Már
nincs kedvem élni,
és nincs kedvem meghalni se.

Vagyis
meghaltam,
de ha téged ez nagyon elszomorítana,
felkelek,
együtt reggelizünk,
beszélgetünk egy kicsit,
aztán megyek,
fejemet a barátok földjébe döntöm,
vagy ha még ehhez sincs kedvem,
lehet,
hogy gödröt ások magam köré.

Mert nekem már
nincs kedvem élni,
és nincs kedvem meghalni sem.

Tehát
ha lövedék repülne felém,
még csak
le se húznám a fejemet,
vagyis
ha nincs otthon penge
felvágni ezt az eret,
nem megyek el a boltig sem.

Mert nekem már
nincs kedvem élni,
de nincs kedvem meghalni sem.

Ha átjössz hozzám,
az egész házban virágot ültetek,
ha nem jössz, akkor is
az egész házban virágot ültetek,
ha elmész, akkor is,
ha meghalsz, akkor is.

Mert nekem már
nincs kedvem élni,
de nincs kedvem meghalni sem.

Vagyis
az időt kiengedtem a kezemből,
a kést
kivettem a zsebemből,
és elvágtam okot és okozatot,
mert azt akarom,
hogy ok nélkül magányos legyek.

Pont mint egy énekes, aki előadás közben
földre teszi hangszerét,
hogy ne hallgasson el a zene.

Pont mint Isten,
aki a földre tette emberét,
hogy az égre írhassa:
nekem már
nincs kedvem élni
és nincs kedvem meghalni sem.

Nincs kedvem élni,
és nincs kedvem meghalni sem.

Nincs kedvem élni, és nincs kedvem meghalni sem.
Nincs kedvem élni, és nincs kedvem meghalni sem.