Walter Benjamin: Levél Julának
Walter Benjamin: Levél Julának

Jula Radt-Cohnnak, Moszkva, 1926. december 26.[1]

Kedves Jula,

remélem, megkapod ezt a levelet. Akkor válaszolj is rá szépen. Most merek csak írni, mert érkezésem óta most kaptam először híreket Németországból. Így aztán azt gondoltam, hogy minden levél elvész. De úgy tűnik, megbízható a posta. Egy levelezőlapot[2] már írtam neked. Ne gondold, hogy könnyű dolog hírt adni innen. Mindazon, amit látok és hallok, még nagyon sokat kell majd dolgoznom, mire valamilyen alakot ölthet számomra. Rendkívüli érték, hogy ha csak futólag is, de jelen lehetek e viszonyok között. Minden építés vagy átépítés alatt áll, és majdnem minden pillanat nagyon kritikus kérdések elé állítja az embert. A nyilvános élet feszültségei – amelyek nagyrészt egyenesen teológiai jellegűek – olyannyira nagyok, hogy elképzelhetetlen mértékben kizárnak minden privátot. Ez jut kifejezésre abban is, hogy csupasz valójukban mutatkoznak meg az erotikus és házasságjogi bonyodalmak. Ha itt lennél, Te valószínűleg nálam is sokkal jobban csodálkoznál; emlékszem néhány dologra, amiket az Agay-beli nyáron mondtál „Oroszországról”. – Nem vagyok képes rá, hogy értékeljem mindezt; alapjában véve olyan viszonyok ezek, amelyekkel kapcsolatban, ha közöttük él az ember, nemcsak lehet, de kell is állást foglalnia, sőt, akkor talán sok mindent el is kell utasítania belőlük; kívülről csak megfigyelheti őket. És teljesen előreláthatatlan, hogy Oroszországban a közeljövőben mi fog kisülni mindebből. Talán egy valódi szocialista társadalom, talán valami egészen más. Szünet nélkül folyik a küzdelem, amely dönt majd efelől. Nincs gyümölcsözőbb, mint tárgyilag kapcsolódni ezekhez a viszonyokhoz – nem áll módomban alapvető megfontolások alapján helyezni el köztük magamat. Hogy mekkora lehetőségem lesz tárgyilag kapcsolódni az itteni ügyekhez, az még elválik. Különböző körülmények valószínűvé teszik, hogy mostantól részletes cikkeket küldök majd külföldről orosz folyóiratoknak, és ha úgy alakul, az „Enciklopédiában” is nagyobb terjedelemben közreműködhetek majd. Nagyon sok a tennivaló, és szellemtudományi ügyekben az ittenieknek elképzelhetetlenül nagy hiányuk van hozzáértő munkatársakból. – Egyelőre nem tudom, hogy ezeken kívül vajon mit fogok még megírni az itt‑tartózkodásomról. Valószínűleg már elárultam Neked, hogy eddig egy nagyobb anyaggyűjteményt készítettem napló formájában. A karácsonyeste borzalmaitól egy szamovár szép zümmögése mentett meg. Ezenkívül is nagyon sok szép dolog történt még: szánutazás a téli orosz erdőn egy csinos kislányhoz,[3] akit meglátogattam. És eközben megismertem egy kiváló gyermekszanatóriumot. Nagyon sokat járok színházba – amelyről a legszörnyűségesebb elképzelések terjengenek. Valójában mindabból, amit eddig láttam, egyedül Mejerhold előadásai[4] jelentősek. A városi séták még a legnagyobb hidegben is (26° is volt már) nagyon szépek, ha csak nem vagyok éppen túlhajszolt. Ez a nyelvből adódó nehézségek és a külső lét keménységei miatt gyakrabban előfordul itt velem. Ebben az évszakban kimondottan egészséges az itt‑tartózkodás, s mindent egybevetve és mindennek ellenére régen nem éreztem ilyen jól magam. De elképzelhetetlenül drága is, valószínűleg Moszkva megközelítőleg a világ legdrágább helye. – Hosszabban és konkrétabban is mesélek majd Neked, amikor hazaértem. Lefényképeztetted Stone-nal a fejet?[5] Hogy vagy tulajdonképpen? Ilse[6] volt Berlinben? Hogy áll a dolog Fritz-cel? Mindezt írd le nekem szép rendesen, több ívre kiterjedőn, arra a nemes, vékony papírra, amit használni szoktál. A címet írhatod latin betűkkel. De válaszolj bájosan és postafordultával. Kegyes szilveszteri és barátságos újévi démonokat kíván Neked

 a Te Waltered

  1. december 26., Moszkva

Szadovaja Triumfalnaja

Gostinnze[7] „Tyrol” Komnata

 

A jegyzeteket készítette: Zsellér Anna

A fordítást az eredetivel egybevetette: Fenyves Miklós

 

[1] A fordítás alapjául szolgáló szöveget ld.: Walter Benjamin: Gesammelte Briefe, III. 1925-1930. Szerk. Christoph Gödde, Henri Lonitz, Frankfurt am Main, Suhrkamp 1997, 221-223.

[2] Nem maradt fenn.

[3] Dagához, Asja Lacis lányához.

[4] Benjamin Vszevolod Mejerhold (1874-1942) Revizor-előadását látta december 19-én. Ld. még „Disputation bei Meyerhold” [m. „Vita Mejerholdnál”], GS IV.1, 481-483. Ez az írás 1927. február 11-én jelent meg a „Literarische Welt”-ben, más címen.

[5] Jula Radt-Cohn Benjaminról készített mellszobráról van szó, amelynek eredetije nem maradt fenn, csak a róla készült fotó.

[6] Ilse Herrmann.

[7] Recte: gosztinica (lengyel-orosz) – vendégház, vendéglő.

A cikk szerzőjéről
Walter Benjamin (1892-1940)

Német filozófus, kritikus, esszéista.

A fordítóról
Zsellér Anna (1981)

Germanista, kritikus, Babits Mihály-ösztöndíjas (2019) (mű)fordító.