Merész vállalkozás egy nyolcvanoldalas, kis formátumú könyvecskében összefoglalást adni mindarról, amit egy szerzőről és műveiről tudni illik vagy tudni illenék.  Ádám Péter a francia történelem és kultúra kiváló ismerője, Francia-magyar kulturális szótára és számos publikációja (köztük a Proustról szólók) bizonyította és bizonyítja szakértelmét. Szubjektív zseblexikonjával, mint írja, iránytűt próbál adni az érdeklődők, valamint a kezdő- és középhaladó Proust-rajongók kezébe.

Az olvasmányos és informatív zseblexikon szócikkei azt a törekvést tükrözik tehát, hogy az olvasó válaszokat kapjon azokra a kérdésekre, melyek számára a szerző élete és műve körül merülnek fel.  A szócikkek ábécérendben követik egymást, így nem meglepő, csak éppen furcsa, hogy A fogoly lány nyitja a sort, mely Az eltűnt idő nyomában ötödik kötete (ráadásul a névelő helyezi az abc elejére, mint nem egy tételt), ezt követi az utolsó kötet, A megtalált idő, majd az Albertine figurájához mintául szolgáló Agostinelliről szóló sorok.

A szócikkek egy része magára Proustra és családjára (apa, anya, nagymama, testvér, unokahúg és az odaadó házvezetőnő, Céleste Albaret) vonatkozik. Olvashatunk Proust életének színhelyeiről (Párizs, benne a Boulevard Haussman 102, a Ritz Szálló; Combray, vagyis Illiers; Balbec, vagyis Cabourg és Trouville), és életének egyes meghatározó momentumairól és eseményeiről (asztmája, a Condorcet gimnázium, katonai szolgálat, párbaj). Szócikket kapnak a Proust írói tevékenységével kapcsolatos jelentős események és személyek (a Goncourt-díj, Jacques-Émile Blanche, Jacques Rivière, az NRF, könyvkiadók, kéziratok stb.) Szerepelnek azok is, akik Proust életművének közvetítésével és ismertetésével foglalkoztak, pl. Bernard de Fallois, aki rendbe szedte a rábízott anyagot és kiadta a befejezetlen önéletrajzi regényt, a Jean Santeuilt és a Sainte-Beuve ellenében című kötetet, valamint a terjedelmes levelezést közzétevő amerikai tudós, Philip Kolb.

Szócikkeket olvashatunk fontos történelmi eseményekről (a Dreyfus-per, az első világháború, a szeparációs törvény), történelmi személyekről (Matild hercegnő, Picquart alezredes), valamint ténylegesen élt és nem a fikció világába tartozó régi művészekről (Racine, Vermeer, Vigny, Ruskin), s a műben sokszor említett mesegyűjteményről, az Ezeregyéjszakáról.

Ha bevallottan szubjektív a lexikon – amihez szerzőjének joga van –, akkor is óvatosan kell bánni a címszavakként bekerülő anyaggal.

Nem ajánlatos egyéni preferenciák és asszociációk nyomán másfél oldalt (a nyolcvanból!) Szomory Dezsőnek ajándékozni, aki hosszú párizsi tartózkodása folyamán éppenséggel számos alkalommal találkozhatott volna Prousttal – csakhogy semmi nyoma sincs annak, hogy ez megtörtént volna. Ugyancsak túlzásnak tűnik a Kosztolányi-szócikk is, bár itt van konkrétum, mert két hosszú prousti mondatot ő is lefordított.  Ezt a két mondatot idézi Ádám Péter másfél oldalon, majd felsóhajt: „Lehet álmodozni, milyen is lehetett volna Az eltűnt idő Kosztolányi fordításában!”.  Fordításról szólván meg lehetett volna említeni a három kötetet lefordító Gyergyai Alberten, a hat kötetet lefordító Jancsó Júlián (aki dolgozik a hetediken), valamint a részleteket magyarító Bognár Róberten és Kosztolányi Dezsőn kívül Somlyó Györgyöt és Horváth Andort is. 

Ha már fölöslegesnek tartom az iménti két szócikket, úgy helyes, ha azt is elmondom, hogy (szerintem) minek kellett volna szerepelni a zseblexikonban. Hiányzik az idő, az irodalom (mint hivatás: ismerjük Genette frappáns megfogalmazását: „Marcel író lesz”), a Proust-recepció vagy éppen a narrátor combray-i emlékei között kiemelkedő szerepet játszó galagonya.[1]

A zseblexikon talán legjobb szócikkei általános fogalmakra vonatkoznak: homoszexualitás, leszbikusság, pénz, politika, vallásosság, zsidóság, székesegyház, templom – Proust szempontjából nézve.

S végül maguk a művek, Az eltűnt idő hét kötete külön-külön, a félbemaradt Jean Santeuil, a Sainte-Beuve ellenében című kötet, a stílusutánzatok és a nemrég publikált Hetvenöt nagy alakú papírlap (mely A 75 kéziratlap címmel jelent meg a Jelenkor Kiadónál Forgách András fordításában), valamint a regény fontosabb szereplői (a narrátor, Charlus, Françoise, Gilberte, Guermantes herceg és hercegnő, Jupien,  Odette, Saint-Loup, Swann, a Verdurin házaspár).

A szócikkek e csoportjánál lehet találni apró tévedéseket, kihagyásokat vagy félreérthető megfogalmazásokat. A nyilvánosház szócikkben olvassuk: „Miután a narrátor elvált Gilberte-től, több prostituáltat is felkeres…”. (51) A szövegkörnyezetből azonban nem derül ki, mikor történt az elválás, ráadásul nem egy házasságnak véget vető elválásról van szó, mint azt első olvasásra gondolnánk. Általánosságban felvethető, hogy ha lexikonról, még ha zseblexikonról is van szó, elvárható lenne, hogy az idézeteknek vagy utalásoknak megadja az előfordulási helyét, hogy az érdeklődő utánanézhessen.

Gilberte-ről azt olvassuk, hogy „előbb Robert de Saint-Loup-nak, majd ennek halála után Guermantes hercegnek lesz a felesége” (31-32).  Ez utóbbival kötött házassága mint jövendő esemény kétségtelenül meg van egyszer említve az Eltűnt időben,[2] de a továbbiakban nyoma sincs ennek, annál is kevésbé, mert a két Guermantes közül az egyik az egykori Verdurinnét vette el (A megtalált idő utolsó nagy jelenete az ő fogadásán történik), a másik pedig – Jancsó Júlia fordításában Guermantes nagyherceg – még nem özvegyült meg, és éppen Gilberte anyjával, Odette-tel csalja feleségét, Oriane de Guermantes-ot.

Verdurinékkel kapcsolatban egyébként feltétlenül meg kellett volna említeni azt, amit a narrátor a Goncourt-ok (Proust által gyártott hamis) naplójából tudhatunk meg, nevezetesen hogy Verdurin nem csak sznob és papucsférj volt, hanem kiváló művészettörténész, egy Whistlerről szóló könyv szerzője is.

Egy-két kivételtől eltekintve Ádám Péter saját fordításában közli az idézeteket – mi is álmodozhatnánk arról, hogy milyen lehetne Az eltűnt idő Ádám Péter fordításában…

 Az incipit szócikkben ezt a fordítást javasolja a híres Longtemps je me suis couché de bonne heure mondatnak: „Valamikor én is koránfekvő voltam”, szemben Gyergyai „Sokáig korán feküdtem le” és Jancsó „Jó ideig korán feküdtem” megfogalmazásaival.  Se Gyergyainál, se Ádámnál nem jelenik meg az idő szó, mely a hétkötetes regényfolyam utolsó szava is egyben, keretet adva az elbeszélésnek. Az is szócska pedig mindenképpen önkényes hozzáadás, az eredetiben szó sincs a korán fekvő emberek halmazáról.

Örvendetes, hogy napjainkra Proust Magyarországon már olyan ismert szerzővé vált, akinek érdemes egy zseblexikont szentelni. Ádám Péter munkája értékes hozzájárulás a hazai Proust-kultusz újraélesztéséhez, hasznos útmutatót kínál az író életének és művének megismeréséhez és alapos történelmi és társadalmi referenciákat nyújt háttérinformációként.

Ádám Péter: Proust. Irodalmi zseblexikon. Budapest, Scolar, 2023. 80 oldal, 3999 forint

*

Jegyzetek:

[1] Vö. pl. Marcel Proust: Swannék oldala. Fordította Jancsó Júlia. Budapest, Atlantisz, 2017. 147-149.

[2] Marcel Proust: Albertine nincs többé (A szökevény). Fordította Jancsó Júlia. Budapest, Atlantisz, 2005. 288.