago műveit ültette át magyarra. Műfordítói munkásságát Pro Literatura- (2002), Hieronymus- (2007) és Janus Pannonius műfordítói díjjal (2018) ismerték el. 

Kapcsolódó
Krimik és szakácskönyvek csatája: mozgalmas ősz az angol könyvpiacon
Sárdi Krisztina (1989) | 2020.10.14.
Ondjaki és Chico Buarque a Dublini Nemzetközi Irodalmi Díj jelöltjei között
Pál Ferenc (1949) | 2020.09.02.
Felbolydult a francia könyvszakma
Sárdi Krisztina (1989) | 2020.11.12.