1.

Éjszaka van,
és egyszerre lövik
Bagdadot, Damaszkuszt
és engem.

A fotelba ülök,
megnyomom a gombot,
hogy megvilágítsam vallatóm arcát.

A híradó nem beszél rólam,
a híradó hírt ad, hogy
a híreket elrejtse.

Éjszaka van,
és a hangyák
széthordják a föld fájdalmát.

Éjszaka van,
és az arcom jobban hasonlít a háborúra,
mint anyámra.

Éjszaka van,
és szemem
véres,
mint Khorramsahr kútjai.

Éjszaka van.

Miért áll bosszút rajtunk,
aki a sötétséget
ezer szöggel az égre szögelte?

Egy katonának golyó ütötte át a karját,
a másiknak a mellét,
engem viszont a lövedék csak horzsolt,
becsapódott az elmém egy sarkába,
és ezért van az,
hogy minden versemből vér folyik.

Éjszaka van,
és a felhők
a holdat
az égre temetik.

Éjszaka van,
és valahonnan
el kell kezdenem ezt a mesét