6 perc világhír! Egy ünnepelt amerikai előadó, akit posztumusz immár költőként is tisztelhetünk, a múlt pénteken elhunyt Martin Amis, valamint kissé tán meglepő módon, ám indokoltan – fővárosunk irodalmi élete kerül szóba László Ferenc heti híradásában.
Mert amily észszerű és kézenfekvő, hogy e nemzetközi kitekintőkben alapértelmezetten más nemzetekről és kultúrákról esik szó, éppoly indokolt, hogy olykor, indokolt esetben hazai események is szóba kerüljenek hasábjainkon. Például és jelesül amikor Budapesten világirodalmi érdekű rendezvényre sereglik össze számos külföldi kiválóság, mint az elmúlt hétvégén a PesText Nordic elnevezésű minifesztiválon történt, ahol a skandináv irodalmak több jeles képviselője is megjelent és pódiumbeszélgetésen vett részt. A Három Hollóban lebonyolított programsorozat kapcsán ilyesformán ellátogatott fővárosunkba a dán Sissel-Jo Gazan, az izlandi Einar Már Guðmundsson és Lilja Sigurðardóttir, a norvég Helga Flatland és a svéd Malte Persson. Vagyis
csupa igazán izgalmas működésű északi literátor, akik könyveik és interjúik révén már jócskán ismerősek lehetnek számunkra.
Hiszen Sissel-Jo Gazan első pillantásra kriminek induló, ám hamar ágas-bogas coming-of-age regénnyé átlényegülő Tintagombájáról nálunk is olvashattak már Bogdán Ágnes jóvoltából, harmadik magyarul megjelenő könyve, a Fehér virágok kapcsán pedig a dán írónő sok egyéb mellett még a tetoválásairól is beszélt Mörk Leonórának. Einar Már Guðmundssontól a péntek este is dedikált és főmű gyanánt tisztelhető regénye, A mindenség angyalai részletét csakúgy olvashatták az 1749-en, mint Veress Dávid informatív portréesszéjét az izlandi irodalom eme eleven klasszikusáról. Szintén írtunk, helyesebben fogalmazva Andok Tamás írt nekünk Helga Flatland magyarul 2021-ben megjelent Egy modern családjáról, míg a Veress házaspár másik fele, Kata révén megismerkedhettünk Lilja Sigurðardóttir Reykjavík noir trilógiájának első részével, pontosabban e Csapda című alkotás részletével. S hogy ne csupán már publikált, hanem közelesen publikálandó anyagainkról is említés essék, hát a PesText és a Skandináv Ház közös rendezvénye alkalmat teremtett ahhoz is, hogy Helga Flatland Domsa Zsófiának, Einar Már Guðmundsson pedig Veress Katának interjút adjon, s így e szövegek elkészültét vártan várhatjuk.
S ha már Budapesten vizitált északi írókat soroltam ily fennen, ezen a ponton okvetlenül szóba kell hoznom Izland egy másik kiemelkedően fontos kortárs szerzőjét, Jón Kalman Stefánssont, aki a 2021-es Margó Fesztivál után (amikor is Domsa Zsófia interjút készített vele) újra villámlátogatást tesz majd nálunk. A kolozsvári könyvhétre utaztában ugyanis júniusban a budapesti könyvhetet is érinteni fogja majd egy dedikálás erejéig, s ez legalább oly említésre érdemes ténynek tetszik, mint az, hogy az őszi Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége a nálunk is roppant népszerű sci-fi író, John Scalzi lesz.
*
Múlt pénteken Floridában, Lake Worth Beach-i otthonában 73 esztendős korában elhunyt Martin Amis, korunk egyik legjelentősebb, egészen a kellemetlenségig izgalmas brit írója. Hiszen a nyugati világot és társadalmat regényeiben, elbeszéléseiben és esszéiben valósággal ízekre szedő, de tényirodalmi munkában éppenséggel Sztálin tömegmészárosi működését is feldolgozó Amist még világsikerű „London-trilógiájának” (Money, 1984; London Fields, 1989; The Information, 1995) formálódása idején a New York Times ismerte el a „new unpleasantness” – humorában is kíméletlen – bajnokának. S az író utóbb is
megmaradt kényelmetlen, a viták és konfliktusok elől sohasem meghátráló, kétszeresen is véleményes embernek,
aki kiadókkal csakúgy bátran tengelyt akasztott, akárcsak politikusokkal és aktivistákkal. Ám miközben nézetei révén őt is besorolták a „Blitcon”, vagyis a brit irodalmi neokonzervatívok táborába, az örök „enfant terrible” alkotói jelentékenységét még ellenlábasai sem igen kérdőjelezték meg. Mely jelentékenység külső igazolása gyanánt, úgy lehet, nem is annyira a díjakat, illetve a Booker Prize kétszeres jelöltségét érdemes megemlíteni (egyes értelmezések szerint ezt az elismerést épp nyilvánosságbeli konfliktusai miatt nem ítélték meg neki), hanem azt, hogy most olyan pályatársak gyászolják méltató szavaikkal, mint Salman Rushdie vagy Kazuo Ishiguro.
*
Végezetül egy rácsodálkozás: Johnny Cash – a költő. Persze ha kegyetlenül őszinték akarunk lenni, akkor megkockáztathatjuk akár azt a kijelentést is, hogy a 2003-ban elhunyt énekest magyar földön a legtöbben még csak nem is főtevékenysége révén, hanem a Columbo sorozat egyik epizódjának gyilkosaként ismerhetik. Saját hazájában és az angolszász világban mindazonáltal máig úgy tisztelik őt, mint az amerikai lélek ikonikus és oly jellegzetes hangszínű megéneklőjét. Aki előadóművészi legendája mellett holtában immár költőként is figyelmet érdemel, akár korábban nem publikált és meg sem zenésített verseiről legyen szó (Forever Words: The Unknown Poems, 2016), akár világszerte ismert dalainak szövegeiről. Ennek az újraértelmező-újrakeretező folyamatnak új állomásáról értesülhettünk a múlt héten, amikor bejelentették, hogy ősszel megjelentetik Cash dalszövegeinek gyüjteményes és gazdagon adjusztált kötetét Johnny Cash: The Life in Lyrics címmel. Addig pedig hallgathatjuk a slágereit (például a Folsom Prison Blues címűt, no és olvashatjuk nem is egy, csupán posztumusz nyilvánosságra került versezetét.
