6 perc világhír! Houris című regényével az algériai Kamel Daoud nyerte el az idei Goncourt-díjat, méghozzá rég látott fölénnyel. László Ferenc heti beszámolójában e főtéma, valamint a Renaudot-díj vigaszága mellett még egy nyílt levélről esik szó.
Az Académie Goncourt tízfős zsűrije hétfőn déltájt megint egyszer testületileg ellátogatott törzshelyére, az Opéra Garnier közelében lévő patinás Drouant étterembe, hogy döntsön a francia nyelvű irodalom legtekintélyesebb (és érdemi pénzjutalomra ilyesformán nem szoruló) elismerésének odaítéléséről. Ám a szavazásra szokás szerint csakis azután került sor, hogy a tízek elfogyasztották azt a menüt, amelyet a Drouant séfje, Romain Van Thienen komponált meg számukra –
s amely lotaringiai quiche-sel induló és párizsi desszertantológiába torkolló ételsort december 15-ig az étterem egyéb, irodalomrajongó haspókjai is megrendelhetik.
A döntéshozatal tehát a hatfogásos ebéd elköltése után vette kezdetét, azonban a procedúra ezúttal nemcsak a kiadós étkezésnél, de egyúttal az utóbbi két esztendő egyként 14 körös szavazásainál is lényegesen rövidebbnek bizonyult. Merthogy a négyes mezőnyből, melyről a múlt héten írtunk, már rögtön a legelső szavazási körben kiemelkedett, pontosabban
hat vokssal diadalmaskodott a győztes: a legutóbb is favoritként említett Kamel Daoud és az ő Houris című, a Gallimard kiadónál megjelentetett regénye.
(A virtuális második helyezés 2 szavazattal Hélène Gaudyt, illetve Archipels című kötetét illethetné.)
A legérdemesebbnek ítélt kötetről, továbbá a Goncourt-díj, valamint az azzal járó felbecsülhetetlen értékű publicitás és a 10 eurós pénzjutalom nyerteséről, aki a magyar olvasóközönség és ezen belül az 1749 elkötelezett látogatói számára is ismerős lehet, e ponton szóljon szerkesztőbizottságunk frankofón szakirányú avatottja, Ádám Péter:
„A francia sajtó a jelentősebb irodalmi díjak őszi időszakában egy kicsit versenyistállónak is tekinti a nagyobb párizsi könyvkiadókat, és mint „lovin” a fogadók, olyan izgalommal várja az első befutókat. Szeptembertől a nagyobb francia könyvesboltok is külön asztalt tartanak fenn az esélyes könyveknek. Ezek közül a legrangosabb francia irodalmi kitüntetést, a Goncourt-díjat, ahogy várható volt, Kamel Daoud kapta Houris című könyvéért (Gallimard). Az idén 54 éves Oranban élő író, akinek Új vizsgálat a Meurault-ügyben című regénye Pataki Pál fordításában magyarul is olvasható (Ab Ovo kiadó), a hivatalosan 1903-ban alapított díj 122. nyertese.
Ami a mű címét illeti, a huri szó olyan gyönyörű nőt jelent, aki a Korán szerint a hithű muszlim férfiak jutalma lesz a paradicsomban. Aube, a költői és erős sodrású regény várandós hőse, aki túlélője a kilencvenes évek algériai vérengzésének, mintegy a születendő kislányának meséli el a polgárháború tragikus eseményeit.
A kitüntetés a zsűri részéről politikai állásfoglalás is egyben, mivel az idei algériai könyvvásárról épp Kamel Daoud díjnyertes regénye miatt tiltották ki a Gallimard könyvkiadót.
A „sajnálatos” események felemlegetését ugyanis szigorúan tiltja a törvény a mai Algériában.”
*
A Goncourt nyomában a kialakult szokásoknak megfelelően a „vigaszdíj”, az 1926-ban alapított és a XVII. századi természettudós, literátor és emberbarát, Théophraste Renaudot után elkeresztelt Prix Renaudot nyertese is azonmód megnevezésre került. Nos, a díjra esélyes öt jelölt közül, akiknek sorában a Goncourt-döntősök fele is ott szerepelt, a ruandai születésű és rapperként is tevékeny Gaël Faye, a Jacaranda 42 esztendős szerzője győzedelmeskedett. A Grasset kiadónál megjelentetett regény a ruandai tömeggyilkosság utóhatásairól, azok feldolgozásáról szól. A több évtizedet átfogó mű a múlt traumáit kutatva arról is képet ad, hogyan kényszerülnek együtt, egymás közelségében élni a túlélők az egykori gyilkosokkal.
*
A díjakkal elismert (polgár)háborús témájú regények után befejezésül következzen egy véres jelenkori háborúság, illetve az annak kapcsán félreismerhetetlenül kultúrharccá mélyülő megosztottság. Még október 28-án történt ugyanis, hogy a könyves világ több mint ezer angolszász reprezentánsa, köztük olyan díjakkal elismert írók (és aktivisták), mint Arundhati Roy, Sally Rooney vagy a Booker Prize idei shortlistjén is ott szereplő Percival Everett és Rachel Kushner, teljes bojkottot hirdettek az izraeli kulturális intézményekkel szemben. Az aláírók felhívásukban többek között kijelentették, hogy a kultúra, az izraeli kulturális intézmények régóta nélkülözhetetlen szerepet játszanak a palesztin népet érő igazságtalanságok elfogadtatásában és az elnyomás elfedésében. Két nappal ezután azonban másik ezer aláíró, soraikban több Nobel-, Pulitzer- és Booker-díjassal, publikált nyílt levelet, amelyben illiberálisnak és a kultúra szabadságára nézve veszélyesnek bélyegezték e bojkottot.
Elfriede Jelinek, Herta Müller, az énekes-valóságshow sztár Ozzy Osbourne és társaik szintúgy erőteljes hangütésű közös nyilatkozatukban nemcsak Izrael önvédelmi harcának jogosságát hangsúlyozzák,
hanem azokat az utóbbi időben elszaporodott atrocitásokat is, amelyek a nyugati könyves világ legkülönbözőbb terein, fesztiválokon, könyvesboltokban és egyebütt a zsidó, vagy éppen az úgymond cionistaként azonosított szerzőket és műveiket érték.
