Christopher Nolan ezúttal Homéroszt ostromolja, a brit szatirikus egyetemregény atyjától, David Lodge-tól búcsúzunk Bényei Tamással, és programot is ajánlunk Zelei Dávid idei első hírcsokrában.
Az Oppenheimer Oscar-zuhataga után Christopher Nolan marad az O-nál, de egészen más korba kalandozik: megfilmesíti Homérosz Odüsszeiáját. A fokozatosan kiszivárgó információk alapján ez lehet Nolan pályafutásának legdrágább filmje (a kosztümös film és az IMAX-technológia sem olcsó mulatság), a főbb szerepekben Zendaya és Tom Holland játszik majd (eleddig csak az bizonyos, hogy utóbbi less Odüsszeusz), Nolan pedig lassan nem hagy szabad sztárszínészt a többi hollywoodi produkciónak:
különböző szerepekben Matt Damon, Anne Hathaway, Lupita Nyong’o, Robert Pattinson és Charlize Theron is feltűnik majd.
A film 2026. július 17-én kerül a mozikba, címe (Odyssey) pedig nem hagy kétséget ambíciói felől.
*
Néhány héttel kilencvenedik születésnapja előtt, újév napján elhunyt David Lodge, aki sok tekintetben úttörő irodalomtudományos munkássága mellett
egyszerre volt az angol katolikus próza és a szatirikus egyetemregény mestere.
Előbbiben Graham Greene nyomdokain haladt, utóbbiban pedig azt a háború utáni komikus regényhagyományt folytatta, melyet Guardian- nekrológjában Jonathan Coe Kingsley Amis Lucky Jimjétől eredeztet, és többek közt Evelyn Waugh, Tom Sharpe és Malcolm Bradbury nevével fémjelez: utóbbi egyszerre volt Lodge „irodalmi ikertestvére” és irodaszomszédja a Birminghami Egyetemen, ahol egész pályáját töltötte. De e ponton át is adom a szót Bényei Tamásnak, lapunk tanácsadójának:
„David Lodge nagyon okos és nagyon szórakoztató író volt: sajnálhatjuk, hogy életműve szinte ismeretlen nálunk. Az angol katolikus regényhagyomány fontos képviselője, de emellett fontos szerepe volt abban is, hogy az egyetemi regény (campus novel) poétikai tekintetben inkább hagyományosnak nevezhető műfaja elindult az önreflexivitás és a kísérletezés irányába – miközben a regénytípusra jellemző komikus-szatirikus tónussal sem szakított. A Lodge talán legismertebb művének számító egyetemi trilógiában a nyelvi konstrukciók világába belefeledkező egyetemi szereplők életének irrealitása, az általuk olvasott szövegvilágok motívumkincse a cselekmény alakulásába is behatol. A Helycserés támadásban (Changing Places, 1975 – Lodge egyetlen, magyarul is olvasható regénye) az alaphelyzetbe kódolt inverzió (egy angol és egy amerikai irodalomtudós egy tanévre nemcsak álláshelyet, de feleséget és élethelyzeteket is cserélnek) az egész regényvilágot beszövi, önreflexív stratégiák és pastiche-szövegminták sokaságát hozva létre. A nemzetközi konferenciák részben globális, részben mégis önmagába zárt világában játszódó Small World (‘Kicsi a világ’, 1984) Ariostót, Edmund Spensert és az Arthur-mondakört is megidéző szövegvilága leginkább karneválinak nevezhető, míg a thatcheri Nagy-Britannia (és a neoliberális oktatáspolitika) kiváló szatírájával szolgáló Nice Work (‘Szép munka’, 1988) a 19. századi angol nemzetdiagnosztikai regény, Gaskell Észak és déljének újraírásaként is olvasható. Lodge, aki 1987-ig a több regényének háttereként szolgáló Rummidge Egyetem eredetijében, a Birminghami Egyetemen oktatott, irodalomtudósként is jelentős életművet hozott létre: az elsők között vezette be a konzervatív brit közegbe a strukturalista és posztstrukturalista szemléletmódot, később pedig a kognitív irodalomtudományt.”
*
A végére egy programot ajánlunk: január 14-én a Három Hollóban mutatják be Az angol irodalom történetének hét (!) kötetét, melyből magunk is közöltünk részleteket és interjúkat – a rendkívüli irodalmi vállalkozásról Szilágyi Zsófia kérdezi majd Bényei Tamás főszerkesztőt. Az esemény Facebook-oldala itt található.
