Katonák bajonettekkel álltak körülöttünk
Két ujj lendült az égbe : „...szárazon és vízen…”
Alássan jelentem, hogy tegnap felesküdtünk.
S hogy őseink voltak a táborita hívek.

Alássan jelentem, különös volt a perc.
Két ujj lendült az égbe. Fénylett a bajonett.
Ah, őrnagy úr, más célok hajtnak minket
Hisz e furcsa világ máma tán lángot vet.

Fénylett a bajonett, a napfényben lobogott,
Reszketett az ajkunk, s hangunk megbicsaklott.
Felidéztük mindazt, mit császárurunk mondott,
S hogy hányszor is esküdött, s be ó hányszor csapott

S mind az ígéreteket, rendeletek sorát
Boryt, Pankrácot, Mírovot, s a kemény Terezínt
Mind a börtönöket s a bécsi kormányt
Ki az árkot felgyújta, történelmet ír

Alássan jelentem, hogy máma felesküdtünk,
Közben a nevetés sokunkat fojtogatta,
Majd az osztrák himnuszt is elénekeltük.
De csak épphogy, halkan. Csak oly halkan.

*

Eredeti megjelenés: Kalendár Velký Čechoslovan pro rok 1917