6 perc világhír! Egy bicentenáriumi megemlékezés-sorozat és hat könyv futó felsorolása mellett még 103 ezer fesztiválvendég is összesereglik László Ferenc e heti, ünnepies jellegű hírbeszámolójában.
Kezdjük a Nemzetközi Booker-díjjal, hiszen múlt kedd óta tudjuk már, hogy melyik hat kötet került be a döntő szűkített mezőnyébe a márciusban közzétett és akkor általunk is kiadós terjedelemben pertraktált longlistről. Nos, a shortlisten már nem jutott hely a jelöltek korelnöke, egyszersmind a legelső Nemzetközi Booker-díjas, vagyis az albán Ismail Kadare számára, ahogyan nem jutott tovább a két olasz szerző, de a hazánkban is ismert ukrán író, Andrej Kurkov regénye sem.
A nők számszerű többsége pedig határozottan markánsabbá vált az utolsó körre,
hiszen a díjra esélyes alkotók között csupán két férfit lelhetünk, és hajszálra ez a helyzet a díjjal itt ugyancsak méltán elismert és azonos pénzösszeggel jutalmazott fordítói mezőny esetében is.
A hat döntős kötet:
Selva Almada: Not a River (fordító: Annie McDermott)
Jenny Erpenbeck: Kairos (fordító: Michael Hofmann)
Ia Genberg: The Details (fordító: Kira Josefsson)
Hwang Sok-yong: Mater 2-10 (fordítók: Sora Kim-Russell és Youngjae Josephine Bae)
Jente Posthuma: What I’d Rather Not Think About (fordító: Sarah Timmer Harvey)
Itamar Vieira Junior: Crooked Plow (fordító: Johnny Lorenz)
A shortlist, melyen a brazil Itamar Vieira Junior éppenséggel a legelső regényével szerepel, olyan műveket tartalmaz, amelyek szembenéznek a rasszizmus, az elnyomás, a globális erőszak és az ökológiai katasztrófa jelenkori valóságával – és valamiképp mégis optimizmusról tanúskodnak. („Our shortlist…implicitly optimistic” – ahogyan azt a zsűrit elnöklő Eleanor Wachtel, a rádiós irodalmi interjúk köztiszteletben álló kanadai virtuóza megfogalmazta.) S habár a szerzők tagadhatatlanul kevéssé ismertek a hazai olvasóközönség előtt (talán az egy, folyóiratokban itt-ott megjelent Jenny Erpenbeck kivételével), ám a kiadói zuhanyhíradó révén frissiben arról értesülhettünk, hogy a svéd Ia Genberg kötete már előkészületben van a Jelenkornál. Meglehet, a május 21-i ünnepélyes eredményhirdetésig még érkezik újabb hasonló örvendetes információ a hazai kiadók háza tájáról.
*
Az a díjátadó gála az eredetileg villamos erőműnek épült Tate Modern Turbine Halljában kerül majd megrendezésre, s ha már e londoni nagy- és díszteremről szót ejtünk, hát ez rögtön át is segíti beszámolónkat a Byron-bicentenárium brit és egyéb rendezvényeinek témájához. Merthogy Byron, akinek április 19-i halálozási évfordulójáról itt az 1749 felületén is megemlékezünk majd, seregnyi ünnepség, kommemoráció és konferencia tárgya lesz majd a közeli napokban – és jószerint az egész év során. Így szerdára például a British Library kínál egész napos előadás- és beszélgetés-sorozatot, amelyek nemcsak az angol és az európai romantika közegében helyezik majd el hősünket, de
a görög szabadságharc feminista vonulatát és éppígy a „naughty Byron”-t is megidézik.
A nap nyitóelőadását pedig az az Andrew Stauffer fogja megtartani, akinek izgalmas új Byron-kötetéről már szólhattunk e hasábokon. Még ugyancsak ezen a héten, az évforduló előestéjén a Byron Society a Lordok Házában rendez díszvacsorát, 19-én pedig kétnapos Byron-szimpózium, sőt fesztivál kezdődik a cambridge-i Trinity College-ben – az intézmény egyik legnevezetesebb öregdiákjának tiszteletére. S hogy ne csupán az e heti és egyszersmind brit eseményekről essen szó, hát a nyáron (július 1-7.) megtartják a 48. Nemzetközi Byron-konferenciát – hol máshol, mint a görögországi Meszolóngiban (vagy másként Missolonghiban). S júniusban Rómában is ígérkezik egy bicentenáriumi tudományos összejövetel, amely Byron és a Mediterráneum, illetve a Dél kultuszát állítja majd a középpontba.
*
Végezetül essen pár szó az idén harmadik alkalommal megrendezett párizsi könyvfesztiválról, vagyis a múlt hétvégén megtartott Festival du Livre de Paris rendezvényéről, amelyre összesen 103 ezren látogattak el a Mars-mezőn található Grand Palais Éphémère-be. A minden szempontból populáris eseménysorozat díszvendége ezúttal Québec volt, vagyis Kanada frankofón tartománya, amely De Gaulle-on innen és túl váltig bírja Franciaország kitüntetett figyelmét és rokonszenvét. Ezt jól reprezentálja és a „kitüntetett” jelzőnek szó szerinti értelmet garantál a québeci irodalom kiválóságainak rendszeres felbukkanása a francia irodalmi szezon, a Rentrée littéraire díjosztásain. Ahogyan azt legutóbb a fiatal Kevin Lambert esete példázta, midőn tavaly harmadik regénye (Que notre joie demeure) révén a Prix Décembre és a Prix Médicis büszke birtokosává vált. Ő ugyan most nem jelent meg Párizsban, de az Eiffel-toronyra néző québéci pavilonban 40 honfi- és pályatársa, valamint 60 québeci könyvkiadó vendégeskedett. Ez utóbbi kontingens jelenléte és vendégelése szintúgy nem pusztán udvariassági gesztus, hiszen amint erről a könyvfesztivált megelőzően a Libération nagyívű québeci áttekintése is beszámolt: a francia ajkú Kanada, közelebbről értelemszerűen Montreál legjelentősebb, illetve leginkább innovatív kiadói, mint a Lambert könyveit megjelentető Héliotrope, a szintén 2006-ban alapított La Peuplade vagy a markánsan interkulturális és interraciális arculatú Mémoire d’Encrier immár saját jogon aktív szereplői a franciaországi könyves univerzumnak.
