Jaroslav Hašek: Lajkó csikós
Fotó: rawpixel.com
Jaroslav Hašek: Lajkó csikós

Drámai tömörségű, bizarr humorú történet a Švejk szerzőjétől.

A rónán a Tiszánál beköszöntött az este. A kukoricaföld mögött lobogtak a csikósok és a pásztorok tüzei. A férfiak éppen mindennapos, egyhangú vacsorájukat sütögették: kukoricacsövet.

A közeli faluból régi betyárének vad dallamát hozta ide a szél: „Nem loptam én életemben”.

– Mulatoznak a kocsmában – szólalt meg egy fiatal, piszkos nadrágos férfi az elülső tűznél, miközben lassan kihúzott a hamuból egy feketére sült kukoricacsövet.  – Az ember nem is gondolná, milyen jól hallani innen mindent – folytatta kukoricát rágcsálva –, és ma esküvő van. Úgy bizony, azért mulatoznak.

– A rendőr elveszi Marikát, István lányát – mondta mellette egy öreg csikós –, nem búsulsz, Lajkó?

A fiatal férfi újabb csövet szedett ki a tűzből, beleharapott és felelt: – Miért? Nem érdekel.

– Lajkó, azt beszélik, te szeretted Marikát – szólt a másik tűz mellől egy pásztor.

– Hát, szerettem, na és aztán – mondta nyugodtan Lajkó, és megrakta a tüzet –, de már vége.

– És nem vagy dühös a rendőrre, hogy elszerette? – kérdezte az öreg.

– Miért ne lennék? A rendőr egy gazember – mondta Lajkó megint csak nyugodt hangon, közben újabb csövet rágcsált.

– Bosszút állsz? – faggatta tovább az öreg.

– Miért ne állnék? – felelte Lajkó, miközben a tűzbe bámult, ami vörösen világította meg a magas, szélben hajladozó kukoricákat –, könnyen bosszút állhatnék rajta.

– És például hogyan? – kíváncsiskodott az öreg.

– Például megölhetném – válaszolta Lajkó ásítva.

– És megölöd?

– Miért ne ölném? – felelte Lajkó, és kényelmesen ledőlt a tűzhöz, hogy a füst ne menjen a szemébe.

A faluból harangszó hangzott fel, az ének elnémult.

– Ez a lélekharang – suttogta az öreg –, vajon ki halt meg?

– Most találták meg a rendőrt a falu mögött a közkútnál – mondta Lajkó a tűzbe bámulva.

– Mi a fene?

– Hát, mert egy órája betörtem ott baltával a fejét – felelte Lajkó nyugodtan, és átfordult a másik oldalára. – Jó éjszakát!

És a széles róna fölött hallatszott: „Bim-bam, bim-bam…”

*

A szöveg eredeti címe és megjelenési helye: Pasák Lajko, in: Črty, povídky a humoresky z cest. Praha: Státní nakladatelství krásné literatury, hudby a umění, 1955.

A cikk szerzőjéről
Jaroslav Hašek (1883 - 1923)

Cseh író.

A fordítóról
Ehrenberger Dóra (1990)

Germanista, szlavista, műfordító. Legutóbbi fordításkötete: Bianca Bellová: (Metropolis Media, 2019).  

Kapcsolódó
Jelentem alássan, 101 éves lettem (Jaroslav Hašek, Josef Švejk és utódaik)
Ehrenberger Dóra (1990) | 2022.03.15.
Író és műve száz meg negyven esztendeje (Jaroslav Hašek Švejkje)
Fried István (1934) | 2023.01.03.