Anne Sexton: Három zöld ablak; A nászéjszaka
Fotó: Pixabay / Michael Gaida
Anne Sexton: Három zöld ablak; A nászéjszaka

Három zöld ablak

Vasárnap délután félig ébren
három zöld ablakot látok
három különböző fényben –
nyugaton, délen, keleten.
Elfeledem, hogy régi barátaim haldoklanak.
Elfeledem, hogy középkorú vagyok.
Mindegyik ablakban micsoda susogás!
A fák kitartanak, tajtékzón, érzékien,
vaskosan, mint a szentek.
Három nedves vízköpőt látok, tele madárral.
Felszínük világít a napon, mint a cserzett bőr.

Ágyamon könnyű vagyok, mint egy szivacs.
Hamarosan itt a nyár.
Ő az anyám.
Mesél majd nekem, és amíg alszom,
telt, gyümölcsös bőréhez szorít.
Leveleket látok –
frissen fürdött, ártatlan leveleket,
pincét sohase látott leveleket,
saját zöld vérükben sodródnak,
mint a hableányok keze.

Nem gondolok a rozsdás kocsira a járdán.
Nem figyelek a vörös mókusokra,
amik gépiesen ugrálnak a ház körül.
Nem emlékszem az ablakok közt
a fák valódi törzsére,
testesek, akár az articsókák.
Megfordulok, mint egy óriás,
titkon nézem, titkon tudom,
titkon megnevezem az előkelő tengereket.

Nem emlékszem, hol a Van Allen-öv,
a kanális meg a csatornák,
hol van épp felújítás, hol a központ a kertvárosban.
Elfelejtettem az irodalomkritikusok nevét.
Tudom, amit tudok.
Vagyok a gyerek, aki voltam,
élem egykori életemet.
Fiatal vagyok, félálomban.
Ez itt a víz ideje és a fáké.

1962. június

 

A nászéjszaka

Volt az az időszak Bostonban,
még mielőtt kitavaszodott – rövid ünnep –,
és már véget is ért.
A Marlborough utcán sétáltam végig aznap, amikor otthagytál
az ágak alatt, amelyek unalmasak, mint a cserzett bőr,
az ágak alatt, amelyek merevek, mint a sofőrkesztyű.
Azt mondtam (de csak mert már elmentél):
„A magnóliavirág hangzása olyan déli,
sehogy se illik Bostonba”,
és akármi történt, az a rengeteg rózsaszín,
még ha csak rövid időre is,
mindenütt kitűzve hihetetlen volt.

A magnóliák először is leültek, mind rózsaszín ruhában,
persze a mennyezetet bámulták.
Heteken át a bimbók olyan magabiztosak voltak,
mint én, amikor tizenkét évesen virágot szórtam
Edna néni esküvőjén.
Meg is hajlanak majd, kérdeztem,
miközben alattuk sétáltam feléd,
lehajolnak az ágig,
arcuk, homlokuk, válluk a padló felé?
Láttam, egyikük se ügyetlen.
Láttam, mindegyikük csinos és feszes.
Egyikükből sem szivárgott a vér –
vártak, mint a sirály csőre, kifényesítve
és zártan.

Éjszakákat ácsorogtam alattuk, tétováztam,
aztán kocsiba ültem, és elhajtottam.
Mégis egy áprilisi éjszakán
valaki (valaki!) szétrúgta az összes bimbót –
cáfolni, gúnyolni, kifakadni!
Másnapra átforrósodott a színük,
mind nedves lett, bár nem igazán romlott.
Már nem kuporogtak.
Elfelejtettek rejtőzni.
Feszültek voltak, de aztán
tarka zászlók lettek, lobogtak a szélben,
Mennyi cserbenhagyás volt ebben!
Mennyi szórakozás
a fellángolásukban!

Azután meg, nos –
mint felvonuláson az arcok,
nem tudtam különbséget tenni aközött, hogy téged
veszítlek el vagy őket.
Az ünnep végén egyesével hullottak el a szirmok,
mintha kézzel tépkedték volna,
egyiket a másik után, akár az articsóka leveleit.
Azután a kocsimhoz tipegtem, kerülgetve, ami fájón
megmaradt belőlük a csupasz térköves járdán,
és tudtam, hogy egyik éjjel valaki
már durván átgázolt rajtuk,
mielőtt eljött volna az ideje.

1964. április 27 – május 1.

*

Minden fájdalom ellenére 

Élj vagy halj meg: Anne Sexton kötete kertelés nélkül teszi föl élet és halál legalapvetőbb kérdéseit. Végleges válasz helyett persze sokkal inkább a keresés folyamatának krónikája rajzolódik ki az 1967-ben Pulitzer-díjjal elismert könyvből, amely a vallomásos költészet egyik klasszikusa – magyar fordítása ezért hiánypótló. […]

A vallomásosság és önéletrajziság […] kérdései Sexton könyve kapcsán sem megkerülhetők […], hiszen ez a kötet témája: a lírai én családtörténete, szüleihez, gyerekeihez, barátaihoz, szerelmeihez, terapeutáihoz és más szerzőkhöz fűződő viszonya, valamint e viszonyokból kirajzolódó identitása. Akárcsak a pszichoterápiában, a vallomásos költészetben is az az alapkérdés, hogy ki vagyok én, hogyan alakult ki ez az én, szenvedései milyen okokra vezethetők vissza, és a korábbi meghatározó élmények, traumák átgondolása hogyan tehetné minden fájdalom ellenére mégis folytatásra érdemessé az életet.

(Részlet Szlukovényi Katalin utószavából - Anne Sexton magyar nyelvű verseskötete a 21. Század Kiadó Versum-könyvek sorozatában az ünnepi könyvhétre jelenik meg.)

A versek eredeti címe és megjelenési helye: Three Green WindowsThe Wedding Night. in: Anne Sexton, Live or Die, Houghton Mifflin, Boston, 1966.

 

A vers szerzőjéről
Anne Sexton (1928-1974)

Pulitzer-díjas amerikai költő.

A fordítóról
Szlukovényi Katalin (1977)

Költő, műfordító. Legutóbbi kötete: Álomkonyha (Jelenkor, Budapest, 2020).

Kapcsolódó
Anne Sexton: Arcod a kutya nyakán; A függő
„A szeretetnek nincs könnyed kis himnusza” (Anne Sexton verseiről)
Anne Sexton: Lepaktálni az angyalokkal; Egyszerű kis himnusz
Élj vagy halj meg - Anne Sexton könyvéről
2022.04.30.
Női mikrotörténetírás (Anne Sexton 50)
Branczeiz Anna (1990) | 2024.10.04.